Múltunkról jelen idõben
Az elsõ ízben az 1180-as években említett település 1378-ban már mezõvárosi ranggal rendelkezett. Gazdasági, egyházi és világi közigazgatási, igazságszolgáltatási alközpontja a történelmi Zala vármegyének, egyben központja a nyugati Balaton-felvidék politikai, gazdasági és kulturális életének. Már a XIV. században plébániai iskola mûködik a városban, ahonnan több tehetséges fiatal jut el Európa különbözõ egyetemeire, mint például Bécsbe és Padovába. A város feletti földesúri jogokat a XIV. század második felétõl a karthauzi szerzetesrend birtokolja, majd 1554-tõl egészen 1848-ig a mindenkori veszprémi püspök Tapolca ura.
Tapolca középkori és török kori évszázadaiban erõdítmény állt a Malomtó fölött emelkedõ magaslaton, a Templom-dombon. Ez az erõsség a XVI–XVII. század folyamán az észak-balatoni magyar végvárvonal részeként, Keszthely, Sümeg, Szigliget, Csobánc, Hegyesd, Nagyvázsony, Tihany és Veszprém váraival, illetve várõrségeivel vállvetve védte a maradék Magyarországot, melynek határa 150 éven át a Balaton vize volt térségünkben. Az 1980-as évek régészeti feltárásai során napvilágra került vármaradványokat részlegesen helyreállították, és romkertszerû bemutatásra kerültek. Különösen látványos részlet a XVII. századi északi várkapu rekonstrukciója a farkasveremmel és az egykori felvonóhidat tartó hídpillérrel illetve ellensúlyaknával.
Tapolca múzeuma, mely egyben a legrégebbi fennmaradt helyi iskolaépület, a XVIII. század elsõ harmadában, részben a lebontott végvár kõanyagából épült, majd késõbb többször bõvítették. Falai között 1884-ig tanult Tapolca apraja, legjelesebb diákja az 1770-es évek elején Batsányi János, a késõbbi neves felvilágosult gondolkodó, tudós és nyelvújító, költõ és forradalmár.
A Nagyboldogasszony r. k. plébániatemplom XIII. századi eredetû egyház, mely évszázadokon keresztül épült, szépült és bõvült. Különösen figyelemre méltóak a XV. századi gótikus emlékek, mint például a külsõ déli falon a hét méter magas, töredékes, Szent Kristóf a gyermek Jézussal témájú freskó, a szentély festett támpillérei a mérmûves gótikus ablakokkal, valamint a csúcsíves szentélyboltozat. A pompás barokk torony és a nyugati fõbejárat feletti Mária-monogram a Padányi Bíró Márton püspök-földesúr idejében zajlott nagyszabású XVIII. századi építkezések emléke.
A Tapolcára érkezõ látogatókat az elsõ benyomások és hangulatok rendszerint városunk Fõ terén fogadják, melynek építészeti összképe magán viseli a településtörténeti évszázadok utolsó 100 esztendejének számos jellegzetes stílusjegyét. Ez a hely Tapolca újkori városközpontja, itt csoportosulnak a legrangosabb XIX. század végi XX. század eleji építésû volt polgári lakóépületek. Gazdag architektúrájú formavilág és motívumváltozatosság jellemzi az 1867. évi kiegyezést követõ elsõ polgári virágkor, a „boldog békeidõk” ezen építészeti emlékeit. Érdemes kicsit elidõzni a Fõ tér szobrászati alkotásait szemlélve, hiszen Tapolca különösen gazdag köztéri szobrászati- és épületszobrászati alkotásokban.
A Fõ tértõl rövid séta vezet a Tapolcai-tavasbarlanghoz, melyet 1903-ban fedeztek fel kútásás közben, és tíz évvel késõbb a látogatók számára is megnyitottak. Hazánkban ez volt az elsõ villanyvilágítással ellátott, és turisztikai célra is használt barlang. A tavasbarlangot bezáró kõzet a miocén kor végének szarmata korszakában, 12 millió éve képzõdött. Kõzettömegét az egykori Szarmata-tengerben lerakódott mésziszapos üledékekbõl összecementálódott mészkõ rétegek alkotják.
A tavasbarlang vízutánpótlása két úton történik, mely egyben magyarázatot ad a járatok kialakulására is. A Déli-Bakony irányából kis mélységben hideg (10°C-os) karsztvizek érkeznek a Tapolcai-medence térségébe. A Bakonyba elnyelõdõ karsztvizek egy része nagy mélységbe is lejut, ahol a Föld belsõ hõjétõl felmelegszik, majd a törésvonalak mentén felfelé áramlik. Ilyen 30°C-nál melegebb termálvíz tör fel a Kórház- és a Berger Károly-barlang forráskürtõibõl. A hideg és a meleg karsztvizek keveredése üregeket, járatokat old ki a mészkõben. Százezer év alatt így jött létre a Tapolcai-tavasbarlang is, mely része a város alatti, immár 10 km hosszúságban feltárt barlangrendszernek. A térség késõbbi kiemelkedése miatt a barlangok legfelsõ része szárazzá vált. A tó vizének visszaduzzasztása tette lehetõvé a barlangi csónakázást.
A Hõsök terén az egész Balaton-felvidék legrangosabb elsõ világháborús katonai emlékmûve a tér meghatározó erejû ékessége, melyet 1930 nyarán állíttatott a város polgársága a Nagy Háborúban hõsi halált halt tapolcai katonák emlékének megörökítésére. A tér összképének hátterét a Városháza szépen restaurált épülettömbje alkotja, mely egykor a Fehér Hajó szálloda, illetve az 1937-tõl a Magyar Királyi Honvéd Légierõ 3. honvéd nehézbombázó-ezredének ezredparancsnoksági épülete volt.
A Második Világháborús Katonai Emlékpark 2003 nyara óta különleges katonai emlékhelye a városnak, de igaz ez országos értelemben is. Tapolca város és helyõrsége második világháborúban hõsi halált halt katonái mellett, a korabeli hadijeleikkel díszített bazalt emlékoszlopot kaptak a Tapolcán és a város egén meghalt német, szovjet és amerikai katonák, bombázó- és vadászpilóták is. Ugyanitt találjuk az 1849. október 6-án kivégzett aradi vértanú-tábornokok és gróf Batthyány Lajos elsõ felelõs magyar miniszterelnök emlékoszlopát, valamint az 1956-os forradalom- és szabadságharc emlékmûvét. A park mögött húzódó Régi temetõben Tapolca számos jeles szülöttének és hajdani polgárának a sírhelyére bukkanhatunk, mint például Batsányi János költõére és Miltényi József 1848/49-es huszárkapitányéra.
A 2004-ben felavatott Trianon-emlékmû az 1920-ban elszenvedett békediktátum tragédiájára figyelmezteti a jelenkort. Körben ereklyetartó keretépítmény, mely valamennyi történelmi vármegyénk földjébõl tartalmaz egy-egy maréknyit, s ha szimbolikusan is, de ehelyütt egyben van régi hazánk: Erdély a Felvidékkel, Délvidék Nyugat-Magyarországgal és a Tengermellékkel. Itt csodálhatjuk meg Közép-Európa egyik legnagyobb székelykapuját, amelyet Tapolca erdélyi testvérvárosától, Zabolától kapott ajándékba.
Végezetül, aki igazán különleges és egyedi hangulatra vágyik, annak a tapolcai Tóparton tett séta örök élményül szolgálhat. Városunk szíve, az állandó hõmérsékletû, soha be nem fagyó vizû szépséges víztükör megnyugtat, pihentet s lelkileg feltölt látványával. Partjain a város elmúlt évszázadainak emlékei: a volt vízimalmok, a Panteonfal a város jeles polgárainak, politikusoknak, tudósoknak, pedagógusoknak, katonáknak és sportolóknak az emléktábláival, Batsányi János egész alakos- és felesége Baumberg Gabriella bécsi költõnõ, a sírig hû hitves mellszobrával, a Szentkút elegáns ívû barokk forrásépítménye, mely eredetileg a közeli Véndek-hegy oldalában fakadt csodatevõ forrás felett díszlett, de a sort még jócskán folytathatnánk.
Íme, Tapolca évezredes, távoli múltból a jelenbe ívelõ históriájának néhány érdekes, beszédes emléke, amelyet barátsággal ajánlunk megismerésre, minden hozzánk látogató honfitársunknak.
Hangodi László
történész-fõmuzeológus
(Wass Albert Könyvtár és Múzeum)