Izgalmas kiállítás nyílt a Tatai Várban

Fellner Jakabról
A morvaországi származású Fellner Jakab (1722-1780), a magyarországi barokk építészet egyik legjelentősebb alakja 1743-ban került Tatára. Először pallérként dolgozott az Esterházyak birtokán, majd a tatai uradalom építésze lett. A Szent Kereszt Plébániatemplom 1751-ben Franz Anton Pilgram tervei szerint megindult építése az ő tervei szerint folytatódott, s rá várt számos egyéb feladat megoldása is: a fogadók, malomépületek, istállók, lakóházak mellett az uradalmi építési irodavezető mestereként ő kapott megbízást a tóparti Esterházy-kastély valamint a piarista társház tervezésére is.
Az itt létrehozott és személye köré szervezett építési iroda nagyléptékű főúri illetve egyházi megbízatásokat is teljesített, melynek nyomán építményei között grófi kastélyok, főpapi rezidenciák, illetve templomok egyaránt találhatóak. Tata mellett jelentős szerepe volt Pápa, Eger és Veszprém városképének kialakításában.
Az életmű kutatója
Fellner Jakab munkásságát a XX. században fedezték fel újra, addig tevékenysége a feledés homályába merült. A mostani, tatai kiállítás Dr. Révhelyi Elemér művészettörténész kutatási eredményeire épül. Révhelyi a két világháború közötti időszakban Magyary Zoltán hívására érkezett ide és kezdett el kulturális értékeink kutatásával foglalkozni. A fellneri életmű végül Révhelyi Elemér kiemelkedő kutatási témájává nőtte ki magát.

A rendkívül gazdag fénykép dokumentációs gyűjteményét és több ezer oldalnyi jegyzeteit a Kuny Domokos Múzeumra hagyta, így a kiállítás Révhelyi Elemér előtt is tiszteleg. A tárlatba összeválogatott eredeti műtárgyak részben a helyi gyűjteményben találhatóak, részben pedig kölcsönzés útján kerültek ide. Ezeket egészítik ki az elkészített 3D nyomtatványok, melyeken keresztül egészen közelről jelennek meg a Fellnerhez köthető művek.

Ezzel kapcsolatban Dr. Schmidtmayer Richárd, a Kuny Domokos Múzeum igazgatója úgy fogalmazott:

– Révhelyi Elemér hagyatéka képes a leginkább széleskörű és hiteles képet adni az egykori építőmesterről. Ráadásul a kutató egy olyan időszakban végezte munkáját, amikor az 1945 utáni változások még nem nyomták rá a bélyegüket a Fellner által tervezett épületekre. A kiállításban azt szerettük volna láttatni a muzeológia eszközeivel, hogy a pallértól, aki Tatára érkezik munkát vállalni, hogyan vezet el az út ahhoz az építészmesterhez, aki templomokat és kastélyokat tervez, milyen módon és milyen nehézségeken át halad az ő pályája, karriere a nemessé válásig.
A kiállításról
A Vármúzeum első emeleti két időszaki kiállítótermében egységes koncepció mentén valósult meg a kiállítás, melynek egyes állomásai, egységei, kronológiai sorrendben, de tematikus tartalmak bevonásával követik egymást. Az első teremben egy 18. századi építkezésen találjuk magunkat, míg a második teremben már a késő barokk alkotó műhelye, az építési iroda jelenik meg, lezárásként pedig olyan képzőművészeti alkotásokat láthatnak az érdeklődők, melyek hűen ábrázolják a Fellner életében létrejött Tata és Tóváros arculati elemeit, illetve a jelen legkiemelkedőbb műemlékeit.

– Egy igazán mozgalmas tárlat jött létre – mondta Stegmayer Máté történeti muzeológus, aki a kiállítás létrehozásának szakmai irányítója volt -, olyan eszközök felhasználásával, melyek talán nem mondhatóak nálunk tipikusnak. A nehézséget az okozta, hogy Fellner életéről és munkásságáról nem áll rendelkezésre monográfia, biztos forrásanyagokon nyugvó összefoglaló irodalom, amihez első lépésben nyúlni lehet. Emellett a kiállításokon általában tárgyakat láthatnak az érdeklődők, ám ez esetben, az ismereteink szerint egy olyan tárgy sem áll rendelkezésre, amely bizonyítottan Fellnertől származna, vagy a nevéhez köthető. Tervrajzokból is nagyon kevés maradt fenn, főként másolatok formájában, és ezek a tervek azok, melyek az életmű fontosabb pontjait meg tudják mutatni, s láthatóak a kiállítótérben.

– A kiállítás – mondta köszöntőjében Rigó Balázs, Tata város alpolgármestere – egy olyan személy születésének évfordulójához kapcsolódik, aki városunk történetében kiemelkedő szerepet játszott, de nem pusztán róla, Fellner Jakabról szól, hanem mindazokról az emberekről, akik a 18. század elején idejöttek, benépesítették a tájat és saját fizikai illetve szellemi erejüket felhasználva tulajdonképpen újjáépítették ezt a várost. Munkájukkal megalapozták a saját jövőjüket és egyben a mi jelenünket is, amiért hálásak lehetünk nekik. Azon dolgoztak, hogy Tata ne csupán az uradalom központjává váljon, hanem olyan településsé is, ahol évszázadokon át élnek egymást követő generációk, s amit ma is szeretünk.

A „Magyarországban Tatai Éppétő mesterhez hozzá fogható nincsen…” – Fellner Jakab 300 című kiállítást Körmendy Imre, a Magyar Urbanisztikai Társaság örökös tiszteletbeli elnöke nyitotta meg hangsúlyozva, hogy az emlékezet nélküli ember nem találja helyét a világban és így van ezzel egy város közössége is. Az emlékezés az identitásunk lényegi részét képezi, s egy ilyen kiállítás hozzásegít városunk, hazánk építészetének jobb megértéséhez.
A tárlat létrehozói
A Fellner Jakab életét és munkásságát bemutató kiállítás a Fellner Emlékév kiemelt állomása, melyre több program is épül. A tárlat koncepcióját Dr. Schmidtmayer Richárd és Stegmayer Máté alkotta meg, szakmai felelőse Stegmayer Máté volt. A szakmai tartalomban közreműködött Bognár Péter, Dr. Schmidtmayer Richárd, Szűcs József, a kiállítás látványtervezője Görözdi Géza, építője Stummer Balázs és a Stumtem Kft.
A nyomdai munkák és kivitelezés Simonné Harmados Ildikó és Simon János nevéhez fűződnek, a 3D-maketteket szerkesztette és nyomtatta Simon János. A kiállított tárgyakat kölcsönözte, a reprodukciókat rendelkezésre bocsájtotta az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum – Műszaki Tanulmánytár, a Magyar Nemzeti Múzeum – Történeti Képcsarnok, Mikulov városa és a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára.
A megnyitón közreműködött az Esterházy Énekegyüttes Schmidt Mónika vezetésével, Tihanyi Ádám hangszeres szólista és Jakabovics Jonatán, a Salzburgi Zeneművészeti Egyetem, Mozarteum gitár tanszakának hallgatója.

Á.Á.