Észak-Komáromban bíznak a pozitív változásokban
– Miként került Komáromba?
– Rimaszécsen, egy Ózd fölötti csodálatos kis gömöri faluban születtem 1953-ban; az õseim generációkra visszamenõen kántortanítók voltak. Szülõföldemtõl erõt, a kassai középiskolai évektõl a magyar emlékeket, és a brünni egyetemtõl morva mentalitást kaptam útravalóul, melyek sokat segítettek késõbbi pályámon. Feleségemmel, akinek révén váltam komáromivá, két gyermekünk és egy unokánk van. A városba kerülve szinte azonnal bekapcsolódtam az egyik legrégebbi és legnagyobb szervezõdés, a CSEMADOK (Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége – 1993-tól Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közmûvelõdési Szövetség) munkájába, ahol a mai napig én vagyok a városi szervezet elnöke. Ez azt is jelentette, hogy párhuzamosan a helyi politikában betöltött szerepemmel, a mûszaki vonalról áttevõdött tevékenységem a humán, kulturális területre.
– Társadalmi tevékenységét mennyire érintette, hogy városvezetõvé választották?
– Polgármesterré választásom óta is tevékeny szereplõje vagyok a civil életnek. Kiállításokat, tanfolyamokat, elõadásokat, hangversenyeket és fesztiválokat szervezek; egy nagy csapatban, az idén 35 éves Concordia vegyeskarban énekelek, és vasárnaponként a Szent András-templomban orgonálok. A Komáromi Imanapok egyik szervezõje vagyok, és tagja a Magyar Egyházzenei Társaságnak, valamint a Szent György Lovagrendnek. Kiállításaink, elõadásaink egy részét Dél-Komáromban is megrendezzük, együttmûködve az ottani Múzeumbarát Körrel. Kiemelném még a Jókai Mórról elnevezett színházunkat, mely az elsõ magyar nyelvû kõszínház a Felvidéken. Gazdag kulturális életünk mellett sportolóinkra is büszkék vagyunk; éppen a napokban ünnepelhettük férfi kosárlabdacsapatunkat, az MBK Rieker COM-Therm Komárom együttesét, mely története során elsõ ízben hódította el a szlovák bajnoki címet.
– Mi jellemzi Észak-Komárom gazdasági életét? Vannak munkalehetõségei az ittenieknek?
– Nem is oly rég még Komárom rendkívül sikeres hajóiparral rendelkezõ város volt; szinte az egész környék a hajógyárban dolgozott. A rendszerváltozás után aztán nálunk is bekövetkezett elõbb az állami, majd a teljes privatizáció, melynek következtében a hajógyártás is leszûkült, s rengetegen maradtak munka nélkül. Ma újra beszélhetünk az iparág mûködésérõl, de kisebb volumenben folyik a tevékenység, így jóval kevesebb embernek tud munkát adni. Mintegy ezer fõt, fõleg nõket foglalkoztat a Rieker Cipõgyár, emellett több kisebb-nagyobb termelõegységben lehet munkát vállalni. Fontos munkahelyteremtõ intézmény a Selye János Egyetem, ahol komoly létszámmal dolgoznak. Nagyon jelentõs, fiatal intézményrõl van szó, melyben magyar nyelven szerezhetnek diplomát a felvidéki és anyaországi fiatalok egyaránt. A mintegy másfélezer hallgató igazi egyetemi várossá változtatta Komáromot, hiszen aktívan részt vesznek a civil, kulturális és sportéletben. Mindezek ellenére a helyzet nem túl rózsás, hiszen politikai és etnikai okokból alig jutott fejlesztési pénz a környékre; a kormány határvárosnak tekintette Komáromot, így ma is nagyon magas a munkanélküliség. A schengeni csatlakozás után egy idõszakban rengetegen jártak át Dél-Komáromba dolgozni, ahol a NOKIA biztosított számukra kulturált és jól fizetõ munkalehetõséget, ám a gyár bezárásával visszasüllyedtünk a korábbi szintre. Több szakembert alkalmaz ugyan pl. a gyõri Audi, illetve székesfehérvári és tatabányai vállalatok, ám a nagy többség számára ez nem megoldás; helyben kell munkahelyteremtõ programokat indítani, beruházókat csábítani Komáromba.
– Történt az elmúlt idõszakban pozitív változás ezen a téren?
– Reméljük, hogy valami elindult, hiszen május elején a SARIO, a Szlovák Köztársaság Gazdaságügyi Minisztériuma égisze alatt tevékenykedõ beruházási és kereskedelmi ügynökség regionális irodáit felügyelõ osztályvezetõ helyettese személyesen látogatott el Komáromba. Közösen vettük számba a beruházási lehetõségeket városunkban és környékén. A városvezetés és a városi hivatal minden telekügyi, infrastrukturális jellegû és bármilyen egyéb információt és segítséget megad az ügynökségnek ahhoz, hogy Komárom is felkerülhessen a SARIO által kínált beruházási lehetõségek listájára, hogy az érdeklõdõ külföldi befektetõk úgymond eltaláljanak Komáromba, s ne legyen ez a régió sem mostohagyermekként kezelve. Ugyan nem tudunk felajánlani ipari park létesítésére vagy nagy volumenû zöldmezõs beruházásokra felhasználható egybefüggõ területet, mivel az ilyen jellegû telkek a múltban magánkézbe kerültek, de a város továbbra is rendelkezik volt ipari területekkel, melyek alkalmasak lehetnek barnamezõs beruházások létesítésére. De ehhez mindenképp szükséges a szaktárca és ezen belül az említett ügynökség pozitív hozzáállása, segítsége.
– Lehet-e kitörési pont Komárom életében az idegenforgalom és a turizmus?
– Komárom fantasztikus építészeti örökséggel rendelkezik, az itteni erõdrendszer gyakorlatilag körbeöleli a Duna két partján álló városrészeket. Ennek bizonyos részeit már nagyon szépen rendbe tették, reméljük, hogy a következõ években sikerül pénzt szerezni a további munkálatokhoz, és addig kibírják a jelenleg rossz állapotú falak, tetõk, épületrészek is. Valamikor kétszázezer katona állomásozott itt, ám sajnos a két világháború közötti idõszakban a pozsonyi kapu elsõ számú erõdjét szétosztották, széthordták építkezési anyagként. Hála Istennek ma már nem viszik szerte a téglákat, így az öreg és az új vár a majdani felújítás után rengeteg látogatót vonzhat hozzánk. Emellett Komáromban van az ország egyik legnagyobb katolikus temploma, s a református templom is óriási, a környéken a legnagyobb. Itt született Lehár Ferenc, Jókai Mór, sõt az Osztrák Köztársaság második elnöke is. Tehát van mire építeni, nem is beszélve a gyógyvíz nyújtotta lehetõségekrõl. Mindent megteszünk azért, hogy ne csak a jövõt illetõen, hanem most is lendületbe kerüljön a város, és visszatérjen az emberek optimizmusa.
– Beszéljünk a kettõs jubileumról, miként ünnepelték a 750 illetve a 270 éves évfordulót?
– 1265. április elsején kelt az a dokumentum, melyben IV. Béla királyunk Komárom, azaz akkori nevén Villa Camarum polgárainak Budával megegyezõ jogokat és kiváltságokat adományozott. A tatárjárás után meg kellett erõsíteni az országot, és ehhez erõs központok, városok kialakítására volt szükség. Jó földrajzi elhelyezkedésének köszönhetõen településünk is része lehetett az ország építõ stratégiájának. A másik ünnepnap Mária Terézia azon adománylevelének köszönhetõ, amelyben – persze súlyos pénzek ellenében – szabad királyi városi rangra emelte Komáromot. Az évfordulókat – történelmi súlyuknak megfelelõ komolysággal – közösen ünnepelte Észak- és Dél-Komárom. Mindenképpen valami maradandót szerettünk volna alkotni, mely az utókor számára is látható és olvasható. A város fõterén márvány alapzatból kinövõ díszes zászlórudat emeltünk, ahol a jubileumi évben folyamatosan, késõbb pedig ünnepélyes alkalmakkor, megfelelõ díszõrséggel és pompával felvonva loboghat a komáromi lobogó. Április elsején az Európa-udvarban, IV. Béla szobránál a komáromi diákság bevonásával ünnepélyes keretek között, egy jelképes királyi gyûlést megelevenítve avattuk fel az említett zászlót, majd a Tiszti Pavilonba vonultunk a két város közös megemlékezésére. Megszólaltak a városi templomok harangjai, és a nagyközönség illetve a két képviselõtestület jelenlétében az ünnepélyes eseményt megörökítõ kétnyelvû dokumentumot írtunk alá dr. Molnár Attila polgármester kollégámmal. A Duna Menti Múzeumban – minisztériumi engedéllyel, erõs õrizet mellett – kiállítottuk az eredeti, Mária Terézia-féle adománylevelet, melynél díszõrséget állt a nagy hagyományú komáromi Szekeres Gazdák Társasága – õk vontatták egykor a hajókat a Dunán – is. Ugyancsak rendeztünk egy kiállítást a pozsonyi Magyar Intézetben a vár, az erõdrendszer történetérõl, ahol különféle metszetek, fotók, régebbi és újabb okiratok voltak láthatóak. Természetesen nemcsak ezen a jeles napon emlékeztünk az évfordulókra, hanem részben a szintén közösen lebonyolított XXIV. Komáromi Napok rendezvényei is ennek jegyében zajlottak, s egész évben tartunk további rendezvényeket, mûsorokat, vetélkedõket e témában.
Veér Károly