Komárom egyik legaktívabb civil szervezete az ÉLETTÉR Egyesület. Monostori Évával, a civil szervezet képviselõjével beszélgettünk aktualitásaikról.

– Az ÉLETTÉR Egyesület ebben az évben hetedik alkalommal adta ki a Koppánymonostori Kalendárium címû kiadványát. Hagyományt jelent-e a Kalendárium rendszeres kiadása?
– Fontosnak tartjuk, mert kimeríthetetlennek ígérkeznek a helytörténeti kutatások, s ezáltal a helyi identitás fejlõdése is. Szerencsénk van, mert számos „csodabogárral” rendelkezünk, akiket ország-világ elé tárhatunk.
A kalendárium felépítése követi a régmúlt kalendáriumainak szerkezetét. Száz évvel ezelõtt nem volt ritka, hogy a családoknak egyetlen olvasmányuk volt. Ebbõl okosodtak, meséltek, s informálódtak. A hagyományos naptári résszel kezdõdik, majd különbözõ fejezetekben helytörténettel, gyereksarokkal, helyi információkkal folytatódik.

– Hogyan tudtok kapcsolódni Komárom város rendezvényeihez?
– Ez az a város, ahol több megjelenési lehetõségünk van, rendezvényeink ismertek. Az év elején kapcsolódtunk be a Csokonai Mûvelõdési Központ gondozásában meghirdetett „Miénk a ház” rendezvénysorozatba. Itt, alkalmat adunk arra, hogy a város gyerekei havonta egy szombati napon birtokba vegyék a mûvelõdési házat. Kézmûves foglalkozásokkal, képességfejlesztõ- és internetes játékokkal, sportolási lehetõségekkel várjuk a gyerekeket.

– Milyen módon tudjátok bekapcsolni az iskolás korosztály a kulturális életbe?
– A helyi általános iskolás korosztály számára gyermekújságot indítottunk egy évvel ezelõtt. Célunk az volt, hogy a kiadvány teljes egészét a gyerekek állítsák össze az igényeikre alapozva. Mára kialakult egy állandó kis szerkesztõ gárda, akiknek csak segítenünk kell, de az anyagok összegyûjtésén a szerkesztésen keresztül, a terjesztésig mindent maguk csinálnak. Az ezidáig „Névtelen” címet viselõ kiadvány májustól „Jókai unokái” címmel kerül a gyerekek kezébe.
Az ifjúsági korosztály szabadidõs elfoglaltságára szeretnénk alternatív lehetõséget kidolgozni, pályázatokat nyújtottunk be egy lehetséges Ifjúsági Centrum létrehozására. Az év elején kérdõívben fordultunk ehhez a korosztályhoz, melyben az õ igényeikre, kívánságaira kívántunk választ kapni. A 2300 kiadott kérdõív az általános iskolák nyolcadik osztályaiba, illetve valamennyi középiskolába eljutott. Nagy örömünkre valamennyi kérdõív kitöltve került vissza, melynek eredményeként már a segítségüket, együttmûködésüket felajánló fiatalok közül négyen május végén Csehországba nemzetközi csereprogramra utazhatnak.

– A közelmúltban nemzetközi programot bonyolítottatok. Milyen sikerrel?
– Februárban nyílt lehetõségünk elõször egy nemzetközi szeminárium megrendezésére, amelyre nyolc országból láttuk vendégül az ifjúsági tapasztalatokat kicserélni vágyó szervezetek képviselõit. Az év folyamán pedig ez folytatódik, Olaszország, Észtország, Románia és Lengyelország jelezte a kapcsolatfelvételt, illetve a cserék lehetõségét. Úgy gondoljuk, hogy ezzel nagyban hozzá-járulhatunk városunk és térségében élõ fiatalok külföldi tapasztalatszerzéséhez.
Természetesen nem csak a gyerekekre és a fiatalokra gondolunk. A felnõtt korosztálynak helytörténeti elõadássorozatot indítottunk két évvel ezelõtt. A havi rendszerességgel megrendezett összejövetel társszervezõje a komáromi Múzeumbarát Kör.

– Ha a szervezete misszióját meg kellene fogalmazni, milyen fõ gondolatokat fogalmaznál meg?
– Az egyesület megalakulásakor több célkitûzést fogalmaztunk meg, így nem csupán a kultúra területén tevékenykedünk. Foglalkozunk a munkaerõpiacon hátrányos emberek foglalkoztatásával, tranzitfoglalkoztatással és szociális tevékenységgel is.
Küldetésünk a segítségnyújtás és a partnerség. Ezért nagy hangsúlyt fektetünk a helyi közösségek számára nyújtott segítségre, illetve programjainkon, rendezvényeinken való együttmûködésre.