Martonvásár ad majd otthont az MTA agrárkutató intézetei zömének

– Mit takar ez az impozáns fejlesztési terv, milyen fõbb elemei vannak?
– Az MTA Agrártudományi Kutatóközpontjának egy része a fõvárosban, egy része Martonvásáron, az egykori Brunszvik kastély parkban mûködik. A nagyszabású fejlesztést itt a központunkban, Martonvásáron szeretnénk végrehajtani. A program alapvetõen két komponensre épül. Elsõ lépésként a martonvásári kiskastélyt szeretnénk átalakítani modern látogatóközponttá, természetesen az épület mûemléki arculatának megtartásával.  A város turisztikai fejlesztése mellett itt alapvetõ célként tûztük ki a tudomány népszerûsítését, a fiatal generáció figyelmének felkeltését az agrárkutatások iránt. Egy olyan interaktív, a 3D-s technológiát is felhasználó kiállítást hozunk itt létre, amely reményeink szerint érdekessé, vonzóvá tudja majd tenni az itt elért eredményeket akár a turisták, akár a gyerekek számára. A felnõtt érdeklõdõkön túl, elsõsorban az általános iskola 7-8. osztályos tanulóit, gimnazistákat, szakközépiskolásokat várunk majd ide, akik játékos formában ismerkedhetnek meg az agrárkutatói munka lényegével, szépségeivel. Bízunk benne, hogy talán éppen közülük kerülnek majd ki a jövõ agrárkutatói.
– Az épület átalakításán túl annak környéke is megszépül, kulturált környezet várja majd az idelátogatókat, és egy egységes kerítésnek köszönhetõen a szomszédos templomkert is látogathatóvá válik.
– Milyen elképzelések húzódnak a másik komponens mögött?
– A tervezett fejlesztés másik, nagyobb léptékû eleme egy korszerû kutatóbázis létrehozása Martonvásáron, mely színvonalában megfelel a XXI. század agrárkutatásának. Ez a létesítmény közös otthont ad majd az MTA azon agrár-kutatóintézeteinek, amelyek munkája szorosan összefügg. A kutatóközpont alapvetõen négy tudományterületet ölel fel: állatorvos-, növényvédelmi-, talajtani és a növényélettani-, növénytermesztési, és -nemesítési-tudományt. Ezek közül az utolsó három szervesen egymásra épül. A legmodernebb eszközökkel felszerelt, új épület lehetõvé teszi, hogy Budapestrõl a Növényvédelmi valamint a Talajtani Kutatóintézet ideköltözzön. Ezzel egy jól felszerelt, több mint 400 fõs, nemzetközi szinten is versenyképes kutatócentrum jöhet létre, és végre visszatérhetünk ahhoz a szinthez, melyet a 70-es években már elértünk. Ezekben az idõkben Martonvásár világhírû volt az Fitotron növénynevelõ épületérõl, ahol mesterséges körülmények között tudtuk vizsgálni és modellezni a klímaváltozás, vagy más természeti jelenségek hatásait a növényekre. Természetesen mindez ma már egy sokkal korszerûbb formában, úgynevezett fenotipizáló platformokkal is mûködik majd. A fenotipizálás a növények külsõ megjelenését – a levél alakját, a szár hosszát, stb. – vizsgálja. Az így megszerezhetõ adatok rendkívül fontosak a növénynemesítésnél, hiszen ezek alapján dönthetõ el, melyik fajtát szaporítsuk, melyik tulajdonság a legelõnyösebb az adott körülmények között. Ezek a platformok 24 órás robotmegfigyeléssel mûködnek majd, percenként digitális felvételt készítenek a növényekrõl, sõt a szenzorok arra is képesek, hogy megfigyeljék a különféle vegyületek, elemek vándorlását a növényen belül. Ennek köszönhetõen egy nehézfémmel szennyezett talaj vizsgálatakor megtudhatjuk az adott elem – például a kadmium – hogyan vándorol, hol rakódik le a növényben. Vagy ugyanígy vizsgálhatjuk azt is, hogyan történik a foszfor felvétele. Ezek ismeretében pontosan meg tudjuk mondani, milyen tápanyag-utánpótlási módszerekkel lehet az optimális termést biztosítani. A modern technika segítségével – például a drónokra szerelt szenzorokkal – könnyedén megfigyelhetõek a szántóföldek, már kisebb foltok esetén is felfedezhetõek a betegségek, fertõzések, így azok lokálisan és gyorsan kezelhetõek. Ilyen, és ehhez hasonló megoldásokat tudunk majd itt modellezni.

– A projekt elindult, hol tartanak, és mikorra várható a befejezés?
– A tervezési idõszak zajlik, hamarosan indul a közbeszerzés. A látogatóközpont átadását 2018 márciusára tervezzük, az új épülettel, illetve a felújításokkal pedig 2018 végére szeretnénk végezni. A költözés 2019-re marad, az önmagában is nagy kihívás lesz.
– Az új épület helyét már kijelöltük, a kiskastély mögött, egy kísérleti parcellán lesz, így nem kell fákat kivágnunk, a zöldterület érintetlen maradhat, legfeljebb néhány értéktelen bozót eshet áldozatul.

– Milyen kilátással rendelkezik a jövõre nézve a magyar mezõgazdaság?
– Magyarország kiváló talajadottságokkal rendelkezik, területének 60%-a jó minõségû termõterület. Ezt a potenciált vétek lenne energianövényekre pazarolni, ehelyett diverzifikált módon a minõségi élelmiszerre kellene koncentrálnunk. Nem lehet csak a gabonára, a kukoricára építeni, szélesíteni kell a palettát, fõleg megfelelõ minõségû fehérjeforrásokkal az állattenyésztés számára. A lucernára, vagy a takarmányborsóra gondolok itt elsõsorban, ami legalább részben kiválthatná a nagy százalékban importált – ráadásul génmódosított – szóját, mely az állattartás alapanyaga világszerte. Paradox módon, itthon nem vethetõ génmanipulált, azaz a gyomirtóra rezisztens szója, viszont importként nagy mennyiségben beengedjük, gyakorlatilag csak ezt adjuk az állatainknak. Ami még furcsább: azt a keveset, amit viszont itthon elõ tudunk állítani, exportáljuk, leginkább a szomszédos Ausztriába.
– Az állattartóknak tehát szükségük lenne alternatív fehérjeforrásra – a 60-as években 200 ezer hektár lucernánk volt, ma 30 ezer, igaz az állatállomány is jelentõsen csökkent ez idõ alatt, de ez a mennyiség akkor sem elegendõ. A szójatermesztésre a magyar éghajlat nem ideális, ezért csak valamilyen alternatívában gondolkodhatunk. A rendkívül olcsó szójával azonban nehéz versenyezni. A gazdák a földjeikbe olyan magot vetnek, amelytõl nagyobb hasznot remélnek, ezért döntenek a legtöbb esetben a gabonafélék, a repce vagy épp a kukorica mellett.
– A növénynemesítéssel, az alapkutatásokkal, az innovációval a kutatóközpontunk segíteni tudja a hazai gazdákat. Az elmúlt évben a 100. elismert búzafajtánkkal jelentünk meg a hazai piacon, ahol a gabonákat illetõen piacvezetõk vagyunk. A kormányzat részérõl is érezhetõ egyfajta törekvés arra, hogy magyar földbe magyar vetõmag kerüljön, amit már csak nemzeti büszkeségbõl is pártolnunk kellene. Ehhez azonban elengedhetetlen a termelés és annak finanszírozásának állami megszervezése. Ha egy magyar agrárbank vállalná a termelés elõfinanszírozását, a magyar gazda hozzájutna a hazai vetõmaghoz. Õsszel, a termés betakarítását követõen aztán elszámolhatnak egymással. Ezt a folyamatot jelenleg külföldi kézben lévõ bankok szervezik, természetesen külföldi vetõmagokat preferálva.
– A földtulajdon és terület alapú uniós támogatások körül is sok vita zajlik. Mi ezeknek a forrása?
– A földroham nem véletlen. A földekre az Európai Unió támogatást ad – mondván, ezzel segíti a mezõgazdasági termelést. Ez azonban nem éri el a valódi célját. Az uniós költségvetés 50%-át agrártámogatásra fordítjuk, miközben a mezõgazdasági termékek 60%-át más kontinensrõl importáljuk. Ebbõl is látszik, a brüsszeli politika nem a mezõgazdaságban érdekelt, álláspontja szerint a megtermelt jövedelembõl Európa olcsón be tudja szerezni a világpiacról a szükséges élelmiszert, mezõgazdasági termékeket, nem érdemes itthon megtermelni, ehelyett pihentetni kell inkább a földeket. A terület alapú földtámogatás azoknak is jár, akik semmit sem vetnek a földjeikbe, ehelyett uniós javaslatra éppen ugaroltatnak. Ráadásul jelentõsen torzítja a versenyt, hogy az Európai Unió egy részében még mindig érzékelhetõ az egykori feudális örökösödési rendszer maradványainak hatása. A földek nagyon jelentõs része pár nagybirtokos – az angol királyi család, néhány nagybank – kezében összpontosul, így a terület alapú támogatások zöme õket gyarapítja. Azokhoz, akik valóban mûvelik a földeket, csupán a morzsák jutnak.

– Mi lehet a megoldás? Mire kell törekednünk, merre kellene fejlõdnünk?
– A mai brüsszeli gondolkodásmód rendkívül kitetté teszi Európát. Mi lesz 10 év múlva? Mi történik, ha a világpiaci árak jelentõsen emelkedni kezdenek? Hogyan oldjuk meg pár évtizeden belül a Föld 9-10 milliárd lakójának élelmezését? Már most érzékelhetõ jelenség a népvándorlás, hogyan tudjuk ezt kezelni? Ezzel szorosan összefügg a klímaváltozás, az extrém idõjárás okozta problémák, az aszály, az elsivatagosodás, a belvíz, az áradások.
– Európának, és benne Magyarországnak is, minél inkább az önellátásra kell törekednie. Ehhez elengedhetetlen, hogy a szétvert hazai mezõgazdasági élelmiszer-feldolgozó ipart mielõbb helyreállítsuk.
– Fontosnak tartom, hogy a kormányzat legfelsõbb szintje megértette, mennyire égetõ a mának, és fõleg a jövõnek az agrárkutatás. A most épülõ kutatókomplexum nagymértékben hozzájárulhat majd ahhoz, hogy az ilyen jellegû kérdésekre, problémákra megoldást találjunk. 9 milliárd forint jelentõs befektetés. Ennek egyharmada kifejezetten mûszerparkra fordítható – bioinformatikai eszközökre, fenotipizáló-platformra, optikai képalkotó berendezésekre, laboratóriumra, korszerû mikroszkópokra. Erre a legújabb technológiára már a jövõ kutatói, a fiatalok is fogékonyak lesznek. Nekem az a célom, hogy õket idecsábítsam.
– Azzal, hogy ez a központ létrejön, koncentrálódik a tudás, a kutatás, nemzetközileg is versenyképes léptéket érhetünk el.
– Annak idején részt vettem a gödöllõi Mezõgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont létrehozásában is. Akkor azt a centrumot magunknak építettük, ezt, itt Martonvásáron már a következõ generációnak szánjuk.

Cseh Teréz