Ezt a hagyományt elevenítette fel a Közösségi és Tájházban a Német Nemzetiségi Önkormányzat Környe, s a hívó szóra nemcsak, hogy szép számmal érkeztek, de a gyerekek, fiatalok, felnõttek igencsak érdeklõdõnek, fogékonynak is bizonyultak: az idõsebbek feltehetõen a nosztalgiázás, a fiatalabbak pedig a foglalatossággal való ismerkedés okán.
Elõbb a tájház udvarán szorgoskodtak a program résztvevõi, sorra bontották le a kukoricacsövekrõl a csuhét, ügyelve, hogy a levelek egészben maradjanak, hiszen késõbb azokból készültek az angyalkák, nõi alakok.
Benn az asztalokon ragasztók, ollók, mûanyag poharakban víz sorakozott, no meg Szomor Ferencné csuhébaba-készítõ alkotásai amolyan bíztatásképpen, hogy mindenki láthassa: a csuhéból készített alkotások témájának tárháza kimeríthetetlen, és a technika ügyességgel, odafigyeléssel, kitartással bárki számára elsajátítható. A tatabányai hölgy 1995-ben ismerkedett meg a csuhébaba-készítéssel, s azóta is rendületlenül alkot családja, barátai örömére. Az nem fordult meg a fejében még, hogy tehetségét az alkotásaival forintokra váltsa, pedig két éve igencsak rangos elismerésben részesült. A Magyar Kézmûvességért Alapítvány az õ betlehemét is beválogatta azon kilenc alkotás közé, melyek Magyarországot képviselték a római „100 jászol” kiállításon. A külföldi betlehemek kategóriájában 34 ország 72 alkotását rangsorolták, és Szomor Ferencné, természetes anyagok felhasználásával készült, meleg emberséget sugárzó betleheme harmadik helyezést ért el.
A gyerekek, felnõttek tehát az elsõ, hagyományteremtõ szándékkal rendezett kukoricafosztáson egy igazán tapasztalt, szívvel-lélekkel, tehetséggel alkotó embertõl leshették el a fortélyokat, Szomor Ferencné pedig elégedetten nyugtázhatta, hogy valamennyien nagyon ügyesnek, érdeklõdõnek bizonyultak: olyan is akadt, aki a maradék alapanyagból – továbbfejlesztve a látottakat – mini angyalkát, virágot készített.
A Német Nemzetiségi Önkormányzat részérõl Tirhold Kármen elnök ezúton fejezi ki köszönetét Szemeti Csaba részére a felajánlott kukoricáért, Szomor Ferencné számára pedig azért, mert ízelítõt adott a csuhébaba készítés rejtelmeibõl, és a remények szerint sokakat meg is fertõzött e kézmûves technika szeretetével.
Hagyományteremtõ tengerihántás
Minden bizonnyal még számosan élnek Környén, akik jól emlékeznek az egykori tengerihántásra, azaz kukoricafosztásra. Annak idején a házaknál a betakarítás után összegyûlt kukoricacsöveket a szomszédok, rokonok egymást kisegítve, közös munkával tisztították meg a levelektõl. A közösen végzett munka – hasonlóan a tollfosztáshoz – jó alkalmat teremtett a beszélgetésre, dalolásra, játékos évõdésre.