A magyar ezeréves történelmünkben több olyan ünnepélyes alkalmunk van, amikor fel kell tenni a kérdést: ápoljuk-e, gondozzuk-e õseink örökségét, nagyapáink, nagyanyáink, szüleink nekünk átadott szellemi hagyatékát, és mi, a ma itt élõk teszünk-e azért, hogy ezt gazdagítani tudjuk, és mindezt a nemzeti kincset át tudjuk-e majd adni gyermekeinknek, unokáinknak? A vitézi rend életében két ilyen jeles nap van, amikor számvetésre kerül sor. Az egyik a mai, az ünnepélyes eskütétel napja, amikor a várományosok a szívük fölé feltûzik a vitézi nagyjelvényt, és elmondják a szent koronára tett eskü fogadalmát. A másik az ünnepélyes vitézavatás napja – köszöntötte a jelenlévõket vitéz Dinga László György székkapitány, aki kiemelte: minden elmondott és megfogadott vitézi esküvel és minden vitézavatás felemelõ pillanatában újjászületik az immár 96 éve megalapított vitézi rend. Mert a Kárpáthaza magyarságának ma is szüksége van a hazáért, a nemzetünkért szolgálni tudó, akaró közösségre, a vitézek bajtársi közösségére – fogalmazott.

Vitéz Pintér Kornél törzskapitány ünnepi beszédében azt, „a magyar nemzet dicsõségekben és megaláztatásokban is bõvelkedõ történelmének legtragikusabb idõszakát” elevenítette fel, amikor „a magyar faj élni akarásának megtestesítõje, nagybányai Horthy Miklós fõvezér vette kezébe Magyarország hajójának kormányát. A magyarság hatalommal ruházta fel, hogy Isten áldásától kísérve fogja össze nemzetünk erényeit és képességeit az elõttünk álló hatalmas nemzetmentõ munkára. Az isteni gondviselés küldötte volt tehát a magyarság élére vitéz nagybányai Horthy Miklós, aki egy pillanatra sem feledkezett meg a harctereken vérüket hullató bajtársairól, s elsõként hívta életre a vitézi rendet… Testében már nem lehet közöttünk, de lelke mindennap velünk van, és erõsít bennünket” – méltatta a rend életre hívóját.

Az eseményen Bedy Sándor plébános vezetett együttes imádságot, Nagy Péter tiszteletes mondott áldást, melyet így zárt: fordítsa az Úr az Õ orcáját ti reátok és adjon néktek mindenkor békességet!

Ezt követõen érkezett el a legünnepélyesebb pillanat, az eskütétel, amely során Környérõl Muschitz Erzsébet (Süli Lászlóné), Muschitz Veronika (Bogár Ferencné), Süli Péter, Popovics Milán, Balogh Pál József várományosok, valamint a nemzetvédelmi tagozat avatandói, Felvidékrõl Cséplõ Viktória és Gróf Katalin, illetve Balatonalmádiból Kovács Attila tett esküt a Szent Koronára, hogy a Vitézi Rend célkitûzéseit, a rendi kódex elõírásait ismeri, azokat a rend fõkapitánya és a vitézi elöljárók utasításaihoz híven élete végéig minden körülmények között megtartja.

Vitéz Dinga László György azt is bejelentette, hogy posztumusz kerül a Történelmi Vitézi Rend tagjai közé Muschitz Antal egykori királyi léghajózási szakaszvezetõ, aki halála után elsõ világháborús kitüntetettként kapja meg a vitézi címet. Muschitz Antal Környén élt asztalosként, a templom falain látható stációkat õ faragta meg, amikor hazaért a frontvonalból.

Az eskütételt követõen Vitéz Soltész Gyula fõszéktartó, törzskapitány is a rend közel évszázados múltjára tekintett vissza: „történelmünk talán legsúlyosabb pillanatában született 1920-ban. Minden falu és város életek ezreit veszítette. A közhatalmat idegen ügynökök bitorolták. Pusztítás és káosz sújtotta a nemzetet. A kormányzó úr a rend alapításával felismerte, hogy össze kell gyûjteni a nemzet színe-javát. Kik voltak õk? Nyilván, akik a nagy háborúban személyes bátorságukkal, tettrekészségükkel bizonyítottak. Tette ezt azért, hogy ne ismétlõdhessen meg az, amit el kellett szenvednie az ezeréves Szent Istváni hazának. Hogy ez nem sikerülhetett a következõ, még szörnyûbb háborúban, az nem a kormányzón és nem is a vitézi renden múlott” – hangzott el a törzskapitánytól. A rend tagságának gyarapodása kapcsán így fogalmazott: öröm és bíztatás, hogy nyolc ember felvállalta a magyar hûség, tisztesség, és becsület képviseletét azzal, hogy kérelmezte felvételét a vitézi rendbe.

Az ünnepélyes vitézi eskütétel részeként kitüntetések átadására is sor került, majd a rendezvény fõhajtással, az I. és II. világháború hõsi emlékmûveinél a kegyelet virágainak elhelyezésével zárult.