Iszkaszentgyörgyi barangolások
A közel 2000 lelkes település fõ látványossága a hajdan csodaszép, s ma is tekintélyt parancsoló Amadé-Bajzáth-Pappenheim kastély 1735-bõl. Az építtetõ Amadé Antal, de a család a szép építményt 1800-ban eladja a veszprémi püspöknek, Bajzáth Józsefnek. A vevõ öccse, majd ennek fia, Bajzáth György végeztet itt jelentõs munkálatokat, s teremtette meg a botanikus kertet. A harmadik nevet az jelenti a sorban, hogy a kastély örököse, Bajzáth Júlia gróf Pappenheim Sándorral köti össze sorsát. A fõúri élethez kastélypark és birtok is társult. A hajdan teraszos angolkert növénykülönlegességekkel, szökõkutakkal, geometrikus formákkal, szobrokkal fõleg Pappenheim Siegfried és felesége, Károlyi Erzsébet kívánsága szerint készült.
A háborúk szerencsére megkímélték az épületet, de a tulajdonosok elmenekülése után az épület sok vihart megért: volt szovjet kórház, görög menekült ház, munkásszálló, üdülõ, tanácsháza, patika, posta, mozi, szolgálati lakás benne. Némely része felújított, a többség romos, meghaladja a község erejét a rendbe hozatal. Még így is impozáns látvány.
A legértékesebb barokk szárny jelenleg iskolaként mûködik, s a helybeliek igazán büszkék arra, hogy ide járhattak. A másik épületrész a magyar állam tulajdona, ám egy finn lovag – Budapesten képzõmûvészeti galériatulajdonos mûgyûjtõ – bérli. Ari S. Kupsus igyekezett korhû berendezési tárgyakkal visszaadni a kastély eredeti miliõjét, sõt megtette azt a gesztust, hogy a kastély utolsó élõ egykori lakójának, Sibil von Manteuffel-Szoege grófnõnek (Pappenheim ág) is fenntart egy lakrészt. Õszi kirándulásunkkor éppen ott pihent a 90. születésnapjára hazaérkezõ hölgy, aki a repülõgéprõl leszállva balesetet szenvedett. A kastélykertben nélküle ünnepelt a család, õ pedig a mûtéte után idejött lábadozni. Szellemi frissessége bámulatos! Ma is pillanatok alatt átvált bármelyik három beszélt nyelvére, s úgy emlékszik a hajdanvolt idõkre, mintha csak tegnap történtek volna az események. Mesélt. Nagymamájával és édesanyjával Budapesten járva egy mosónõhöz tértek be jósoltatni, de a mamának mondottak után úgy jöttek el, hogy kár volt odamenni, hisz azt jövendölte: „Szörnyû bajok után két bõrönddel fognak elmenekülni az otthonukból…” – és pontosan így történt. Megértéssel fogadta, hogy az iszkaiak a kastély, s több családi létesítmény köveit elhordták, hisz nem volt mibõl építkezniük. Annak is igazán örült Sibil grófnõ, hogy kérésére a családi kriptát ezentúl ökumenikus imahelyként használják a helybeliek, s annak még inkább, hogy az elõtte lévõ területet Pappenheim térnek hívják ezentúl.
S térjünk vissza a finn kötõdéshez, mert ennek külön története van! Az 1944-es pesti bombázások idején a Finn Köztársaság nagykövetségének a kastély barokk szárnya adott otthont. Ezzel a történelmi háttérrel nyerte el Iszkaszentgyörgy a Finnugor Kulturális Fõváros címet 2016-ra. Ennek köszönhetõen számos kulturális program zajlott Iszkán, s a finnugorság önkéntes követeként fiatalok érkeztek a községbe, akik több hónapig éltek itt.
Zárlatként a sok különlegességbõl az egzotikus kõpiramis története: Pappenheim Siegfried gróf emeltette egy fiatalembernek, akirõl a szûkszavú családi krónika csak annyit árul el, hogy önkezével vetett életének. Az úrfi olyasvalakire vetett szemet, akire nem lett volna szabad, s ez a társadalmi rangjához nem méltó cselekedet vitte az öngyilkossághoz.
Mindenkinek javaslom: Irány Iszkaszentgyörgy!
Dr .Göde Andrea