Nyugállományba vonult a megyei fõjegyzõ

A Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzati Hivatal fõjegyzõje, Dr. Péntek Péter június elsején nyugállományba vonult. A mindig közvetlen, örökké izgõ-mozgó ember ma is gyakran bejár a hivatalba. Mindenkit tegez, mindenki tegezi. A nyakkendõt soha nem szerette, az embereket annál inkább.

-Milyen nyugdíjasnak lenni?
-Egyelõre nagyon kellemes, jó idõben mentem el nyugdíjba, a nyár elején, az egész olyan volt, mintha szabadságon lennék. Lassan véget ér a szabadság, ettõl kezdek egy kicsit félni, mi van akkor, ha letelik a szabadság?

-Mit csinálsz olyanokat, amiket korábban nem engedhettél meg magadnak?
-Elsõsorban késõn kelek. Viszont az, hogy késõn fekszem, nem újdonság. Szokatlan, hogy nincs az állandó napi stressz, és emiatt mintha minden lassabban zajlana. Ezért is mondják, hogy a nyugdíjasok sosem érnek rá, mert valahogy az idõ más, relatívvá vált, nincs, ami hajt, ugyanazt a tevékenységet lassabban csinálom. Valóban nagyon kevés idõm van. de ami tényleg változás, hogy minden nap sportolok. Biciklizem, úszom, aztán jön a finom ebéd, délután pedig a szabadprogram. Nincs gépkocsim, rengeteget gyalogolunk a feleségemmel. Ha tehetjük, mindenhová együtt megyünk, nekünk a bevásárlás is közös program, és még akkor is fogjuk egymás kezét.

-Család?
-Még egyetemista koromban, 1978-ban nõsültem, a feleségem szintén jogász, két gyermekünk – fiú, lány – van. Õk is jogászok, akárcsak a vejem, tehát mondhatjuk, hogy igazi jogászdinasztia jött létre. Négy unokám van a lányomnál, õk Pesten élnek, 2-4-6-8 évesek, és imádjuk õket. Ha lehetett, nyáron is mentünk az unokákhoz, vagy õk jöttek. Nekem ez a legfontosabb nyári program, négy turnusra van osztva az idõszakunk, mindig egyedül jön egy unoka, akkor õ a világ közepe, utána egy hét pihenõ, és jön a következõ. Imádnak itt lenni, megismerik a megyét, és azt csinálunk, amit õk akarnak. Nagyon élvezzük – élveztük. Most nyáron még inkább így volt, mert egész nyáron „szabadságon” voltam.

-Hogyan kezdõdött?
-Budapesten születtem 1952-ben, hétéves koromban kerültem Tatabányára édesapám munkahelyváltozása következtében. Gyakorlatilag itt kezdtem az általánost 59-60-ban a Mezõ Imre iskolában. Utána következett az Árpád gimnázium, három év munka, ezt követõen jelentkeztem a jogi egyetemre, ahova elsõre felvettek. Persze egy évig még elõfelvételis katonaként szolgáltam Kalocsán.

-Hogy alakult a pályád?
-Az egyetem elvégzése után egészen 1989-ig jogtanácsosként dolgoztam a nagybetûs életben, voltam, aminek aztán késõbb, amikor bekerültem a közigazgatásba, nagy hasznát vettem. Egy igen-igen gyakorlatias gondolkodásmódot tudtam elsajátítani még jogsegélyszolgálatot is vittem, ami ügyvédi tevékenység is volt. Különbözõ polgári peres és családi ügyekben ingyenes segítséget nyújtottunk a dolgozóknak. 1989. októberében bekerültem a megyei tanács hivatalába, Kovács György Zoltán hívott ide, aki akkor mûszaki fõosztályvezetõ volt. Addig vállalati jogtanácsos voltam, ettõl kezdve pedig közigazgatási jogtanácsos lettem. Jött az 1990-es év, a parlamenti meg és az önkormányzati választások, és 90 decemberében alakult meg a megyei önkormányzat. A Gyuri, az én fõnököm lett az elsõ elnök, mint párton kívüli. Én akkor még elõször még néhány hónapig jogtanácsosként dolgoztam, utána meg kinevezett osztályvezetõként és innentõl megindultam a szamárlétrán.1994-ben lettem aljegyzõ egészen 2007-ig, közben Rudlof Tibor nyugdíjba ment, és akkor egy ideig megbízott fõjegyzõként láttam el a feladatokat, ami szintén egy komoly kihívás volt. 2007 októbere óta voltam fõjegyzõ, egészen 2015. június 1-ig.

-Egy laikus nem sok mindent tud a hivatali munkáról. Hogyan jellemeznéd a fõjegyzõi munkádat?
-A települési jegyzõk gyakorlatilag közvetlen kapcsolatban állnak az emberekkel, a megyei fõjegyzõ nem, csak nagyon indirekt módon. Nekünk csak az intézményeken keresztül van-volt kapcsolatunk a polgárokkal. A mi partnereink inkább a települési önkormányzatok és különbözõ hivatalok voltak. Mint fõjegyzõ én a megyei Védelmi Bizottságnak voltam az egyik alelnök-helyettese, ez egy nagyon fontos megbízatás volt. A fõjegyzõ volt az illetékhivatal vezetõje is, amíg nálunk volt az intézmény. Ami nagyon fontos és a kollégáimmal nagyon szerettem csinálni, azok a választások. A mindenkori fõjegyzõ a megyei, illetve a területi választási irodának is a vezetõje. Ez egy nagyon-nagyon érdekes, sokoldalú és nagyon komoly feladat volt, most már sajnos nélkülem fogják csinálni. Ilyenkor az összes jegyzõvel kapcsolatba kerültünk, ugyanis a választások idején – parlamenti, EU-s, önkormányzati, kisebbségi – a megyei fõjegyzõ a vezetõje valamennyi jegyzõnek, és velük együtt oldja meg a különbözõ szervezési feladatokat. Minden választáson részt vettem, és minden választást sikeresen oldottunk meg – aljegyzõként és fõjegyzõként is. Amit még szerettem csinálni, az a közigazgatási alap- és szakvizsgáztatás. Sokáig részt vettem ebben, nagyon sokszor kellett államtitkárokat vizsgáztatnom nekem is. nagyon büszke vagyok, erre. Olyan szaktárgyakat vittem ugyanis, amiket az országban kevesen.

-A fõjegyzõnek, a közalkalmazottnak általában illik pártsemlegesnek lennie, ugyanakkor pártpolitikus elnökökkel kellett együtt dolgozni többször is. Milyen volt a kapcsolatod a mindenkori vezetõkkel? 
-Ez egy nagyon érdekes kérdés, mert dr. Csermák Vilmos fõjegyzõ távozása után, amikor nekem választani kellett, hogy indulok-e a fõjegyzõi beosztásért 2007-ben, tudtam, hogy ebben a pozícióban sokkal közelebb fogok kerülni a politikai szférához, mint aljegyzõként, és ezt én nagyon nem akartam. Én közigazgatási szakember akartam maradni, azt mindig a fõjegyzõkre bíztam, hogy a politikai részt oldjátok meg ti az elnökkel, testülettel. Ki merem mondani, hogy a megyei közgyûlés, a megyei önkormányzat egy békés sziget volt mindig is a viharos óceánon. Ez 90-tõl igaz a mai napig is. Persze voltak csörték, igazából a külsõ szervekkel, de azért másokhoz képest a megyei közgyûlésben a politizálás szempontjából nem alakultak ki életveszélyes helyzetek. Egyébként többség vagy kisebbség, a fõjegyzõ szempontjából teljesen mindegy, mert nekünk ugyanúgy képviselõnk és felettesünk a szocialista képviselõ is, mint a FIDESZ-es. Ennek ellenére van saját politikai meggyõzõdésem, azt se szoktam soha véka alá rejteni, én polgári demokrata vagyok. Ez nem pártállás, ez egy erkölcsi és politikai világnézet. Aki ezt elfogadja, az nekem barátom, aki nem, az kevésbé.

-Mi lesz az utódlás kérdésével?
-Az utódok kinevelése folyamatosan napirenden volt. Én akkor mentem nyugdíjba, amikor láttam, hogy most valóban nyugodt szívvel megtehetem. Nekem ez fontos volt, hiszen itt voltam 25 évig, hogy úgy menjek el, hogy rendet hagyjak magam után. Nekem nagyon fontos a folytonosság, és hála Istennek van olyan, akit szívesen ajánlhatok utódomnak.

-Ha visszanézel a pályádra, milyen érzések keringenek benned, milyen volt dolgozni, milyen volt aktív embernek lenni?
-A közigazgatásban eltöltött 25 év alatt rengeteg embert megismertem, és mindig örömmel tapasztaltam, hogy milyen rendes emberek vannak ebben a megyében. Nekem a megye a hazám. ugyanúgy otthon vagyok Csatkán vagy Esztergomban, vagy Komáromban. Én soha nem úgy viszonyultam senkihez, mint fõjegyzõ, a doktor titulust sem szoktam a bemutatkozáskor bemondani. Én a portástól a takarítónõig mindenkivel tegezõ viszonyban vagyok, nagyon szeretem a közvetlen kapcsolatot az emberekkel.
Veér Károly