A történelmi Komáromban született, õsei városukat védõ végvári harcosok, naszádosok, hagyományaikat õrzõ, Európát járó szekeres gazdák voltak. Iskoláit Komáromban végezte, 1931-ben érettségizett a helyi gimnáziumban. Érettségi után a városháza számviteli osztályán dolgozott. 7 évi katonaság, másfél évi hadifogság, majd kitelepítés után Dél-Komáromban talált otthonra, a Vág utcában telepedhetett le a családjával. Eleinte a hit és a család, késõbb az általa kialakított szép udvar fái és virágai is gyógyítgatták lelki sebeit, s adtak erõt évtizedeken át tartó, az utókor számára nagyon-nagyon értékes és hasznos munkájához. Igazi hivatását Komárom kulturális életének fényesítésében találta meg.
A komáromi Klapka György Múzeum alapítója (1965) és vezetõje haláláig. Számos helytörténeti tanulmány és könyv szerzõje, hogy csak a legfontosabbakat említsük: Komárom története (1973), Komáromi mesterségek (1978), Komárom az erõdök városa (1984, 1993), Komárom (1985). A Múzeum és a Múzeumbarát Kör vezetése, a tárgyi emlékek gyûjtése, a helytörténeti tanácsadások mind azt szolgálták, hogy bemutassa a közösség alkotó-formáló erejét, megteremtse a polgárok közéleti tudatát. Életében nem létezett elválasztó vonal, mindig egységes Komáromban gondolkodott, egészen 1995-ben bekövetkezett haláláig.