Új vezetéssel, új szemlélettel mennek tovább a rácalmási városvédők

– Mi indokolta a vezetőségváltást?
– Korábbi elnökünk – aki négy éven át sikeresen vezette az egyesületet – már tavaly nyáron jelezte, hogy december 31-ig vállalja az elnöki teendőket – kezdte beszélgetésünket Steiner Lajos. – Időben jelezte szándékát, hogy előkészíthessük az év eleji tisztújítást. Fontos lépés ez, hiszen egy 25 éves civilszervezetről beszélünk, melynek 220 tagja van, és amely 20 éve adja a jelölteket a város képviselőtestületébe. Éppen ezért törésmentesen szerettük volna átvezetni az egyesületet ezen a változáson. Az elnökkel egy időben négy elnökségi tag – köztük az egyik kulcsember, Bodnárné Surányi Gabriella, az elnök felesége – is távozott posztjáról. Persze ők ma is itt vannak közöttünk, továbbra is segítik munkájukkal az egyesületet, csak már nem elnökségi tagként.
– Egy ilyen mértékű vezetőségváltás azonban mindig nehéz, hiszen a folyamatokat rendszerint az elnökség, egy maroknyi ember az, aki éveken át kézben tartja. Ezt átvenni, folytatni, netán még meg is újulni, nagy kihívás, de vállaltuk a feladatot, és igyekszünk azt a lehető legjobb minőségben ellátni.
– A váltás legfőbb okát abban látom, hogy évről évre egyre nehezebb helyt állni az országos hírűvé nőtt, egyre népszerűbb fesztiváljainkkal. Eközben az előadóművészek gázsija az egekbe szállt, ugyanakkor a források tekintetében leginkább fő támogatónkra, az önkormányzatra támaszkodhatunk, illetve néhány kiemelt szponzorunkra.

– Milyen nehézségekkel kell szembe nézniük az ilyen nagy fesztiválok szervezésekor, illetve egy ilyen civilszervezet működtetése során?
– Az Almavirág Fesztivált kifejezetten az itt élőknek, a helyieknek szántuk az induláskor, ahogy annak idején a Tökfesztivált is, és a jegyárainkat is azért tartjuk a lehető legalacsonyabban – 1000 Ft/fő/nap – hogy a lehető legtöbben el tudjanak jönni, részt tudjanak venni a felhőtlen kikapcsolódást nyújtó programokon, koncerteken – válaszolt kérdésemre az új elnök. – Ezt bizony egyre nehezebb tartani, sajnos a Fesztivál Szövetségtől egy ideje már nem kapunk forrásokat, szűkültek a lehetőségeink, pedig minden pénzbe kerül, és ráadásul rengeteg időt igényel. Már három hónappal előbb elindítjuk a kérvényeket a szakhatóságokhoz: NÉBIH, katasztrófavédelem, tűzoltóság, rendőrség, mentők,
szerződés a Meteorológiai Intézettel, stb., stb. – és persze mindehhez ott az adminisztráció, mindent dokumentumokkal kell alátámasztani.

Steiner Lajos

– A nagy szabadtéri fesztiválok emellett az időjárásnak is ki vannak téve. Minden évben penge élen táncolunk. Ráadásul a szigorú rendelkezések azt is megszabják, hogy egy adott területre mennyi ember engedhető be. Ez a tér itt, a Jankovich-kúrában hivatalosan 2600 főt bír el. Erre a létszámra kalkulálva, a nyereséghez legalább ötszörösére kellene emelnünk a belépőket, de ezt nem szeretnénk, így nem tehetünk mást, mint hogy szponzorok után kutatunk, ami – elnökként – főleg az én feladatom, és meglehetősen szokatlan szerep a számomra.
– Erdészeti-vadászati vonalon dolgoztam, egy nagy állami gazdaság ágazati vezetője voltam a nyugdíjazásom előtt. 25 önkormányzat tartozott a működési területünkhöz, és emellett a rendszerváltás óta – kivéve már az új ciklust – képviselői feladatokat is vállaltam, így valamennyi polgármestert jól, személyesen ismerem a térségben. Rácalmás olyan városvezetővel büszkélkedhet, akit a közösség választott, aki mellé sokan odaálltak, és a mai napig ki is tartanak. A jól elvégzett munka mindig meglátszik egy településen, és ehhez mi városvédők is igyekszünk hozzájárulni. Legalább 130 olyan aktív tagunk van, akik szinte mindig ott vannak a rendezvényeken, végzik a vállalt feladatokat. A működésünkhöz az önkormányzat biztosítja ugyan az anyagi háttér nagy részét, de ezért meg is dolgozunk. Pályázunk ezekre a forrásokat, és cserébe komoly városgazdálkodási feladatokat vállalunk: a virágágyások, utcák gondozását, fásítást, a városi eseményeken való szerepvállalást, és természetesen a két nagy fesztivál teljes körű – kizárólag az önkénteseink részvételével történő – lebonyolítását, szorosan együttműködve a Jankovich-kúriával, akik szintén komoly erőfeszítéseket tesznek a siker érdekében – vázolta fel a városvédők mindennapjait az egyesület vezetője.

– Milyen célokat tűzött maga elé az új elnökség, és ez mennyire érzékelhető már az Almavirág Fesztiválon?
– Túl sok időnk nem volt ahhoz, hogy nagy változásokban gondolkodhassunk – mondta Steiner Lajos -, szerencsére összeszokott csapatokkal, jól olajozott „gépezet” működik, mindenki tudja, mi a dolga. Alapvetően első lépésben abból indultunk ki, hogy az Almavirág Fesztivál elsősorban a helyieknek szól, a helyiekért van, és itt szerettünk volna többet, újat nyújtani. Miután Rácalmáson a gyerekek a Jankovich Miklós Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézményünkben kiemelt óraszámban tanulnak rajzot, és alap művészeti oktatást kapnak, azt mondhatjuk, hogy hosszú évek óta „termeljük” a művészeket. Az itt végzettek egy része itt is él, és dolgozik, de sokukat messzire fújta a szél, másfelé alapozták meg jövőjüket, hírnevüket. Őket igyekeztünk utolérni, hazahívni, művészetüket, munkájukat megmutatni. Ennek megszervezésében óriási előnyt jelentett, hogy Németh Miklósné alpolgármester asszony, aki tagja a városvédő egyesületnek, ahogy 16 éve a városi képviselőtestületnek is, immáron elnökségi tagként vállalt munkát. Ő ugyanis korábban az említett iskola igazgatója volt, jól ismeri az egykori diákokat – mutatott rá a fesztivál egyik új irányára, a nyitás lehetőségeire a főszervező.
–  Megújulni sohasem könnyű – vette át a szót az alpolgármester asszony -, mint ahogy nehéz egyensúlyt tartani abban is, hogy a programokkal ugyanúgy kiszolgáljuk az itt élőket, mint ahogy a távolabbról ide érkezőket. Nem szeretnénk nagy tömeget, nem akarjuk elidegeníteni a rácalmásaikat a saját fesztiváljuktól. Fontos, hogy úgy érezzék, ez róluk szól. Éppen ezért olyan irányba kívántunk nyitni, ami a rácalmásiak identitását erősíti. Első lépésben ez a kiállítások tematikájában nyilvánult meg. Mi magunk is megdöbbentünk, milyen sok helyi művészünk van, olyanok, akik itt születtek, itt nőttek fel, akikkel gyakorlatilag gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Még többen vannak azonban azok, akik itt tanultak, ám idővel szétszéledtek a világba. Őket próbáltuk utolérni, és kicsit hazahúzni, az alkotásaikat – illetve a korlátozott hely miatt csupán azok egy részét – bemutatni.
– Színes a paletta a műfajok tekintetében: szobrászat, festészet, kerámia, de megjelent picit az enteriőr, a lakberendezés is. De megcsodálhattuk egy meseillusztrátor munkáját is, voltak a népművészettel kapcsolatos anyagok – gyönyörű, autentikus hímzések, rézdomborítás, mézeskalács, ékszerek -, a legnagyobb kihívás éppen az volt, hogy ezt a sokféleséget egységgé tudjuk kovácsolni. A kiállítás-sor végül a „Helyi érték, közös nevező” címet kapta, mert úgy éreztük, akik itt megjelentek a munkáikkal, nem csak abban közösek, hogy Rácalmáshoz kötődnek, de abban is, hogy tesznek is városunkért, műveikkel messzire viszik jó hírünket.
– Különleges színfoltja volt a kiállításnak a kúria azon sarka, amely szinte magába szippantotta, időutazásra invitálta a látogatókat: a kúria múltbéli eszközeit, az egykori udvarok, konyhák jellemző használati tárgyait – mindnek saját története van – csodálhattuk meg egybegyűjtve, szépen rendszerezve.
– A kiállítási soron egy helyi házaspár munkái is helyet kaptak, melyek különleges tükrét adták a férfi és női, a jin és a jang energiák áramlásának: a hölgy saját készítésű esküvői ruháival, feldíszített menyasszonyi asztalával, teremdíszeivel ejtette ámulatba az ide betérőket, míg tetováló művész férje, egyedi munkáival tette egésszé kettejük bemutatkozását.
– A terem végén pedig – a szívemnek legkedvesebb részen – édesapám, aki festő volt, és két szobrász barátja, valamint egy keramikus munkáit állítottuk ki, olyan műveket, melyek az egykori falu, a mai város életét vetítették elénk, visszarepítve minket az elmúlt két évtizedbe.

– Milyen más programok várták az Almavirág Fesztivál látogatóit?
– A fő hangsúly – vette vissza a szót az elnök – azon túlmenően, hogy megpróbáltuk az említett kiállítással kicsit még jobban összehozni a rácalmásiakat, az egészséggel, a sporttal, a gyerekekkel, a családdal kapcsolatos rendezvényeken volt, ahogyan korábban is. Az egészségmegőrző programok – mérések, tanácsadás, véradás – résztvevőinek ingyenes belépőt biztosítottunk mindkét napra. A sportprogramok közül soha sem hiányozhatnak a nordic walkingosok, akik végigjárják a Duna-part legszebb részeit.
– Igyekeztünk a gyerekprogramokon, a színpad előtti illetve a színpadon zajló műsorokon is változtatni egy picit. A „Portéka” keretében vegyes programokat, gyerekfoglalkozásokat, mesejátékokat kínáltunk az apróságoknak, de idén sem hiányozhatott a vidámpark, az ugráló vár, a hinták, a gumikötelek, a vizesgolyók, a csúszdák, az arcfestés és a póni lovaglás sem.
– Érdemes volt most is felkeresni gasztro-utcánkat, ahol a kulináris élvezeteknek, az almás sütemények nyújtotta gyönyöröknek lehettünk részesei. Megcsodálhattuk a versenyre készített csodás almás sütiket, és izgulhattunk, hogy ki nyeri idén az almahámozó versenyt, ki tudja a leghosszabb almahéjat produkálni egyetlenegy almáról.
– A fő műsorok természetesen a színpadon kaptak helyet a délutáni, esti órákban. A fellépők között ott voltak a helyi művészeti csoportjaink épp úgy, mint a legismertebb, legnépszerűbb zenekarok, olyanok, mint a Chain Bridge Pop, az Ismerős Arcok, a Queen’s Land, vagy épp a Magna Cum Laude.
– A munkának – bár az Almavirág Fesztiválon túl vagyunk – sosincs vége, hiszen nyakunkon a Tökfesztivál. A programok már szépen összeálltak, de a sikerhez még sok feladatot meg kell oldanunk. Egy biztos: szeptember 13-15. között gazdag programokkal várjuk Rácalmásra a helyi és az ország különböző pontjairól érkezető fesztiválozókat – zárta beszélgetésünket Steiner Lajos.
-réz