A kölcsönös elõnyökre építene a határon átnyúló együttmûködés

– Az egészségügyi rendszer átalakítása lassan két évtizede elhúzódó folyamat. Milyen jelentõs elõrelépések történtek, és hogyan érintette mindez önöket?
– Az ezredfordulót követõen – 2006-2007-ben – történt az elsõ nagyobb volumenû fejlesztés, átépítés Komáromban, ekkor alakult ki a kórházunk mai arculata. A szakmai struktúra igazodott az akkori megyei és regionális egészségügyi igényekhez. 2012-ig négy aktív osztályon – belgyógyászat, akut sebészet, szülészet-nõgyógyászat, gyermekgyógyászat -, három-négyágyas, vizesblokkokkal ellátott korszerû kórtermekben fogadtuk a betegeinket. Megfelelõ diagnosztikai háttér – radiológia, ultrahang, 2007-tõl pedig új építésû, modern laboratórium – és számos szakambulancia – kardiológia, gasztroenterológia, aneszteziológia, gyermek pulmonológia – állt a rendelkezésünkre.
– 2010-tõl egy új országos egészségfejlesztési koncepciónak megfelelõen megváltoztak az ellátási körzetek. Eszerint mi a nyugat-közép-magyarországi régióhoz tartozunk. Ide értendõ Tatabánya, Tata, Oroszlány, Kisbér és Komárom és ezek vonzáskörzete, valamint Fejér megye, a budai régió, illetve Pest megye felénk esõ része. Esztergom-Dorog térségét másik körzetbe sorolták. 2011-tõl ez a területi felosztás határozta meg a további fejlesztés irányát, melyek tervezésekor mind a szakmai, mind pedig a finanszírozási sajátosságokat figyelembe kellett vennünk.

– Milyen szakmai szempontok domináltak?
– Az orvostudomány – a diagnosztikai eszközök, az informatika – olyan tempóban fejlõdik, amellyel nem lehet a kisebb kórházakban lépést tartani, sem szakmai, sem financiális értelemben. Olyan, hogy általános belgyógyászat, ma már gyakorlatilag nem is létezik, speciális területei vannak: kardiológia, hematológia, hepatológia, gasztroenterológia, immunológia és még sorolhatnám. A technológia lehetõvé teszi, hogy például egy szívinfarktusnál a mentõtiszt már az árokpartról EKG adatokat továbbítson a kardiológiai centrumba, ahol ez alapján azonnal elkészíthetõ a diagnosztika, és késlekedés nélkül a megfelelõ ellátóközpontba irányítható a mentõ. Ha a hagyományos módszerek mellett maradnánk, értékes idõt, akár egy órát is veszíthetnénk, és ez a beteg állapotát és kilátásait tekintve egyáltalán nem közömbös. Az esetek zömében, ha az ellátás idõben megtörténik, a gyógyulás 100%-os lehet. Ezért az új koncepcióban a szakmai szempontokat ennek figyelembevételével alakították ki.

– A finanszírozhatóság hogyan befolyásolta a kórházak átszervezését?
– Ha az egészségügyrõl beszélünk, mi magyarok hajlamosak vagyunk mindig a nyugati példákra hivatkozni. Pedig ott is meglehetõsen ellentmondásos megoldások mûködnek. Akár a német, a francia egészségügyet vizsgáljuk, akár Amerikát, vagy Japánt, ahol a világon a legtöbbet költenek az egészségügyre, azt látjuk, hogy nincs tökéletes megoldás. Sok helyütt torzulnak az értékek, és az a természetes, hogy harminc-negyven millió ember az egészségbiztosítási rendszeren kívül reked. Egy orvos számára nincs annál borzasztóbb, mint hogy egy beteg ellátását azzal kell kezdenie, hogy van-e biztosítása. Az orvosi eskü nem errõl szól. A beteg az beteg, ellátásra szorul. Az orvos dolga pedig az, hogy megtegyen minden tõle telhetõt a beteg érdekében.
– A korábbi finanszírozási rendszerben az önkormányzat havonta többmint 22 millió forintot, azaz éves szinten több mint 300 milliót költött a Selye János Kórház mûködtetésére. Ez a komáromi Nokia fénykorában még mûködött, de mára megoldhatatlan lenne. 2011-tõl a kórház állami kézbe került, és az új koncepció kapcsán olyan szakmai struktúrát kellett kialakítanunk, amely hosszú távon is finanszírozható.

– Hogyan alakultak át az egyes osztályok? Mi szûnt meg, mi jött, jön létre helyette?
– Mivel egy korábban nagyon jól mûködõ szülészeti-nõgyógyászati osztályunk volt, megerõsítve a gyermekgyógyászattal, az elsõ gondolatunk az volt, hogy ezt mindenképpen szeretnénk megtartani. Az évente 500-550 szülés azonban a finanszírozhatóságot nem tette lehetõvé, ezt a számot minimum 700-800-ra kellett volna felvinnünk. Határvárosként felvetõdött az ötlet, hogy megpróbálunk egy kölcsönös elõnyökre épülõ együttmûködést kialakítani az észak-komáromi kórházzal. 60%-ban magyarlakta terület, így kézenfekvõnek tûnt ez a megoldás. Sikeres tárgyalásokat folytattunk mind a kórházzal, mind a szlovák biztosító társaságokkal, és úgy tûnt lesz megoldás. A mi betegeink is jól jártak volna ezzel a lehetõséggel, mert a Duna túlpartján kitûnõ onkológiai ellátás mûködik, nálunk hasonlóért Budapestig kell utazni. Sajnos végül nem jött létre a megállapodás, a szülészeti-nõgyógyászati osztályunkat bezártuk.
– A kórházunkban megszûnt a régi, klasszikusnak mondható osztálystruktúra. Az aktív belgyógyászatot felváltotta a krónikus belgyógyászati osztály, áttértünk az egynapos nõgyógyászati, illetve sebészeti ellátásra. Megmaradt az ápolási osztályunk, és létrehoztuk az aktív reumatológiát. Ez korábban Esztergomban mûködött, de azzal, hogy õk átkerültek egy másik régióba, a térség ezen a téren ellátatlan maradt. A reumatológiai osztályunk egy 200 ezer fõs térséget lát ma el.
– A gyermekgyógyászati osztályunk helyén kialakítottunk egy éjjel-nappali rendszerben mûködõ gyermekgyógyász szakorvos szolgálatot, megfelelõ asszisztenciával, megfigyelõ kórteremmel. Az ellátás kitûnõen mûködik, 100 kisbetegbõl csupán 4-5-öt kell továbbküldenünk, ezek nagy része olyan traumatológiai eset, amelyre nem vagyunk felkészülve.
– A kórház mellett fejlesztettük a szakrendelõinket, a rendelõintézetünket is. A rendelkezésünkre álló óraszámokat optimalizáltuk, ezzel igyekeztünk csökkenteni a várakozási idõt bizonyos területeken: kardiológia, gasztroenterológia, szemészet, bõrgyógyászat, ortopédia. A tapasztalataink azt mutatják, hogy óriási igény van a krónikus belgyógyászati ellátásra, mellyel az aktív kórházakat segíteni tudjuk.
– A közelmúltban kezdték meg munkájukat a Megyei Egészségügyi Irányító Bizottságok, melyek munkájában a megyei kórházak fõigazgatói, az Egészségbiztosítási Pénztár vezetõi, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ térségi igazgatóságának irányítói vesznek részt. Ennek eredményeként összehangoltabbá válhat a munka. Úgy tûnik, lehetõségünk lesz a krónikus ellátásaink további bõvítésére. Küszöbön áll az egynapos sebészet bõvítése: olyan ortopédiai beavatkozásokat – csont-, atroszkópos és térdízületi mûtéteket – szeretnénk elvégezni, ahol nem kell felvágni a térdízületet, ehelyett modern eszközök alkalmazásával úgy oldhatók meg ezek az esetek, hogy a betegek 24 órán belül a saját lábukon távozhatnak a kórházból. Az egynapos sebészet és nõgyógyászat keretében már ma is 90-100 beteget operálunk meg havonta, szeretnénk ezt a mûtéti számot megemelni az ortopédiai beavatkozásokkal.

– Megfelelõen felszerelt mindehhez a Selye János Kórház?
– A központi kormányzat a GOP-2.2.6. uniós pályázat keretében a mi kórházunkat is támogatta, egy közel 800 millió forintos fejlesztésre kaptunk lehetõséget, aminek éppen most értünk a végére. A projekt legmarkánsabb része az orvosi eszközök fejlesztésére irányult: diagnosztikai, egynapos sebészeti, ápolásjavító eszközöket kaptunk, digitális röntgeneket, atroszkópiás és egyéb modern berendezéseket, ultrahangkészülékeket, kardiológiai, tüdõgyógyászati, fül-orr-gégészeti, szemészeti diagnosztizáló és terápiás eszközöket vásároltunk.
– A pályázat fûtéskorszerûsítési moduljának köszönhetõen sokkal gazdaságosabban tudunk a jövõben fûteni. Az informatikai modul keretében egy új medikai szoftverrel és hardverekkel gyarapodtunk – ma már professzionális informatika nélkül az egészségügy mûködése elképzelhetetlen. A pályázat építészeti részébõl egy új korszerû krónikus belgyógyászati blokk kialakítását finanszírozhattuk, amit magas színvonalú bútorokkal is berendezhettünk.
Az volt a célunk, hogy az újonnan kialakított szakmai tevékenységi körben a ma elérhetõ legjobb felszereltségre tegyünk szert, mellyel a lehetõ legtöbb beteget el tudjuk látni helyben, hogy minél kevesebbet kelljen továbbküldenünk.

– Szakmailag és az infrastruktúrát tekintve tehát felkészültek a jövõre. De mi lesz a múlttal, a felhalmozott adóssággal? Elérhetõ, hogy a Selye János Kórház hosszú távon is finanszírozható legyen?
– 60 milliárd forintot különített el a kórházak adósságállományának csökkentésére a kormányzat. A napokban írtuk alá a ránk esõ részre a konszolidációs szerzõdést. Abban az esetben, ha az ortopédiai fejlesztésre vonatkozó szakmai anyagunkat befogadja az Egészségbiztosítási Pénztár, akkor ennek a finanszírozási évnek a végétõl képesek leszünk rentábilisan mûködni, nem termelünk további adósságot.
– Újra napirendre tûzzük az észak-komáromi kórházzal való együttmûködést is. A szakemberhiánnyal õk épp úgy küzdenek, mint a magyar intézmények, így jól jön minden összehangolt lépés. Megoldatlan a reumatológiai ellátásuk, mi pedig továbbra is az onkológiai betegeinket irányítanánk a határon túlra. Észak- és Dél-Komárom polgármestereitõl arra kaptam ígéretet, hogy szakemberek bevonásával áttekintik ezt a kérdést, és ha a megfelelõ szakmai anyag elkészül, azzal már továbbléphetünk mind a szlovák, mind a magyar egészségpolitika irányába. Ha ez a megállapodás tetõ alá kerül, az még jobban erõsíteni fogja intézményünket, és nem utolsó sorban az észak- és dél-komáromiak összetartozását.

Cseh Teréz