Médiabeli kötődések
„- Mi lenne a Turbók János-i ars poetica lényege?
– Az emberek tudjanak eljárni valahová télen-nyáron, tudjanak családi, baráti életet élni, a diákok, az osztályok el tudjanak menni olyan helyre, ahol szép és igényes a környezet, s ez már maga után vonja a kulturált viselkedést. Megbecsülik a tisztaságot, a szépséget, a higiéniát. Szükség van ilyen helyekre, ami nem a füstről, a drogról, nem a barom zenéről, a nagyon rossz hangosításról szól! Az Agárdi Popstrand ilyen hely, megfelel és eleget tesz ezeknek az elvárásoknak.”
Ez volt az első, Regio Regia Magazin számára készített cikkem (2005. szeptember 9-én készült) záró gondolata. Csathó Barna újságíró barátom kért meg arra, hogy segítsem ki a téma megírásával, mert időhiány miatt nem tudja megoldani egy tartalmas, regionális lap felkérését. Ő megszervezi az interjút, elkísér, mindenben segít, de a továbbiakra már nincs ideje. Így történt. Egy fél délutánt átbeszélgetve, feltöltődéssel telve elkészítettem a riportot, s izgalommal vártam a visszajelzést. A majd egyhetes hallgatás után aggódva hívtam fel Barnát, aki rögtön a főszerkesztőhöz irányított.
„Jaj, nagyon tetszett, persze, megjelentetjük, s ha van máskor is jó témád, küldd bátran!” – mondta Veér Károly kedvesen, gyakorlatilag így ismerkedtünk meg.
A családi vállalkozás tagjai: Veér Károly-Cseh Teréz-Veér Zoltán fontosnak érezték, hogy a munka mellett a három megyéből dolgozó kollégák találkozzanak, emberileg is közel kerüljenek egymáshoz. A hivatalos szerkesztőségi megbeszéléseken túl közös főzések, vendéglátások, rendezvényeken való közös szereplés (főleg az asztalitenisz és a horgászat), egymáshoz látogatás, a Teca-Kari esküvő hozta össze a csapatot évente egy-két alkalommal.
Csejtei Anikótól tudtam meg ott jártunkkor azt a helyi poént, hogy egy arácsi csak akkor fürdik a magyar tengerben, ha beleesik a Balatonba.
Emlékezetes szakmai együttműködés volt számomra 2007 nyara, amikor Vitkóczi Évi kapta meg a honlap hírszerkesztési feladatát, s akkor napi szinten küldtem sajtótájékoztatók, kiállítások, megnyitók tudósításait fotókkal. Évinek csak a szövegek kellettek, de annyira sajnálta veszni hagyni a képeimet, hogy megtanulta ezek feltöltését. A végén még lakótársak is lettünk egy pályázatnak köszönhetően.
A Királyi Panteon kiadványunk minden elmélyült kutató-és elemző munkát igényelve szintén igazi szakmai bravúr lett Komárom-Esztergom, Veszprém, Fejér megyében, sokan őrzik szeretettel!
Mazán Tibivel a fotózáson túl a FEZEN-fesztiválozás a közös ügy, Csathó Barnáékkal a kutyatartás ilyen szeretett, plusz összetartozás, de Mórocz Karcsi humora, Cseh Teca kovászos kenyere és Horváth Timi bakonysárkányi kézműves kuckója is ugyanolyan emlékezetes – hogy csak párat említsek.
A média a családunkat is „megfertőzte”: Nagy Péter fiam több írása megjelent a lapban, szerkesztőségi tagnak számít. Egy Velencei-tavi partfal rekonstrukció témában Nagy László fiam adatgyűjtései segítettek. A párom – Georg Keilhauer – képei, ötletei szintén hozzájárultak egy-egy munkához. Nagy Andea lányomat meg – Veér Karihoz hasonlóan – a filmforgatás érintette meg. A lapzárta szó bizony már átírt nálunk néhány családi programot…
Persze én is komolyan vettem a hajdani bátorítást: a szívügy témák, mint oktatás, asztalitenisz, művészetek, néprajz, színház a jelenlegi Kincskereső rovatban látnak napvilágot, de gyakran írok székesfehérvári, és Velencei-tavi – kiemelten gárdonyi és velencei – újdonságokról. És már módosítom is az előbbi kategóriát, mert számomra nincs másmilyen téma, csak szívszerelem. Ami nem olyan, arról nem írok (pl. sosem fogok baleseti tudósítást készíteni, szenzációhajhász sztárallűrökben vájkálni, futballmérkőzést elemezni…). Amihez hozzáfogtam, vagy eleve közel állt hozzám, vagy a munkafolyamat során ragadott magával. Sosem gondoltam volna, hogy balga bölcsészként képes leszek érdekesen megközelíteni egy környezetvédelmi témát vagy műanyagipari technológiát, sőt: a robotika világát. Nyilván az interjúalanyok szakmaisága és embersége vitt magával!
Az újságírásban számomra az a legjobb, hogy nagyszerű embereket ismerhettem meg cégvezetők, kutatók, polgármesterek, költők, alkotók, szerkesztőségi kollégák, vállalkozók, a valamilyen szempontból értéket teremtők személyében. Felemelő és megtisztelő volt a velük eltöltött, ajándékba kapott idő.
Dr.Göde Andrea