A császárról és halálának körülményeirõl
Ammianus Marcellinustudósította az utókort. A történetírótól tudjuk, hogy
Valentinianuskiválóan festett és mintázott, új fegyvereket is feltalált. Remek emlékezõtehetséggel rendelkezett, teste izmos és erõs, haja csillogó, arca világos színû, szeme szürkéskék volt. Hirtelen haragú, indulatos, kegyetlen és megbocsátani képtelen ember hírében állt. A kvádok ellen folytatott büntetõhadjáratról visszatérve téli szállást keresett.
– Pannóniában egyedül Brigetio volt alkalmas a császár fogadására. Valószínûleg 375. november 17-én is ilyen zord, esõs, nyirkos idõ volt, mint a jelen megemlékezés napján, amikor a császár a légiótáborban fogadta a béketárgyalásokra érkezõ kvád követeket. A követek annyira felmérgesítették a császárt, hogy mai ismereteink szerint agyvérzést kapott. A segítségére sietõ orvosok megpróbáltak rajta eret vágni, de nem sikerült, így a császár rövid haláltusát követõen elhunyt – tudtuk meg
dr. Borhy Lászlótól.
Az eseményt számos csodás jel elõzte meg. Többek közt összedõlt egy boltív, amely alatt a császár áthaladt, fülesbagoly énekelt a fürdõ tetején, amit a katonák nem tudtak lelõni. A császár feleségével álmodott, aki kibontott hajjal jelent meg elõtte és kedvenc lova sem engedte, hogy Valentinianus felüljön rá.
– 100 nap híján 12 évig uralkodott. Alacsony sorból származó ember volt. apja kötélverõként dolgozott. Testvérei segítségével lett római katona, majd parancsnok és végül császár. Kegyetlen volt, ugyanakkor nagyon mértéktartó. Átfogó határvédelmi intézkedéseket hozott, több ezer kilométer hosszan megerõsítette a birodalom határát. Neki köszönhetõen mintegy 100 évvel hosszabb ideig maradhatott fenn a Római Birodalom – tette hozzá a professzor.
Valentinianus testét nem Brigetióban temették el, hanem bebalzsamozva Konstantinápolyba szállították. Emlékét azonban 2004 óta tábla õrzi a MOL városrészben, ahol azóta minden esztendõben megemlékeznek róla.
Az eseményen közremûködött a Legio Brigetio. A megemlékezés koszorúzással ért véget.