Gálaműsorral, ünnepi vacsorával emlékeztek meg öt évtized sikereiről
– Elröppent 50 esztendő, mit hagyott maga mögött?
– Mindenekelőtt egy ma is élő, aktív közösséget. Az ünnepség kapcsán is erre igyekeztünk tenni a hangsúlyt. Egy ilyen évfordulónál természetesen elengedhetetlen a visszatekintés, eleinkről, az alapítókról való megemlékezés, ugyanakkor fontos megmutatni azt is, hogy ez a kis közösség még ma is mire képes. Egy ilyen ünnep megerősíti őket abban, hogy nemcsak, hogy jó úton járnak, jó helyen vannak ebben a közösségben, de egyfajta csoda, amit amatőr csoportként, javarészt idős tagokkal véghezvisznek. Nemcsak a saját portájukat, zöldség- és gyümölcskertjüket tartják rendben, de évről évre életre hívnak egy országos szinten is nívósnak számító kiállítást, egy terménybemutatót, és annak kísérőrendezvényeként egy lekvárkóstolót.
– Zömében 70-80 év körüliek a tagjaink, fantasztikus emberek, látogatom őket, látom a kertjeiket, és mindenünnen a régi, hagyományos kiskertek világa köszön vissza. A virágos kertek mellett jól megférnek a zöldség-gyümölcsök, itt egy kis málna, amott gyümölcsfák, megvan itt minden, ami az önfenntartáshoz kell. Igyekeznek alkalmazni az előadásainkon hallottakat, és minél inkább száműzni a vegyszereket, törekedni a szelíd kertgazdálkodásra, a biodiverzitásra.
– Persze nem szabad megfeledkeztünk az elődeinkről, a múltidézésről sem, de a lényeg mégiscsak az, hogy ez a csapat ma is itt van, és nekik köszönhető, hogy ma is létezik a Berhidai Kertbarát Kör, az ő sikereik éltetik és viszik tovább ezt a szervezetet. Mert jó megélni együtt ezeket. Nem mindenkinek a lekvárját kóstolgatja Kovács Lázár, vagy éppen Stahl Judit. Ezek a sztárok a maguk széleskörű gasztronómiai tapasztalatával, kifinomult érzékeikkel kóstolgatják évről évre a lekvárjainkat, értékelik a tiszta és természetes vidéki ízeket, sőt a világ tájainak nevezetességeivel vetik össze a berhidai produktumokat.
– Sok előadó megfordult önöknél és támogatójuk is bőven akadt az évtizedek során, kikre a legbüszkébbek?
– Számos neves, magas rangú előadó járt nálunk, olyanok például, mint Polgár Zsolt a Magyar Burgonyakutató Intézet vezérigazgatója, aki elhozta és bemutatta nekünk a legjobb magyar fajtákat. De sokat köszönhetünk a Rédei Kertimag Zrt.-nek is, akik hosszú időn keresztül magokkal, illetve kedvezményes vásárlási lehetőséggel segítették a munkánkat. Kiemelhetném a német csúcsminőségű vetőmagok gyártóját, a KIEPENKERL-t is. Ez a gyáróriás nem csak, hogy szóba állt velünk, egy ilyen ici-pici szervezettel, de még támogatott is minket a termékeivel, ezek kerülhettek az ünnepi ajándékcsomagunkba.
– Meg kell említenem még Rotter Ádám, pétfürdői kertészt is, aki évről évre a palátaföldünkről gondoskodik.
– Hosszú, hosszú a sor, sok neves szakértő fogadta el a meghívásunkat, sokat tanultunk tőlük, és igyekszünk is alkalmazni a megszerzett tudást.
– Milyen módon ünnepelték meg ezt az 50 esztendőt?
– Egy vacsorával egybekötött ünnepi gálaműsorra invitáltuk a tagjainkat, a támogatóinkat, a partnereinket és a társ kertbarát köröket. Büszkék vagyunk rá, hogy még Zalaegerszegről is elfogadták a meghívásunkat.
– Az estet a helyi zeneiskola fiataljai indították el, és pillanatok alatt díszbe öltöztették a szívünket. Egy klasszikus darabot adtak elő érdekes gitár-hegedű duóval. Utána egy bájos, vidám mesét hallhattunk a krumpliról, majd Pazárné Somogyi Marika elevenítette meg a múltat, visszaemlékezve az alapítókra.
– 1972-ben, 15 fővel egy tanárember, Vulcsák Antal alapította meg a Berhidai Kertbarát Kört, majd Ádám Ferenc hosszú ideig – közel húsz évig – vitte a klub ügyeit, őt pedig Szőczi Rudolf követte. Tőle vette át a stafétát Pazárné Marika, aki közel tíz évnyi munka után nekem adta azt tovább. Két olyan tagunk is van, akik közel ötven éve aktív résztvevői az itt folyó munkának, 80 fölött vannak, de ma is ápolják kertjüket, gondozzák növényeiket.
– Az ünnepi beszédemben a hangsúlyt a jelenre, a jelen sikereire helyeztem. A patrónusainknak, akik az elmúlt években mellettünk álltak egy-egy ajándékcsomaggal kedveskedtünk, és persze sokaktól kaptunk mi is „születésnapi” meglepetést.
– Ilyenkor szokás valamilyen maradandó emléktárgyat készíttetni és ajándékba adni. Mi úgy gondoltuk a maradandóság rendben van, de nem egy előbb-utóbb a polc sarkába száműzött könyvet szerettünk volna átadni a tagjainknak, hanem valami olyasmit, ami testhezállóbb egy kertbarátnak. Minden tagunk, és vendégünk – vagyis akik valamilyen formában erősen kötődnek hozzánk -, 25 kardvirághagymát kapott ajándékba. Igen, erről bizony gondoskodni kell, épp úgy, ahogyan a közösségünkről is. Ez a virág egész évben – amikor ősszel ki kell vennünk a földből, majd átteleltetnünk, amikor tavasszal, új reményekkel a szívünkben újra kiültetjük, és nyáron is, amikor élvezzük gyönyörű virágait – az összetartozásunkat fogja szimbolizálni. Ez is azt üzeni, hogy közösségben jó kertészkedni, mert együtt sok mindent el tudunk érni.
Cseh Teréz