Az új agrárkutató-centrummal a jövõbe fektetünk

– Mikor indultak a beruházások, milyen céllal, és mi az, amit eddig már sikerült megvalósítani?
– A Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Kutatóközpontjának két nagyszabású projektjét még 2015-ben egy kormányhatározat rögzítette, mely szerint egy új agrárkutató – és az ehhez kapcsolódó látogatóközpontot hoz létre az akadémia Martonvásáron – kezdi beszélgetésünket Szekeres Zsolt, projektvezetõ.
– Az egyik fejlesztés célja, hogy a ma még több telephelyen mûködõ intézet egységeit – az állatorvos-tudományi részleg kivételével – egy helyre vonja össze, és itt egy világszínvonalú, a XXI. század kihívásainak is megfelelni képes kutatóbázist hozzon létre. A másik beruházás, a látogatóközpont pedig arra lesz hivatott, hogy az itt felhalmozott tudást, az eredményeket, az agrárkutatást népszerûsítse. A munka elkezdõdött, a tervek, koncepciók készítése, a közbeszerzések egy része folyamatban van. Elsõként a látogatóközpont és az azt körülölelõ park, illetve kert fejlesztése indulhatott el. A volt kiskastélynak csupán a falai maradtak meg – ez lesz a látogatóközpont bázisa –, mellé építünk egy új fogadóépületet, vendéglátóegységet, egy kis kávézóval. Az elõtte lévõ kertet, mely az Akadémia területe, illetve a mellette lévõ egyházi területet is megújítjuk.
– Óriási lökést adott a projektnek, hogy dr. Bajzáth Judit került a látogatóközpont élére, mint szakmai vezetõ. Személyében egy jelentõs szakmai múlttal, és nagy tapasztalatokkal rendelkezõ vezetõt kaptunk, aki elég fantáziát látott az új létesítményben ahhoz, hogy feladja a Természettudományi Múzeumban töltött 25 éves karrierjét. Tavaly nyár óta számíthatunk a munkájára, így gyakorlatilag már a látogatóközpont tervezésétõl kezdve be tudott kapcsolódni a folyamatokba. Minden részletében ismeri az új épületet és környezetét, amit vélhetõen könnyebb lesz a megfelelõ tartalommal feltölteni. Mert nem kétséges, az lesz a nagyobb kihívás.

– Mit lehet ma már tudni az Agroverzumról?
– Az új létesítmény, célját tekintve egy tudománykommunikációs központ lesz – fog hozzá az intézmény bemutatásához dr. Bajzáth Judit. – Az Akadémiai törvény nem csak azt mondja ki, hogy alapkutatásokat kell végezni, de arról is rendelkezik, hogy ezek eredményeit közzé kell tenni, a társadalom számára hasznosítani kell. Ez alatt a törvény alkotói nem csak a közvetlen gazdasági hasznot értik, hanem az egyéb módon történõ ismeretterjesztést is. Modern kifejezéssel élve ezt nevezzük tudománykommunikációnak. Mindez a problémamegoldó gondolkodásra tanítja a közönséget. A legfõbb eszközei a kiállítások, szakmai programok. Nem véletlenül kapta az új intézmény a sokatmondó Agroverzum nevet, mely egy tudományos élményközpontot takar, ami mögött ott van a teljes akadémiai tudástár.
– Nem titkolt szándékunk az sem, hogy szeretnénk a tudománykommunikációt intézményi szintre emelni, és ilyen minõségünkben az akadémia zászlóshajójává válni. Eddig ugyanis ennek egyes elemei elszórtan, különféle jeles napokhoz kötõdõ eseményekben öntöttek formát, olyanokban, mint például a Tudomány Napja, vagy a Kutatók Éjszakája. Az Agroverzum lesz az elsõ olyan létesítmény, amely képzett munkatársainak kifejezetten az lesz a feladata, hogy a keletkezett agrártudományos eredményeket intézményi keretek között népszerûsítsék.

– Kinek, és mit szeretnének megmutatni?
– A szakmai tartalmat az Akadémia tudományos munkatársainak bevonásával, illetve egy tudománykommunikációval foglalkozó külsõs szakmai csapattal együtt fejlesztjük – ismerteti a tartalomfejlesztés háttérét a szakmai vezetõ. – Vásárhelyi Tamás, Palugyai István és Kárpáti Andrea tudománykommunikációt tanít az Eötvös Lóránt Tudományegyetemen, õk kezdték meg a szakmai program kidolgozását, melyhez tavaly nyáron én is csatlakoztam.
– A Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Kutatóközpontja négy tudományos intézménybõl áll, a Mezõgazdasági, a Növényvédelmi, a Talajtani és Agrokémiai, valamint az Állatorvos-tudományi Intézetbõl. Az agráriummal kapcsolatos tudományok széles spektrumát ölelik fel ezek a kutatási egységek. Az itt folyó munka a mai, modern kor környezeti, gazdasági kihívásaira keresi a válaszokat, olyanokra, mint a klímaváltozás, a szárazság, az extrém idõjárási jelenségek hatásai. Nagyon szép eredményeket tudunk felmutatni. Világszínvonalúak például a Mezõgazdasági Intézet gabonanemesítési eredményei, melynek alapjait többek között Papp Endre vezetésével, még 1953-ban tették le azzal, hogy Európában az elsõ kukoricahibridet elõállították. Errõl a magyarok alig tudnak valamit, pedig a mindennapi életünket alapvetõen meghatározó tudományos elõrelépés volt. Ma is olyan világszínvonalú kutatási munka folyik Martonvásáron és a három budapesti intézetben, amelyrõl kevés szó esik a hétköznapokban. Pedig ezt érdemes megmutatni az embereknek. Óriási beruházásról beszélünk, aminek a költségeit a magyar állam viseli, az a legkevesebb, hogy informáljuk a társadalmat arról, hogy jó dolgokra fordítódnak ezek a forintok, hogy mindez nem egy egyszeri kiadás, luxus, hanem befektetés a jövõbe.
– A látogatóközpont egyik célja, hogy a tudomány területére csábítsa a fiatalokat. Szeretnénk, ha megismernék az agráriumot minden szépségével, nehézségével együtt. Ahhoz, hogy a magas színvonalú agrártudományi kutatásnak folytatása is legyen, gondoskodnunk kell az utánpótlásról. Tehát egyfajta pályaorientációs szerepet is betölt majd ez a létesítmény.
– A kiállítások, a programok a tapasztalásos tanulás módszerére épülnek majd, labor- és kézmûves foglalkozásokkal. Elsõsorban az általános iskola 7-8. osztályosaira és a középiskolásokra számítunk, de – a projekt turisztikai, üzleti lábával együtt – olyan komplex kínálatot nyújtunk majd, mely a családok, a fiatal felnõttek, és a nyugdíjas korosztály számára is különleges élményt adhat.

– Milyen eszközök állnak mindehhez a rendelkezésükre?
– Az interaktív tárlatok, kiállítás-sorozatok – mondja a részletekre térve a szakmai vezetõ – a modern technika szinte valamennyi vívmányát felhasználják. Nem csak a valós, kézzel fogható tárgyakat mutatunk be, de segítségül hívjuk a virtuális világ lehetõségeit is.  A folyamatokat multimédiás programok segítik majd megérteni, felismerni, milyen döbbenetesen sok idõ, energia és tudás áll a mögött a néhány perc mögött, mikor bekapunk néhány falatnyi finom pékárut. Az emberek megérthetik, mi minden kellett ahhoz, hogy a vadnövényektõl eljussunk a mai termesztett gabonákig, leküzdve a környezetváltozások, a szárazság nehézségeit, jó minõségû talajon elérve a megfelelõ terméshozamot, rezisztenssé téve a növényt a kártevõkre, és akkor még nem is beszéltem a termés begyûjtésérõl, és feldolgozásáról. Sok ezer év elõzmény, minimum tíz év kutatómunka, és jó pár év termelésfejlesztés áll még egy egyszerû zsemle mögött is. Erre nem gondolunk mi, egyszerû fogyasztók.
– A kínálatunkat az teszi teljessé, hogy a fejlesztés a Brunszvik-kastély parkjában történik, mely egy szépen gondozott angolkert, és itt van a Beethoven Emlékmúzeum is. Témáink – a mezõgazdaság, a tudomány, a zene – ezernyi ponton összeérnek, elég, ha csak a jeles napokra – szüret, Ferenc napja -,
vagy épp a komolyzenei programokra gondolunk. Ehhez jön még különleges történetével a Brunszvik-család. A maguk korában rendkívül innovatívnak számítottak. Brunszvik Ferenc angolszász mintára épülõ gazdaságával, elsõsorban juhtenyésztõként vetette meg az alapjait a korszerû hazai mezõgazdaságnak. A Brunszvikok emellett a zenében is jeleskedtek. Maguk is muzsikáltak, de Beethoven is többször megfordult martonvásári kastélyukban, baráti viszonyt ápolt a családdal. De említhetném Brunszvik Terézt is, akit a magyar óvoda-, mûvelõdés- és nevelésügy apostolának tartunk. Így kapcsolódik be a komplex szolgáltatásaink körébe a város által fenntartott Óvodamúzeum is.
– Az önkormányzattal más téren is együttmûködünk. Megállapodást kötöttünk, hogy a Brunszvik-kastély elõtti kertet – amit ma elõkertnek hívunk -, szintén felújítjuk, visszanyeri eredeti határvonalait, és megnyitjuk a város, a látogatók elõtt. Fenntartását az önkormányzat vállalta. Így az összefogásnak köszönhetõen a régió gyarapodhat egy olyan nyilvános, ingyenesen látogatható angolkerttel, mely korábban csak korlátozottan volt megtekinthetõ.

– Mikor vehetjük mindezt birtokba?
– Májusban nyitjuk meg a megújult kertet, a látogatóközpont épülete pedig augusztus 20-ára készülhet el – válaszol kérdésemre a projektvezetõ. – Ezt követõen lesz módunk a szakmai programok betelepítésére. Az Agroverzum Látogatóközpont, a park, a Beethoven Emlékmúzeum és a kert együttes átadását, a tényleges nyitást a szeptember végi Kutatók éjszakájára tervezzük.
– Az ideérkezõket nem csak a látogatóközpontban, hanem a kertben és a parkban is várják majd attrakciók – veszi vissza a szót dr. Bajzát Judit. – Olyan tanösvényt fogunk kialakítani, amely informálja majd az érdeklõdõket a kastélyról, a parkról, a kutatótömbrõl, a Brunszvik-családról és Beethovenrõl.
– Az itt létrejövõ teljesen egyedi tudományos-kulturális környezet egészen biztosan páratlan lesz az országban. Egyszerre lesznek jelen a természetvédelem, a kulturális örökség, a tudomány, a zene- és a mûvelõdéstörténet értékei. Ez egy olyan hely lesz, ahol a régi és a mai kor géniuszaival egyaránt találkozhatunk – mondja mosolyogva a szakmai vezetõ.

-réz