20 éves a tatabányai Gazdaságfejlesztõ Szervezet
A GFSZ születésnapján sokan ünnepeltek együtt: mai és egykori vezetõk, az ipari parkba letelepedett vállalkozások vezetõi, a szervezet munkatársai, az ipari parkot létrehozó és üzemeltetõ társaság alapítói, településvezetõk. Halász-Szántói Emese, a GFSZ ügyvezetõ igazgatója rövid köszöntõjét követõen átadta a szót az alapítónak, Tatabánya város egykori polgármesterének, Bencsik Jánosnak, aki ma a Tatai-medence országgyûlési képviselõje.
– A 90-es évek elején Tatabánya – a valaha nagyhírû bányászváros – története talán leglehangolóbb éveit élte meg. A bányabezárással 12 ezer munkahely szûnt meg. A munkanélküliségi ráta tekintetében az ország élén állt a város, és vajmi kevés esély látszott megfelelõ állást találni az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezõ munkástömegeknek. A probléma szinte minden családot érintett, és minden erõre, összefogásra szükség volt annak megoldásához. Munkahelyeket kellett teremteni, méghozzá tömegével. Ehhez a külföldi tõkét kellett idecsábítani, erõs multinacionális cégeket.
– Szinte a csodával volt határos, hogy az akkori képviselõ-testület többségét sikerült meggyõzni arról, hogy ha a város versenyképes akar lenni, ha ide akarja hozni a külföldi nagyvállalatokat, akkor elengedhetetlen egy, a gazdaságfejlesztésre létrehozott, szervezet. Így született meg a tevékenységével országos szinten is egyedülálló GFSZ.
– A gazdaságfejlesztés elsõ lépéseinél– még ha ez elsõ pillantásra ésszerûtlennek tûnik is – a szellemi szükségletek kialakítására koncentráltak: a város környéki ásatásokon, az értékes leletek feltárásával, múzeum létrehozásával erõsítették az itt élõk identitását. A magasan képzett szakembergárda biztosítását garantálta a gazdasági fõiskola megalapítása, és az akkor létrejött Játékszín – ma Jászai Mari Színház.
– A szellemi mûhelyek kiépítésével párhuzamosan az infrastrukturális fejlesztések is megkezdõdtek: gázvezeték építése, közmûvesítés, villamos ipari és telekommunikációs fejlesztések, utak építése. Létrejött az ipari parkot megalapító és üzemeltetõ társaság, megkezdõdött az ipari park kialakítása, fejlesztése. Az elsõ fecske – a Tatabányára települõ elsõ külföldi nagyvállalat – az Otto Fuchs Hungary Kft. volt. Az elsõ húsz esztendõ gazdaságfejlesztési sikerei a rugalmasságnak voltak köszönhetõk. Ha az kellett, egy nap alatt engedélyek egész sorát képesek voltunk beszerezni azzal, hogy az összes érintett szervezet képviselõjét egy asztalhoz tudtuk ültetni.
– Húsz év után ott tartunk, hogy az a legnagyobb megoldásra váró feladatunk, hogyan vonzzunk be térségünkbe nagy mennyiségû, magasan képzett szakembert, hogy biztosítani tudjuk az itt letelepedett vállalatok munkaerõigényét – foglalta össze a gazdaságfejlesztés két évtizedét a politikus.
Agócs István a GFSZ elsõ ügyvezetõ igazgatója néhány – ma már mosolyt fakasztó, ám akkor koránt sem egyszerûnek tûnõ – momentumra emlékezett vissza, melyek zöme a szereplõk eltérõ gazdasági hátterébõl adódott.
Gíber Erzsébet 2003-tól 2012-ig állt a Gazdaságfejlesztõ Szervezet élén. Ünnepi köszöntõjében elmondta, hogy az elején sokan kételkedtek bennük, de a gfszesek hittek magukban. Tudták, hogy képesek lesznek profi módon ellátni ezt a munkát.
Schmidt Csaba képviselõként, majd polgármesterként összesen 14 éven át kísérhette figyelemmel a GFSZ munkáját. – Az innováció, a kitartás mindig jellemezte a szervezetet – erõsítette meg a korábban elhangzottakat a városvezetõ. – Nem volt olyan feladat, amit ne tudtak volna sikeresen végrehajtani, így nem véletlen, hogy ha a hivatal elé olyan feladat került, amely úgy tûnt meghaladja annak képességeit, a legtöbb esetben úgy döntöttünk: „Bízzuk ezt inkább a GFSZ-re!”
Környe polgármestere, Beke László is köszönetét fejezte ki az együttmûködésért, hiszen az ipari park – melynek jelentõs része településük területén fekszik – közös ügyük Tatabányával.
– Az ünnepi – nosztalgikus hangulatú – megemlékezés záró momentumaként a Gazdaságfejlesztõ Szervezet vezetõje, Halász-Szántói Emese ismertette ünnepi gondolatait. Az igazgatónõ úgy fogalmazott: – A siker nem a díjakkal mérhetõ, hanem azokkal a feladatokkal, amiket elvégeztünk, illetve a csapatmunkába vetett hitünkkel.
Ezt követõen az ünnepi megemlékezés résztvevõirõl csoportkép készült a GFSZ új székháza elõtti lépcsõsoron, majd a vendégeket állófogadásra invitálták a szervezõk.
Cseh Teréz
Fotó: Mazán Tibor