A hazai duális szakképzés élére kíván állni a Grundfos

– Korábban milyen képzési formákat alkalmaztak?
– Az oktatási feladatainkat igyekeztünk mindig a vállalat éppen aktuális igényeinek megfelelõen alakítani. 2000-ben, az induláskor, amikor még elsõsorban betanított munkára kerestünk embereket, azt tapasztaltuk, hogy bõséges munkaerõ áll a rendelkezésünkre. Ahogy azonban egyre jobban eltolódtak a szükségleteink a szakmunka irányába, úgy egyre több nehézségbe ütköztünk. Munkaerõ ugyan volt, de rendszerint nem a mi profilunknak megfelelõ szaktudással.  Egyre nagyobb kihívások elé néztünk akkoriban emiatt. Nem volt elegendõ számú CNC-forgácsoló, festõ, hegesztõ, vagyis fémmegmunkálásban jártas szakmunkás. Ehhez az is hozzájárult, hogy idõközben a fiatalok szemlélete is megváltozott. Divat lett a diploma az átlagos képességûek körében is, és egyre kevesebben választották a szakmunkás életpályát.
– Ennek a helyzetnek a feloldására 2003-2004 között felvettük a kapcsolatot a képzõ intézményekkel, és beiskoláztuk az arra érdemes dolgozóinkat. Ha valaki – akár betanított munkásként – már bizonyított nálunk, és szeretett volna tovább fejlõdni, tanulni, annak vállaltuk az át- vagy továbbképzését. Finanszíroztuk a kétéves szakképzést – ami nem kis befektetés volt a jövõbe, mert a tandíj már akkoriban fejenként 400-500 ezer forintra rúgott –, cserébe házon belül tudtuk biztosítani a szakemberigényünket. Tíz év alatt 150-200 fõt képeztünk ki középfokú fémmegmunkálási szakemberré, és emellett számos más módon is részt vettünk az oktatásban: gyakornoki programokkal, diákmunkával, fõiskolai, egyetemi beiskolázással. Természeten ehhez dolgozóink erõfeszítésére is szükség volt, munka mellett, a szabadidejükben, hétvégéken tanultak, ez két éven át nem kis megterhelés.
– A képzéseink tehát sikeresek, a maga idejükben szinte egyedülállóak voltak.  A Grundfos az elsõk között ismerte fel, és reagált ezekre a munkaerõpiaci problémákra.

– A felsõfokú képzés terén milyen megoldásokkal élnek?
– Ezek rendszerint egyénre szabott együttmûködések. Annak ellenére, hogy mi a középfokú szakképzésre koncentrálunk, természetesen számos kollégánknak biztosítunk lehetõséget a továbbtanulásra, fõiskolai, egyetemi végzettség megszerzésére. Van olyan dolgozónk, aki betanított munkásként kezdte pályafutását a Grundfosnál, és munka mellett tanulva, leérettségizett, majd egyetemen folytatta a tanulmányait. Az elmúlt években már pénzügyi kontrollerként dolgozott cégünknél.

– Milyen pluszt képes adni a Grundfos GO a már jól bevált módszerekhez?
– Míg korábban saját dolgozóinkat képeztük, addig a Grundfos GO program a jövõ szakembereit kívánja megszólítani. Az új kihívásoknak egy új pályaválasztási stratégiával kívánunk megfelelni. Leendõ dolgozóinkat már az iskolapadban el kell érnünk, és már a képzési idõ alatt meg kell mutatnunk nekik az értékeinket, hogy ezeket magukévá téve elkötelezetté tegyük õket a cég iránt.

– A duális képzés éppen erre kínál megoldást, és ezt ma már egyre több vállalatnál preferálják. Miben más a Grundfos GO program?
– A mi programunk kéz a kézben jár a duális képzéssel, csak amíg a vállalatok zöme a felsõoktatásban – különösen a mérnökképzésben –
gondolkodik egy-egy ilyen együttmûködés kapcsán, addig mi – mivel gyártó cég vagyunk –,
a középfokú képzésben vagyunk érdekeltek, ezért erre koncentrálunk. A mi jövõbeni dolgozóink a most 9-12. osztályosok. Nagyon fiatalok, gyerekek, akik még nem döntötték el, mik akarnak lenni. Nekünk egy fejlõdési pályát, tanulási lehetõséget kell mutatnunk a számukra. Õket szeretnénk megszólítani a Grundfos GO programmal, a korosztály miatt különösen nagy odafigyeléssel, alkalmazkodással és felelõsséggel.
– A gyorsan fejlõdõ tatabányai ipari park vállalatai szinte egymással versengenek a munkaerõért. Ráadásul sokat veszítünk ma még azzal is, hogy az újonnan belépõ, frissen végzett, tapasztalatokkal nem rendelkezõ dolgozók beilleszkedése, betanítása rendkívül sok idõt, energiát emészt fel. Ezért fontos a már korábban említett új szemlélet, amit a Grundfos Go képvisel, hogy már az iskolapadban megszólítsuk a jövõ munkatársait, és arra a kérdésre, hogy miért épp hozzánk jöjjenek, pozitív választ tudjunk adni. Nálunk már a tanuló évek, nyári gyakorlatok során megismerik, hogyan mûködik egy ilyen nagyvállalat, testközelbõl látják azt a komoly technológiát, amit a cégünk nap mint nap alkalmaz, felmérhetik, hogy milyen értéket képviselünk. Tényleges tapasztalatot gyûjthetnek arról, mit jelent a munka, a szakma egy ember életében. Az iskolát elvégezve így már érett, naprakész, gyakorlott szakembereket kapunk, akik – ismerve bennünket, elvárásainkat – az elsõ munkanapjuktól értéket teremtenek. Csak így lehetünk képesek a jövõ kihívásainak megfelelni.
– A fejlõdéshez elengedhetetlen a folyamatos értékteremtés. Ahhoz, hogy több jövedelmet oszthassunk szét, több értéket kell elõállítanunk. Ipari nagyvállalatok reális termelékenység-növelése évrõl évre 5% körül mozog. A versenyképesség megõrzése érdekében olykor a meghatározott cél ennél is magasabb. A siker érdekében komoly munkát kell letenni az asztalra, mert mindennek az alapja a hatékonyságnövelés. Hogy ezt hogyan érjük el? Számtalan út áll elõttünk. A szolgáltatásban, a gyártásban, a technológiában való fejlesztés, vagy a munkaidõ jobb kihasználása épp úgy célravezetõ lehet, mint a jól képzett szakembergárda biztosítása, persze némi egészséges fluktuáció mellett. Az Y-generációra ugyanis már nem jellemezõ, hogy az elsõ munkahelyérõl kívánna nyugdíjba menni. A mai fiatalok elõtt sok lehetõség áll a megmérettetésre, és õk szívesen ki is próbálják magukat. A dolgozók elvándorlása tehát egy bizonyos fokig természetes folyamat, de ezt – különösen a szakipari munkánál – stabilizálni kell. Míg egy könnyû összeszerelõ üzemnél a létszám gyakori cseréje nem feltétlenül befolyásolja a minõséget és a kibocsátást, addig az olyan komoly szakértelmet igénylõ vállalatoknál, mint amilyen a Grundfos is, ez jelentõs problémát tud okozni.
– Ha erõs a szakembergárda, további lehetõségek nyílnak: több új beruházást tudunk Magyarországra hozni, aminek eredményeképp nõhet a vertikális integráció.  A képzés tehát befektetés a jövõbe. Az anyacégünket nem nehéz meggyõznünk ennek elõnyeirõl, mert Dániában nagy hagyományokkal rendelkezik a duális képzés, százas nagyságrendben iskoláznak be munkatársakat, és egy egész osztály dolgozik a program sikeréért.

– A középfokú duális képzés hol tart ma Magyarországon, milyen kihívásokkal kell szembenézniük?
– A középfokú duális képzés terén még bõven van mit tenni, és ehhez elengedhetetlen, hogy a vállalatok a képzõintézményekkel, a várossal, a kamarákkal jól tudjanak együttmûködni. A jogi keretek ma már adottak, de tartalommal mindezt az iskolákkal közösen kell megtöltenünk. Együtt kell kiépítenünk a szakmához szükséges kompetenciákat: a mûhelymunka feltételeit, azt, hogy itt a vállalatnál legyen olyan jó szakember – aki a pedagógusokhoz hasonló felkészültséggel – várja a gyerekeket, és aki nap, mint nap foglalkozni is tud velük. Az elmélet és a gyakorlat összekapcsolása alapvetõ cél, ehhez jól felszerelt termeinket tudjuk felkínálni, ahol a pedagógusok megtarthatják óráikat, majd az ott tanultakat a diákok rögtön a gyakorlatban is kipróbálhatják a tanmûhelyben. Az biztos, hogy a mainál sokkal rugalmasabb, gyakorlatorientáltabb képzési forma szükséges, a valós igényekhez igazodó érdekes tananyaggal, melynek fejlesztésébe szeretnénk bekapcsolódni. Ugyanígy meghatározó a tanárok hozzáállása, hiszen ami 5-10 éve még elfogadott volt, azt ma már meghaladta az idõ, minden változik, nekik is alkalmazkodniuk kell. Fontos a kommunikáció javítása: rendszeres oda-vissza jelzésekre van szükség a partnerek között. Ebbe az irányba szeretnénk tehát fejleszteni. Ez persze magától nem mûködik, sokat kell tenni érte. A részünkrõl is nagyobb nyitottság, odafigyelés és szervezés szükséges. Idõt kell szánnunk a partnerség kialakítására. Annak érdekében, hogy a diákokkal, az intézményekkel való kapcsolattartást megkönnyítsük, a döntési folyamatokat felgyorsítsuk, valamennyi képzési területünk élére önálló vezetõt neveztünk ki. Õk hatékonyan tudják koordinálni az együttmûködést, a hálózatok kiépítését.
– A jól mûködõ partnerség egyik záloga az idõ. Ma elkezdjük mindezt, befektetünk, és valószínûleg csak 2-3 év múlva látszanak majd az elsõ eredmények. De ahogy ez hosszú távon elõny nekünk, gyártóknak, ugyanúgy elõrelépés az iskoláknak is. A diákok olyan szakmai biztonságot kapnak, amelyre bátran felépíthetik saját és családjuk jövõjét. Meggyõzõdésem, hogy ez az egyetlen helyes út, és bízom abban, hogy a duális szakképzésben ily módon vállalt szerepünkkel ismét élen járhatunk a hazai oktatásban.

Cseh Teréz