A terület egyébként római kori régészeti lelõhely, a 2000-es évek elején egy építkezést megelõzõ régészeti feltárás során római kori villa maradványait, alapfalakat találtak, de annak a lehetõsége nem merült fel, hogy temetõ is lenne a közelben. A mostani tapasztalás alapján azonban László János úgy véli, ha nem is szarkofág, de más típusú, tégla-, vagy aknasír elõfordulhat a területen. A régész azt is elmondta: a békésebb idõszakokban a szarkofágok eredendõen a föld felszínén álltak, s késõbb a sírfosztogatások miatt tették a földbe, de nem túl mélyre, hiszen elõfordult, hogy a kõkoporsót többször is felhasználták nyughelyként abban az idõben. Mivel nem volt mélyen, nem meglepõ, hogy az addig feltételezhetõen ép szarkofág fedelének egy részét elérte és összetörte az eke, s kifordította a földbõl. További érdekesség viszont, hogy a szarkofág feltehetõen homokkõbõl, vagy márgából készült, amely nem jellemzõ erre a vidékre, tehát biztosan úgy szállították ide.
A feltárás során az is kiderült, hogy a csontok anatómiai rendben találhatóak, tehát a római kor sírrablói nem bolygatták meg. Mindezt megerõsítette az a tény is, hogy pár kisebb, lemezkés bronz viseleti tárgy mellett 6 darab, az akkori sírokban gyakorta fellelt hosszú nyakú, kihajló peremû, kis – illatszeresnek is nevezett – üvegcse darabjait is feltárták, ami alapján szinte egyértelmûen kijelenthetõ, hogy a kõkoporsó legkevesebb ezerhétszáz évvel ezelõtt egy nõ végsõ nyughelye volt. László János a csontok bolygatatlan állapota és a tárgyak megléte miatt is nevezte többször érdekesnek a leletet, s tette hozzá, hogy ha rendelkezésre állnának a szükséges anyagiak, mindezek fényében egyértelmûen kívánatosnak tartaná a területen a további kutatást.
A kõsírból feltárt csontokat, viseleti, használati tárgyakat a pontos rajz készítését követõen elszállították a múzeum munkatársai, s hamarosan a szarkofág is a tatai Kuny Domokos Múzeum raktárába kerül.