Tehetséggondozás zöld asztalok mellett
– Mióta működik az egyesület?
– 2017-ben alakult meg a MÁV Előre asztalitenisz szakosztálya. Kopasz Tibor álmodott meg egy olyan klubot, aminek fő célja az, hogy a lehető legtöbb gyerekkel ismertesse meg ezt a gyönyörű sportágat. Nekem is tetszett az ötlet, így csatlakoztam a projekthez. Székesfehérváron az István Király, és a Rákóczi iskolákban kezdtünk edzeni. A kevés, de lelkes gyerekünk utánpótlás tornákon szerepelt, a több-kevesebb pingpongos múlttal bíró felnőttek csapata pedig a megyei másodosztályban vitézkedett. Kevés sikerrel. A sok edzés viszont fejlődéssel jár! Második szezonunk után a megyei 1. osztályban találtuk magunkat, ám a covid miatt ez a bajnokság félbe szakadt. Természetesen mindenki a saját költségén játszik, a gyerekek tanítását is mosollyal fizetik meg nekünk. A tagdíjakból még a terembérletre sem futja. Működésünket egy szponzor (Megakrán), és az anyaegyesület segíti, de fizetést itt senki sem kap.
– Hogyan zajlik Önök közt a munkamegosztás? Most, amikor sokan az egyszerűbb utat választva játékosokat „vásárolnak”, csábítanak át, miért tartják fontosnak a tehetséggondozást, a fiatalok nevelését?
– A csapatot szakosztályvezetőként Kopasz Tibor vezeti. Ketten foglalkozunk a gyerekekkel. Tibor egyébként 67 évesen a sportág szerelmese. Jelenleg is aktívan játszik, asztalitenisz szakboltja van. Én személyes küldetésnek fogom fel, hogy a MÁV Előre segítségével Gárdonyban pezsgő pingpong életet hozzak létre. Mivel az agárdi Chernel István Általános Iskolában testnevelést tanítok, ehhez könnyen találok gyerekeket. Remélem, hogy néhány éven belül számos helyi fiatal fogja majd az ütőt, a telefon helyett. Sajnos sportágunk egy kicsit olyan, mint a pedagógus szakma: elöregedő. Már-már haldokló. Márpedig kár lenne érte! Főleg egy olyan országban, ahol nem kevés VB és/vagy EB aranyérmes, illetve érmes található.
– Most hol tart a csapat, a szakosztályuk? Hol vannak az edzéseik?
– Mivel egy helybetöltő tornát sikerült megnyernünk, feljutottunk az NB III-ba. Új játékosok érkeztek hozzánk. Jelenleg 6 felnőtt igazolt tagunk van – kettőnkön kívül Lakos Gergely, Sátori Róbert, Szilvási Zoltán, és a szintén gárdonyi Tóth Henrik. Mellettünk a felnőtt csapatban egy ügyes utánpótláskorú fiatal – Langmáhr Tamás – is játszik. Emellett 12 igazolt gyerek van, akikből 9 gárdonyi lakos. A Chernel iskolában szakkör keretein belül tovább 15-20 alsós kisdiák ismerkedik a sportággal. Edzések hetente kétszer a székesfehérvári Rákóczi Ferenc Általános Iskolában vannak, illetve a Chernelben hétfőn, szerdán és csütörtökön (itt is elérhető vagyok, ha bárkinek kérdése van, vagy esetleg bármiben segíteni tud, illetve a gegelili2@gmail.com címen). Sajnos a pandémia alatt alig vannak versenyek, így az utóbbi időben nincsenek utánpótlás tornáról eredményeink, de a járvány előtt nem kevés megyei dobogós helyet szerzett a csapat, közte számos aranyéremmel.
– Mi a távlat, a jövőkép?
– Természetesen szeretnénk bent maradni az NB III-ban, valamint versenyeztetni a fiatalokat a saját szintjükön. De elsősorban az a cél, hogy megszerettessük a sportágat, a mozgást minél több diákkal! Nagy álmom, hogy egyszer annyi gyerek legyen Agárdon, hogy akár a Csuka csarnokban is tudjak edzéseket tartani. Gárdonyban játszom a Velencei-tavi Asztalitenisz Klubban, ami remek, mondhatni baráti közösség. A csapattársaim nemcsak lélekben vannak velem, de segítenek a terveim megvalósításában is: Koltai Irén több szakköri foglalkozáson edzősködött velem, Georg Keilhauer pedig ütőket, borításokat, labdákat ajándékozott a gyerekeknek.
– A jó tündér és a három kívánság viszonylatban mi az, ami segíthetne Önöknek?
– Remélem, hogy egy idő után a helyiek közül felfigyel valaki arra, hogy az asztalitenisz jó lehetőség a gárdonyi sportélet sokoldalúbbá tételére. Talán akad majd egy jó „tündér”, aki támogatja a csapatot annyival, hogy bejutva a Csuka csarnokba akár 40 gyerekkel foglalkozhassak. Mondanom sem kell, ehhez asztalokra és egyéb felszerelésekre is szükség lenne.
Dr.Göde Andrea
A felnőtt csapat egyik meccse előtt: Leinemann Gellért, Langmáhr Tamás, Lakos Gergely, Kopasz Tibor