A kiállításon látható alkotások zöme a zalaegerszegi Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum Szent Borbála gyûjteményébõl származik. Az anyag alapja Jármai Ervin bányamérnök, helytörténész kutató gyûjteménye volt, mely 1999-ben került a Múzeum tulajdonába, s azóta jelentõs munkát végeztek a Borbála ábrázolások országos összegyûjtése és katalogizálása terén is.

A bányász védõszentek, a Szent Borbála kultusz és a mindennapokban megélt hit történeti vetületét adják az esztergomi Keresztény Múzeum gyûjteményében található középkori alkotások, valamint a selmecbányai Szlovák Bányamúzeumban õrzött Szent Istvánt ábrázoló oltárképek fotói, a türelemüvegek vagy az Annavölgyrõl származó, a Tatabányai Múzeumban õrzött Borbála zászló.

A középkortól több szent tiszteletét is megtaláljuk a bányászközösségek környezetében. Közülük emelkedik ki és válik Európa szerte meghatározóvá Szent Borbála. A hozzá, mint a bányászok védõszentjéhez kapcsolódó hagyománykör kialakulásáról azonban biztos források nem állnak rendelkezésre. A legkorábbi adatokat az újkor elején találjuk, 16. századból származó utalások bányászok által közösen fenntartott Borbála kápolnákat említenek, s a leszállás elõtti imádság kontinens szerte beépült a kötelezõ munkarendbe. A szent tisztelete a II. világháborút követõen teljesen eltûnt a hivatalos ünneplésbõl, bár visszaemlékezésekben szerepel, hogy az ötvenes években is kisebb közösségekben tartották a Borbála napi templomi miséket.

A magyarországi kultusz újra élénkülésében nagy szerepet játszottak az 1980-as években ide érkezõ lengyel bányászok és a rendszerváltást követõ években, a honi bányászat gyors hanyatlásának idõszakában a Borbála hagyomány újra kivirágzott.

A szent tisztelete a „legfiatalabb” mûvelési ág, a szénhidrogén bányászok körében is jelentõs volt, az olajbányászokhoz köthetõ alkotások nagy hangsúllyal szerepelnek mind a gyûjteményben, mind a tárlaton. Azonban a gyûjtemény ezen jóval túlmutató jelentõségû, hiszen a Tatabányai Múzeum feladatául tûzte ki a Borbála alak megjelenésének holisztikus szemléletû gyûjtését. Ezért szerepel itt több mû, amely Borbálát, mint a tüzérek védõszentjét mutatja be. Feltétlenül említésre méltóak a gyûjtemény azon apró tárgyai is, melyeket a bányászok a rendszerváltás óta szakmai rendezvényeiken használnak, s amelyek megjelenítik Borbála alakját és bemutatják az újra életre keltett kultusznak a bányászidentitás megõrzésében betöltött szerepét.

A „Jó szerencsét” Emlékév alkalmából ezzel a kiállítással állítunk emléket annak a szellemiségnek, mely évszázadokon keresztül hozzá tartozott a bányász közösségek mindennapjaihoz.

„Isten adjon jó szerencsét,
Szent Borbála általad,
Régi bányászköszöntéssel
Kérünk Téged, el ne hagyj.
Lelked szûzi liliomszál,
Hulló véred drága ár,
És ha hírtelen halál érne,
Istenünknél mellénk állj.”

A Tatabányai Múzeum köszönetet mond a Magyar Olaj- és Gázipari Múzeumnak és Tóth János igazgató úrnak a kiállítás létrehozásában nyújtott segítségért.