Stabil, tervezhetõ jövõképet kínál az ÉDV Zrt.
– Az EOCÉN program keretén belül – kezdi beszélgetésünket Virág László – a környéken megtalálható szénbányáknak a víz volt az egyik legnagyobb ellensége, és ezek az aknák is, amiket most mi használunk, azért jöttek létre, hogy a vizet kiszivattyúzzák, és elérhetõvé tegyék a szenet. Olyannyira „sikerült” a karsztvíz szintjének csökkentése, hogy Budán elapadtak a hõforrások, és a Tatai–medencében a természetes források, fakadó vizek gyakorlatilag megszûntek. Ezen károk helyreállítása egy nagyon hosszú ökológiai folyamat, a karsztvíz szinten tartást tartjuk mi is az egyik legfontosabb feladatnak, noha ebben nem mi vagyunk a meghatározók, hanem a vízügyi hatóság.
– Régen az emberek ásott kutak vizét használták. Ezek ma már használhatatlanok?
– Még nekem is vannak emlékeim, hogy milyen volt régen az ásott kutak vize. A legnagyobb probléma az, hogy belekerültek az intenzív mezõgazdasági kultúrákból olyan szennyezõ anyagok, amik nagyon nehezen kopnak ki, és ezek a felszíni rétegvizek így terheltek a modern kor problémájával. Az elszennyezett vízbázisokat nyilvánvalóan nem lehet egyik napról a másikra megtisztítani, de magát a folyamatot egyrészt meg lehet állítani, másrészt a meglévõ vízkincsünket fenntarthatóvá és megõrizhetõvé tudjuk tenni. Az elmúlt években rengeteg olyan ivóvíz minõség javító program vagy szennyvízkezelésre vonatkozó pályázati kiírás jelent meg hazánkban, amelyek ezeket a célokat szolgálják. A tatabányai térség és az egész régió azért szerencsés, mert egy vastag mészkõrétegen át zajlik a víz tisztulása, és amit mi ma iszunk, az egy 60 évvel ezelõtti esõvíz a poharunkban. Az eltelt idõ alatt megtisztult, köszönhetõen a vastag mészkõrétegnek, amin keresztülfolyik a víz, amíg elér a bányába.
– Március 22-én ünnepeltük a Víz Világnapját. Mit takar a „Szennyvizek? Tiszta vizet!” szlogen, amely az esemény mottója volt?
– Az idei felhívásunk leginkább arról szólt, hogy próbáljuk meg minél kevésbé szennyezni a vizeinket, illetve megtalálni azt az egyensúlyt, amivel egyrészt a fenntarthatóság, másrészt a tisztítás útjára léphet. Magyarország egy befolyó ország, azaz ide befelé jönnek a vizek a környezõ hegyekbõl. Jelenlegi szomszédjaink mind magasabban fekszenek, Szerbiát és a horvát régiókat leszámítva. Feladatunk tehát a hegyekbõl érkezõ vizek megtartása, minõségének megõrzése. Megyénk térségében egyébként annyi víz és fakadó forrás van jelenleg is, hogy hosszú távon valószínûsíthetõen nem fog az ellátás problémát jelenteni.
– Bár kiváló a térség ivóvize, a fogyasztókhoz egy sokszor régi, elöregedett csatornarendszeren keresztül jut el, ami rontja a minõséget. Mit tesznek az ilyen gondok orvoslása érdekében?
– A csõhálózat jellemzõen állami tulajdonban van, de vannak olyan víziközmû elemek, amik önkormányzati vagyont képeznek. A társaságnak alapvetõen két jellemzõ szerzõdése van: az állami tulajdon tekintetében vagyonkezelési szerzõdésrõl van szó, a másik része pedig bérleti-üzemeltetési megállapodás az önkormányzatokkal. Mindkét résznél egy gördülõ fejlesztési terv alapján, ütemezetten, évrõl évre meghatározott keretösszegek segítségével tudjuk a saját kezelésben lévõ rendszereket felújítani, karbantartani. Ezeket a beruházásokat finanszírozni kell. Nagyon sok pénzt el lehetne költeni, mert mindig van jobb, mindig van költséghatékonyabban üzemeltethetõ rendszer. Számunkra a legfontosabb az üzembiztonság, hogy mindenhol, mindenkor jó minõségû, egészséges ivóvíz álljon rendelkezésre, és hogy a szennyvízkezelés, a szennyvíz ártalmatlanítása maradéktalanul megtörténjen. Rengeteg a probléma, ami a 30-40 éves, vagy akár a még régebbi hálózatokon jelenik meg. Ezek általában csõtörés formájában nagyon komoly problémákat és költségeket jelentenek. Az említett gördülõ fejlesztési terv alapján pontosan a kritikus szakaszokat, az elöregedett rendszereket tudjuk lecserélni, javítani. Nagyon sok a feladat, egyelõre a rendszerek szinten tartása valósul meg. 2030-ig terveztünk, addig vannak fejlesztési források. Ezeket más nagy ívû törekvések, mint a 2015-ben megjelent Kvassay Jenõ Terv, vagy egyéb fejlesztési tervek is támogatják, amelyek uniós forrásokat vagy más lehetõségeket is bevonnak az anyagi háttér biztosításához.
– A közelmúltban többször is elismerték az ÉDV Zrt.-ben folyó tevékenységet. Hallhatnánk ezekrõl?
– A kapott elismerések – veszi át a szót dr. Kovács Tamás – a vállalat társadalmi felelõsségvállalása köré felépített koncepcióból adódnak. Számtalan elismerésünk között például családbarát, illetve legjobb nõi munkahely díjat kaptunk, legutóbb pedig 2016. év végén nagyvállalati kategóriában üzleti etikai díjat nyertünk. Öt témakörben kellett bemutatni a cég etikus viselkedését. A bírálók kevésbé a számokra voltak kíváncsiak, inkább olyan társadalmi szempontból megfogható eseményekrõl vagy cselekvésekrõl kellett számot adni, amelyek nem tartoznak a vállalat kötelezõ feladataihoz, de mi mégis fontosnak tartjuk azokat. Így aztán mozgósítottuk a cég minden telephelyét, gyakorlatilag minden dolgozóhoz eljutottunk, és kértük õket, hogy az elmúlt 5-10 évbõl szedjenek össze kisebb – nagyobb történeteket, amiket aztán összegeztünk. Voltak egészen jópofa, vicces sztorik, amik az ügyfélszolgálaton történtek, és nem szokványos módon segítettünk ügyfeleinknek, de a számunkra komoly anyagi terhet, másoknak ugyanakkora segítséget jelentõ támogatásokról is beszámolhattunk. De ide tartozik az összes ISO minõsítésünk, hiszen azokból sem mindegyik lenne kötelezõ számunkra. A társadalmi felelõsségvállalás szintjeirõl is beszámolhattunk. Van egy testvérintézményünk Tatabányán, a József Attila Általános Iskola, ahol igyekszünk évrõl-évre belefolyni a környezettudatos nevelésbe. Az idei víz világnapján hagyományteremtõ szándékkal a XV/C vízaknán 120 általános iskolás gyereket láttunk vendégül egy több órás interaktív és edukatív jellegû programon, ahol megismerhették nem csak a bánya mûködését, hanem a vízkincs fontosságát is. Csatlakozva „Szennyvizek? Tiszta vizet!” jelmondathoz, a vízszennyezés megelõzésével kapcsolatban is kaptak információt. Cégünk a felnõttoktatásban, képzésben is részt vesz. Magyarországon ma hiányzik a vízágazatból a szakmunkás szintû oktatás, úgyhogy más vízmûvekkel összefogva, és a Magyar Víziközmû Szövetség kezdeményezéséhez csatlakozva, közösen próbáljuk ezt megszervezni. 2016-ban volt a vízhálózaton dolgozóknak egy nagy nagyszabású – 50-60 fõt érintõ – képzése. Idén a szennyvízágazaton dolgozók fognak sorra kerülni. Próbáljuk ezt is hozzátenni az alaptevékenységünkhöz, hiszen a képzett szakemberek is hozzájárulnak környezetünk megóvásához, jobbá tételéhez.
– Ma sok helyütt panaszkodnak a cégek a munkaerõhiányra. Önöknek is okoz ez problémát?
– A térség sajátossága az – folytatja dr. Kovács Tamás -, hogy rendkívül sok ipari beruházó jelent meg az elmúlt években Tatabányán. Ennek az a negatív hozadéka, hogy borzalmas nehéz jó szakembert találni, illetve nagyon sok olyan munkatársunk elmegy, aki már törzsgárda tagnak számított, és mindenféle elismerésben részesült. Úgy gondoljuk, hogy egy állami vállalatnál nemcsak a bér a preferencia, hanem nagyon sok olyan értékkel bírunk, ami túlmutat önmagában a besorolási bér mértékén. A legnagyobb hívó szó az állandóság, a stabilitás, a biztonság, hiszen egy vízi közmûszolgáltatás vélhetõen hosszú évekre, évtizedekre biztos alapot kell, hogy jelentsen mindenkinek. Ez nem egy multi, amelyik ha nem rentábilis, arrébb teszi majd a székhelyét. Egyébként szép feladat lenne – a köztisztviselõkhöz, vagy a pedagógusokhoz hasonlóan – egy vízi közmû életpálya modellt kialakítani. Mi megtettük ehhez az elsõ lépést, bevezettünk egy olyan bérstruktúra rendszert, ahol tervezhetõvé válik kollégáink karrierje. Az itt eltöltött idõ és a megszerzett tapasztalat függvényében meg tudják maguknak határozni, hogy 5-10 év múlva milyen alapbérrel fognak rendelkezni.
– Melyek ma a hiányszakmák az ÉDV Zrt.-nél?
– A villanyszerelõ az egyik – tájékoztat Virág László -, amire bizonyos térségekben fél éve próbálunk vadászni, a másik pedig a vízóra leolvasó. Nem könnyû nehézgépkezelõt sem találni. Csõhálózat szerelõnek még csak-csak fölveszünk valakit, de az, hogy mellette legyen neki C vagy D kategóriás, vagy nehézgépkezelõi jogosítványa, az már úgy nem egyszerû. Cégünk komoly erõfeszítéseket tesz arra, hogy az említett hiányszakmára kiképeztessük munkatársainkat. Ez jelentõs anyagiakat igényel, de megpróbáljuk elõteremteni magunknak a szakképzett munkaerõt.
– Több csatornán keresztül is értesülhettünk az utóbbi idõben az online ügyfélszolgálat elindulásáról. Mit érdemes errõl tudni?
– Társaságunk mindig is elkötelezett volt a fogyasztók minél magasabb szintû kiszolgálása mellett. Úgy vélem, hogy az online ügyfélszolgálat elindításával – amit egy éves fejlesztés elõzött meg – olyan funkciókat biztosítunk valamennyi fogyasztónknak, mely teljes mértékben megfelel a XXI. század követelményeinek. Online felületünkön a mérõállás bejelentés és bankkártyás fizetés mellett lehetõség van idõpont foglalásra a személyes ügyintézéshez, de rendszerünk képes olyan felhasználóbarát szolgáltatásra is, mint az online ügyindítás, ahol a szükséges adatok megadását követõen már a kész közüzemi szerzõdéssel várjuk ügyfelünket a fogyasztói irodában, minimálisra csökkentve ezzel a személyes ügyintézés hosszát – hogy csak néhányat emeljek ki a számos funkció közül.
Veér Károly
Fotó: Mazán Tibor