Tatabányán elsõ ízben adtak át mérnöki diplomákat…
Zsúfolásig megtelt az Edutus Fõiskola „A” épületének aulája március 3-án, pénteken délután. Virágot szorongató, mosolygó szülõk, hozzátartozók várták izgatottan az ünnepség megnyitását. Az elnöki asztalnál Némethné dr. Gál Andrea oktatási rektorhelyettes, dr. Valenta László stratégiai fõigazgató, Schmidt Csaba polgármester, dr. Kancz Csaba kormánymegbízott és Popovics György Komárom-Esztergom megye Közgyûlésének elnöke, valamint a MÜTF Alapítvány képviselõje foglalt helyet. A köszöntéseket követõen rektor-helyettes asszony dr. Jandala Csilla, rektor üdvözletét tolmácsolta, aki hivatalos elfoglaltságai miatt nem tudott részt venni az ünnepségen. Rektorhelyettes asszony örömmel számolt be arról, hogy idén 74 hallgatójuk tett sikeres záróvizsgát, akik közül 60-an gazdasági, 14-en pedig mûszaki szakon végeztek. Ez utóbbi tény az, ami igazán különlegessé tette ezt az alkalmat, hiszen a város történetében elõször nyílt lehetõség arra, hogy mechatronikai mérnöki diplomákat adjanak át. Rektorhelyettes asszony arra is felhívta a figyelmet, hogy a végzettek közül hatan az országosan is egyedülálló lézertechnológia specializáción szereztek oklevelet, illetve, hogy a diplomás hallgatókon túl 8 fõ mûszaki menedzsert is köszönthetnek.
A rangos oktatási intézmény képviselõje arról is beszélt, hogy a fõiskola az elmúlt évek során több tekintetben is megmérettetett: A Magyar Akkreditációs Bizottság a 2012/2013-as tanévben átfogóan vizsgálta az intézmény mûködését, 2014/2015-ben pedig a gazdasági szakok akkreditációja következett. Mindkét esetben a maximálisan adható öt éves idõtartamra kapta meg a fõiskola a minõsítéseket.
A sikerek ellenére sem dõlhetnek azonban hátra – mutatott rá a további kihívásokra Némethné dr. Gál Andrea -, hiszen a kitûzött cél – hogy elnyerjék az alkalmazott tudományok egyeteme címet – még több éves kitartó munkát igényel. Elsõ lépésként a már meglévõ marketing mesterszakuk mellé, további mesterképzések indítását tervezik mind a gazdasági, mind a mûszaki területen. Azt remélik, hogy a végzett hallgatók közül sokan visszatérnek majd ezekre a képzésekre.
Schmidt Csaba polgármester is arra hívta fel a hallgatók figyelmét, hogy a tanulás nem ért véget azzal, hogy befejezték fõiskolai tanulmányaikat. Tény, hogy az itt megszerzett alapot már senki sem veheti el tõlük, de ezt a tudást használni, hasznosítani, sõt fejleszteni is kell. A városvezetõ megerõsítette, hogy a fõiskolának számos kihívással kellett szembenéznie a közel 25 év alatt. Az indulás óta folyamatosan küzdeniük kellett a fennmaradásért, a fejlõdésért, és ma is keményen dolgoznak a jövõjükért. 1992-ben ez az intézmény úttörõ feladatot vállalt magára, az ország elsõ magán felsõoktatási intézménye jött itt létre, és kemény küzdelmek árán jutottak el oda, ahol most tartanak.
– Viharos tenger nevel jó tengerészt – idézte a jól ismert mondást Schmidt Csaba, s csakugyan, a fõiskola megtanulta a leckét: reagálni kell a külsõ hatásokra, elvárásokra. Nagyon fontos, hogy azt tanítsák, amire szükség van a gazdaságban, a városban. A fõiskola erre az igényre mindig rugalmasan reagált, kezdetekben a közgazdászképzéssel, majd a marketing szakok megerõsítésével, késõbb a turizmus szakok elindításával, illetve a ma már mérföldkõként számon tartott mérnökképzés meghonosításával. A polgármester végül reményét fejezte ki, hogy a fõiskola által képviselt rugalmasságot, innovációra való készséget sikerült a hallgatókba is beleplántálni, mert a szaktudás mellett ma ezzel vihetik a legtöbbre.
A diplomák átadása elõtt még két elnökségi tag szólalt fel. Popovics György a végzett hallgatók helyzetét egy hasonlattal érzékeltette: a váltás a tanulmányi évekbõl a munka világába éppen olyan, mint amikor egy növényt átültetnek. Az átmenet szinte soha sem zökkenõmentes, de ha ismét sikerül gyökeret verni – ezúttal már a munkahelyeken -, akkor ott újra fejlõdésnek indulhatnak, s megerõsödve magasra juthatnak. Ehhez kívánt szerencsét, és kitartást a megyei vezetõ.
Az ünnepi beszédek sorát dr. Kancz Csaba zárta, aki arra mutatott rá, hogy a hallgatók legfontosabb bázisa a mögöttük álló család. Számíthattak rájuk a felkészülés évei alatt, és ott lesznek most is, amikor pályakezdõként az új munkahelyeken kell helytállniuk.
A felemelõ gondolatok után elérkezett a várva várt pillanat: az ünnepi egyenruhájukban pompázó, boldog hallgatók végre átvehették diplomájukat, annak a tudásnak a jelképét, amelyet az elmúlt évek során elsajátítottak.
-réz