Elment a népi fafaragás mestere
Iskoláit Csíkszeredán, Marosvásárhelyen és Kolozsváron járta, ahol rendkívül erõs hazafias nevelést kaptak a diákok. A II. világháború végén 16 évesen Magyarországra szökött. Debrecenben lett népi kollégista, majd az újjászervezõdõ néphadsereg kultúrtisztjeként a tatai laktanyában kezdett el dolgozni.
A honvédségtõl a koncepciós perek idején eltávolították, így sokrétû mûvészeti tehetségébõl kezdett megélni, néptánccsoportot vezetett, moziplakátokat festett, kirakatrendezõként dolgozott. 40 évesen egy hazalátogatáskor rátalált gyermekkori faragásaira, s ez olyan mélyen érintette, hogy azonnal bizonyossá vált benne: az õ dolga a világban a faragás. Az Országos Népmûvészeti Egyesületben a fafaragó tagozat vezetõje lett, táborokat szervezett, és minden korosztálynak tanította a mesterséget. Önálló kiállításai voltak a megye több városában, Budapesten, s külföldre is elvitte kultúránk jó hírét, bemutatkozott alkotásaival Németországban, Hollandiában és Finnországban. A Kuny Domokos Múzeumban nagy sikerrel mutattak be a 80. születésnapja alkalmából egy kiállítást.
Tatán Cs. Kiss Ernõ több köztéri alkotását megcsodálhatjuk: az Öreg-tó partján az 1956-os kopjafát, a Fenyõ téri emlékoszlopot, a Geológiai Múzem bejáratának a székely, illetve a mester teóriája szerinti magyar kapuját. Az utóbbi években a szakralitás felé fordult, ennek bizonyítéka többek között a Kapucinus Templom oltára, szentélyszéke, Szent Erzsébet és Szent Imre szobrai, és a Szent Korona oltár.
Fafaragó mûvészként a népi fafaragás hagyományának õrzéséért, a népi kultúra népszerûsítése terén kifejtett tevékenysége elismeréseképpen Tata Város Önkormányzat Képviselõ-testülete 1998-ban Tata Városáért kitüntetésben részesítette. Ezt követõen Tata Város Önkormányzat Képviselõ-testülete 2009-ben kiemelkedõ fafaragó mûvészi tevékenységéért, Tata mûvészeti életében való több évtizedes, meghatározó jelentõségû szerepvállalásáért, a város mûvészeti értékeinek gazdagításáért Tata Város Zsigmond Király díjában részesítette Cs. Kiss Ernõt.
tárnay