A felvidéki zenekar nemzeti sorskérdéseket feszeget

A Kerecsen zenekar (középen Varga Zsolt)

– A Kerecsen zenekar 2004 óta létezik, de szélesebb körben 2017 óta ismert. Az áttörést a Mit szól ehhez Brüsszel? című dal hozta el. Ezért sokan besorolták az együttest a nemzeti rockbandák közé. Elfogadjátok ezt a címkét?
– Nem szeretem a címkézéseket. Ráadásul ez esetben nem is tükrözi azt, amit egy kívülállónak érteni kellene ez alatt. Ha már címke, akkor sokkal elfogadhatóbb szerintem a „magyar rock”. Mi a régi, veretes magyar rock vonalán építkezünk zeneileg, hozzátéve a saját zeneiségünket. Viszont ezzel a címkézéssel igazából nem tudunk mit kezdeni, nem rajtunk múlik, hogy egyesek hova sorolnak bennünket egyes dalaink alapján. Nyilván a Mit szól ehhez Brüsszel? alapján próbálják az együttest beskatulyázni, de a Kerecsen ennél több.

– A balliberális sajtó szerint a dal a Fidesz idevágó programját mondta fel. Lehet-e bármit tenni az ellen, ha a rosszindulatú kritikusok politikai besorolással próbálják az együttes hitelét csorbítani?
– Nincsen ezzel semmi gond. Nyilván kaptunk hideget-meleget ezért a dalért, de ez így van rendjén. Ha nem ez lett volna a reakció részükről, akkor most vakarhatnánk a fejünket, hogy mit tettünk rosszul. Talált az üzenet, és ez a lényeg. A többségnél mindjárt az első sor verte ki a biztosítékot miszerint „magyarul beszélek, és a bőröm is fehér”. Ez tény, amin nem akarok és nem is tudok változtatni. Nem is értem, Magyarországon miért probléma ez valakinek. Akinek nem tetszik, gondolkodjon el magán, hogy nem soviniszta, illetve rasszista-e egy csöppet?

– Kiket tartotok zenei példaképeiteknek? Kiknek a muzsikája hatott leginkább rátok?
– Legnagyobb hatással a klasszikus magyar és külföldi rock, metál bandák voltak ránk. Először a klasszikus Black Sabbath, Deep Purple, Led Zeppelin, Uriah Heep négyes, később az Iron Maiden és a többi brit banda. De szeretjük a progresszív vonalat is, mint például a Pink Floydot, a maiak közül az Ayreont vagy a The Vintage Caravant. Ezen kívül szívesen használunk bluesos, illetve népzenei elemeket is. Ne hagyjuk ki a nagy magyar példaképeket sem, mint a P. Mobil, HBB, Piramis.

– Sokfelé jártatok a Kárpát-medencében. Érezhető-e számotokra a nemzeti gondolatot elavultnak tartó társadalomtudósok által emlegetett „szétfejlődés”, vagy tartható még az „egy a nemzet” gondolata?
– Felvidéket leszámítva a többi elcsatolt területen sajnos nem tudom pontosan, mi a helyzet. Tavaly jártam először Erdélyben, Déván, ahol Böjte Csaba gyermekei számára tartottunk segélykoncertet. Nyilván ott nem ezeket a kérdéseket boncolgattuk, igyekeztünk szórakoztatni a közönséget. Kárpátaljára sajnos még nem jutottunk el, Délvidéken is csupán átutazóban voltunk.

– A Hazám, hazám című dalotok csángó népdalfeldolgozás. Tudatosan nyúltatok a legarchaikusabb kultúrát hordozó magyar népcsoport hagyománykincséhez?
– Teljesen tudatos a dolog. Úgy gondolom, hogy ez a vonal képviseli az igazi, későbbi külső, nyugati behatásoktól mentes magyar népzenét. Nagyon tiszta forrás. Néhány népzenész ismerősöm, barátom szerint szentségtörés ezekhez a dalokhoz így, ebben a formában hozzányúlni, ám én másként látom a dolgot. A cél az, hogy ez a fajta zene minél szélesebb réteghez jusson el, és megszeresse azt.

– Kiket tartotok szellemi iránytűnek az irodalomból?
– Rám a klasszikus irodalom volt hatással. A történelmi regényeket imádom, legyen az magyar vagy külföldi vonatkozású. A mai írók közül Bán Mórt említeném. A Hunyadi-sorozat letehetetlen, méltó helye van már most a nagy klasszikusok között. Költészet terén Arany János, József Attila volt rám legnagyobb hatással, de szívesen olvasom például Edgar Allan Poe misztikus verseit is.

Az erdelyinaplo.ro cikke alapján: VK