Új közösség épült a Velencei-tó déli partján
– Hogyan született az ötlet? – kérdezem Tóth István polgármestert.
– Ez egy régi vágyam. A sport és az egészség nyilvánvalóan összefügg. Olyan programot szerettem volna, ami sokakat mozgat meg, s egyszerre jelent kihívást sportembereknek, de akár lelkes amatõröknek, családoknak, kicsiknek és nyugdíjasoknak. Elmondtam ezt az elsõ látásra kicsit megvalósíthatatlannak tûnõ ötletemet az Életmód Klub vezetõjének, György Lászlónak, aki – a nehézségektõl nem visszariadva – nagyon lelkesen fogott a szervezéshez. Testnevelõkkel, sportolókkal, sporthoz értõkkel, támogatókkal való számos egyeztetés után végül is meghirdettük a „Gárdonyi 10 próba” rendezvénysorozatot. Úszás, futás, túra, evezés, kerékpár számokban volt egy könnyebb, s egy nehezebb táv, amit teljesíteni lehetett bizonyos szintidõ alatt. A helyi vállalkozók jóvoltából minden sporteseményhez egy kis vendéglátás is kapcsolódott.
– Az Ön számára presztízskérdés volt, hogy minden próbát teljesítsen, s a családja is részt vegyen a programokon?
– Úgy érzem, azok után, hogy létrehoztunk valamit, nem maradhattam ki belõle. Számomra és a családom számára a sport életforma. A feleségem, s a lányaink, velem együtt, a valaha versenyzõ kategóriát jelenjük, az unokák mindegyike pedig jelenleg sportol versenyszerûen. Amikor tudtak, eljöttek a családtagjaim, sõt: rokonaink, barátaink is. Valahogy úgy éreztük, ez egy példamutatás is. De élveztünk minden kihívást, igyekeztünk, hogy a lehetõ legjobb teljesítményt hozzuk ki magunkból.
– Mit tart a legmeghatározóbb sikernek a hosszú hónapok élményei, tapasztalatai után?
– Nagy dolog, hogy körülbelül 300 fõt mozgósítottunk, de a legátütõbb sikernek azt érzem, hogy kialakult egy olyan 150 fõs aktív mag, akiknek nagyon fontos volt a próbákra való felkészülés, az ottlét. Teremtõdött egy újfajta közösség. Magától értetõdött az egymásnak segítés a nehezebb pillanatokban, a lemaradók bevárása, egymás biztatása a folytatásra, vagy a célba érésre. És – valljuk be – a csapat az egy hatalmas erõ. Amatõr és képzett kerülhetett egymás mellé, és akár egymásnak is tudott tanácsot adni a következõ próbára felkészüléshez. Többen említették, hogy nem jöttek felkészületlenül, párszor lejártak a tóra gyakorolni, például az úszás elõtt. Akik véletlenszerûen egymás mellé sodródtak, utána már keresték egymás társaságát. A fényképküldések, emlékeztetõk írása, egyeztetések révén új ismeretségek, barátságok szövõdtek. A korábban csak köszönõ viszonyban lévõk most megálltak beszélgetni, és a „10 próba ügy” általános beszédtémává lett a találkozásokkor, a közösségi oldalakon. Na, meg akadtak megejtõen szép pillanatok, amik miatt mindig is büszke leszek a gárdonyiakra! Egy idõs társunk a kispróbán úgy érezte nem bírja a hideg vízben, a rossz idõben az úszást. A vízi rendõröktõl kért segítséget a partra jutásban. De 70 évesen mégiscsak erõt vett magán! Úgy készült fel – fõleg lelkileg –, hogy a hosszabb távot megpróbálja végigúszni, és ez is történt. A legidõsebb résztvevõnk pedig kvázi búcsúlevelet írt a családjának: bár bízik abban, nem történik semmi baj, ám ha mégis, akkor értsék meg, mennyire sokat jelentett számára ez a megmérettetés… A lassan haladók csoportjával sikeresen célba ért. Amikor a gálán különdíjjal jutalmaztuk, olyan fürgén szaladt ki, hogy többen el sem hitték, 82 éves a mi Máriánk!
György László klubvezetõt arról faggattam, neki mi a legnagyobb élménye.
– Az egész – válaszolta. Aztán azért elhangzott pár konkrétum. Akit megkérdeztem, rögtön csatlakozott valamilyen ötlettel, felajánlással. Lett kemencés lángosunk, gyümölcsünk, üdítõnk, ásványvizünk, gulyáslevesünk, kaptunk jobbnál jobb díjakat, felsorolni sem tudom hirtelen a támogatások módját. Önkéntesek, vállalkozók, alkalmi segítõk, szponzorok sora támogatott. Nagyszerû, hogy egy ilyen közösségkovácsoló erõvé vált a „Gárdonyi 10 próba”! És még valami, ami sokat jelentett: a hangulat. Mindegyik program más volt valamiért, de az öröm, a sikerélmény, jóízû beszélgetés, tréfálkozás, a közös erõfeszítés utáni szusszanás valamennyiünknek sokat adott.
– Ön is teljesített minden próbát?
– Természetesen.
– Mi lesz jövõre?
– Az már biztos, folytatjuk azt a célkitûzést, hogy kicsit sportosabb legyen a város.
– Hogyan lehetne ezt a sok-sok pozitívumot még fokozni?
– Még több résztvevõ megnyerésével.
A legfiatalabb résztvevõ a pár hónapos Tölyhi Zóra volt, akit szülei az úszásra még nem mertek elhozni, így a kicsi hat-, míg Hetényi Dóra anyuka és Tölyhi Tamás apuka hétpróbások lettek!
Simon György az úszások lebonyolításakor abban segített, hogy a Cserepes-szigetig hajózzunk, majd a nádasnál egy mozgó mólóra szálljunk, s onnan csusszanjunk a vízbe. Pulóverben szemlélte próbálkozásainkat – ekkor szembesültünk markánsan azzal a ténnyel, hogy az idõjárás nem alkalmazkodott a mi kispróbánkhoz. Gyuri fõ tevékenységét az evezés gyakoroltatása (amit a viharjelzés majdnem meghiúsított, de a hõs csapatok a hullámokkal, és egymással is versenyezve diadalt arattak) valamint az evezéspróba megszervezése jelentette. Szerényen úgy nyilatkozott, hogy a felkérésre azonnal igent mondott, mert a nagy felelõsség mellett nagy megtiszteltetés ennyi embert kivinni az õ világába, a vízre. Kisfia – a segítõk legfiatalabbja –, a 9 éves Simon-Pörgye Iván, látva, hogy már az evezõk kiválasztása is gondot jelentett néhányunknak, szívesen adott tanácsot, majd a beszállásnál, a hajók vízre tételénél ügyködött. Kenu vagy sárkányhajó? – ezt a kérdést hamar eldöntötte mindenki magában, s ez alapján szervezõdtek az egymást jól ismerõ, vagy éppen alkalmi csoportok.
Ez az evezés élmény tetszett leginkább Kiss Imrének (15), aki 9 próbát teljesített. „Ezt megelõzõen egyszer ültem még csak sárkányhajóban, úgyhogy ezért örültem az újabb lehetõségnek. Azért éreztem itt a legjobban magamat, mert csapatban lehettünk.” Többek közt egy hajóban evezhetett édesapjával, aki munkabeosztása miatt csak 3 próbán vehetett részt. Kiss Imre (40) a tekerés, a bringa szerelmese. A kék csoporttal teljesítette a szintidõt. Egyébként is szívesen mennek a családdal kerékpártúrákra, úgyhogy õ a próbák közül ezt választotta kedvencének.
Cseh György (58) és Cseh Fruzsina (14) tízpróbásokkal e sorok szerzõje evezett egy kenuban, onnan az ismeretség. A gálán õket is megkérdeztem kedvenc próbájukról. Fruzsi – a vízi sportokat kedveli, korábban úszott, úgyhogy nem okozott meglepetést a válaszával, miszerint az úszás nagypróbát kedvelte leginkább. 24 perces idõvel teljesítette a 750 m-es távot. A jó élmények miatt úgy döntött, jövõre újra indulna. Apukájánál a kenuzás került az élre, mert ugyan evezett már régebben, de kenuban most ült elõször, „s amit Simon Gyuriék révén átélhettem, azt nem tapasztaltam még soha. Az szintén tetszett, hogy két próba keretében Csiribpusztát érintettük. Két éve költöztünk ide, s ez a hely újdonságot jelentett, valószínûleg nem fedeztem volna fel sosem. Sokakat most ismertem meg. A neveket tán elfelejtem, de az arcok megmaradnak bennem, míg jövõre újra találkozunk, mert persze jövünk! És még egy. A pákozdi túra után, míg a karácsonyi vásárt néztük, elment a busz. Azt találgattuk, hogy átússzunk-e a decemberi fagyos vízen, amikor megállt mellettünk egy szintén próbázó gárdonyi autós, aki megismert és hazavitt bennünket. Ez is milyen jó élmény!”
A gála Teker Zoltán jóvoltából élõ-csocsóval kezdõdött. A sebtében összeállt csapatban azért a gyerekek ügyesebben rúgták a bõrt, több gólt rúgtak, mint a felnõttek. A kerékpár kis- és nagypróba szervezõjétõl azt kérdeztem, miért csatlakozott a programhoz?
– Igazából nekem a szervezés az erõsségem. Most is azon igyekeztem, hogy az ötleteim, a kapcsolataim és a segítõim révén emlékezetesek maradjanak a kerékpártúrák.
– Egyik ilyen ötlet a túra célállomásán, a Vadkacsa Kerékpáros Központban megrendezett tombolasorsolás.
– Az emberek szeretnek játszani. Ezért a próbázók kaptak egy tombolaszelvényt, kisorsoltunk közülük 5 nyertest. Akinek a kulacsába rejtett kulcsa kinyitotta a biciklizárat, az vihette haza a vadonatúj kerékpárt.
– Fontosnak tartotta, hogy a saját próbáin kívül több számban is rajthoz álljon…
– Szívesen vettem részt valóban, ahogy az idõm engedte, így sikerült 5 igazolást gyûjtenem a kiskönyvembe, tehát jogosult lettem a jelvényre. A túrázás áll hozzám közel, az evezés pedig a kenuzással újdonságot és maradandó (nagyon vizes) élményt jelentett.
– A program sikere után jövõ évben mit szólna egy támogatói felkéréshez?
– Nem kérdés. Biztosan segítenék újra.
A december 9-i záró ünnepségen értékes ajándékokat sorsoltak ki a támogatók felajánlása révén. Különdíjat kapott a legtöbb próbát teljesítõ Bárdosi család, ahol azért nem lett mindenki tízpróbás, mert a lányok kézilabdáznak, s néha ütköztek a verseny és a próba idõpontok. Legnagyobb izgalommal a fõdíj sorsolását várták a résztvevõk. A horvátországi férfi kézilabda EB-re Borsányi Zoltánné és Metzger László utazhat.
Dr. Göde Andrea, tízpróbás