1907. január 26-án Bécsben született a neves kutatóorvos, a Komáromban felnõtt Selye János. 1936-ban a Nature címû szaklapban jelent meg felfedezése, a generális adaptációs szindrómáról, vagyis a stresszrõl. A stressz ugyan egyidõs a magasabb rendû élet megjelenésével, de létére csak 80 évvel ezelõtt figyeltek fel. Az évforduló apropóján dr. Szabó Katalin a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum fõmuzeológusa tartott elõadást Lomáromban, a Múzeumbarát Kör összejövetelén. 
 
–Selye János megállapítása különbözik a mai stressz fogalmától. Az emberek a stresszt idegi, pszichikai feszültségnek gondolják, noha elõhívhatja biológiai, fizikai vagy kémia ártalom is – mondta dr. Szabó Katalin fõmuzeológus. – A stressz kezelésével már megjelenésekor foglalkoztak, Selye maga is sokat tett azért, hogy a laikusokkal megismertesse a folyamatot. Hét könyvet írt a témában. Ezek közül a legismertebb Az életünk és a stressz.

– Selye ebben a mûben egy kiváló mondattal írja le, hogyan kell kezelnünk a stresszt. „Harcolj mindig, ha a cél nemes, de ne állj ellen, ha nem érdemes.” Ez egy rövid, de nagyon tömör és jó megfogalmazás, amit érdemes követni – hangsúlyozta az elõadó. – Selye János maga is sokat tett azért, hogy munkáját el- és megismerjék. A stresszrõl alkotott nézeteit több országban ismerik, személyisége azonban megosztotta az orvostudományt.
 
Selye János (Bécs, 1907. január 26. – Kanada, Montréal, 1982. október 15.) osztrák-magyar származású kanadai vegyész, belgyógyász, endokrinológus.
Édesanyja osztrák, édesapja magyar volt, õ maga Komáromban nõtt fel; róla nevezték el a komáromi Selye János Egyetemet és a Selye János Gimnáziumot. A városban szobrot is állítottak tiszteletére, egykori lakóházán, a Határõr utcában pedig emléktábla látható. Tanult Prágában, Párizsban, és Rómában is. Prágában szerezte meg orvosi diplomáját 1929-ben, ugyanott vegyészetbõl is doktorált. 1929-1932 között a prágai egyetemen oktatott. 1932-tõl a kanadai McGill Egyetemen volt kutató. 1945-1976 között Montréalban egyetemi tanár volt. Ugyanakkor az amerikai hadsereg általános sebészeti tanácsadójaként mûködött. A stressz kutatójaként szerzett világhírnevet. 1936-ban jelent meg errõl elsõ publikációja a Nature címû folyóiratban.

Az Életünk és a stressz címû könyve 1964-ben jelent meg magyarul, ami azonnal hihetetlenül olvasottá és idézetté vált. Gyakran megfordult hazánkban, elõadásokat tartott, interjúkat adott és gyakran szerepelt különbözõ televíziós mûsorokban is.