A tatabányai T-Mátrix Kft. volt a generálkivitelező

– Mi volt a feladat? Mi mindent kellett felújítani, megújítani az Oroszlányi Bányászati Múzeum területén?
– Ez egy nagyszabású, átfogó projekt volt, ami számos, szerteágazó feladatot adott a csapatunknak. Összességében az volt a cél, hogy egy élvezhető, szép ipari környezetet alakítsunk ki a múzeumba látogatók örömére. Része volt a projektnek a Grófi út felújítása a Majki remeteségtől egészen az új fogadó épületig. Zúzottköves burkolatot és közvilágítást kapott ez a szakasz. A falézépület – azaz maga a múzeum – melletti nagy füves területen alakítottuk ki a vásárteret a maga teljes infrastruktúrájával, elektromos hálózat, közvilágítás, informatika és kamerarendszer készült, és elektromos elosztószekrényeket is telepítettünk a vásárosok kiszolgálására. Elbontottuk továbbá a területen lévő egykori személyakna gépházat. Ez egy 12 méter magas vasbetonvázas, elhasználódott épület volt, aminek a kitöltő falazatából potyogtak a téglák, a födémen méteres fák nőttek. Ez a feladat nem szerepelt az eredeti projektben, utólagos pótmunkaként végeztük el a bontást.
– A falézépület kapott egy teljes körű külső energetikai felújítást: ablakcserét, homlokzati hőszigetelést, színezést. Egy pelletkazán beépítésének köszönhetően fűthetővé vált az épület, és még egy kis világítástechnikai felújítás is belefért a keretbe, valamint egy új villámvédelmi rendszert is kialakítottunk.
– Egy elalgásodott, békákkal teli medencéből – nem tudni mi volt az eredeti funkciója – kellett kialakítanunk a tűzivíztáróló medencét a mai előírásoknak megfelelően.
– Az egykori – orosz hullámpala-fedésű, kopolitüveges – kompresszorház felújítása, átalakítása kiállítócsarnoknak is komoly feladat volt. A tetőn lévő hullámpalát eredetileg fel kellett volna újítanunk, ám amint hozzáértünk, darabokra hullott. Végül az épület egy új lemezfedést kapott. A padlózattal is komoly gondok kerültek előtérbe. Az eredeti, igencsak rossz állapodban lévő betonaljzatra a tervek szerint műgyanta burkolat került volna, de tapasztalatunk szerint fűtetlen, esetenként párás helyiségben – a múzeum terveit ismerve – több tonnás gépek kiállítására ez nem lett volna jó megoldás, ezért inkább egy térkő burkolatot javasoltunk. Az épületben vizesblokkot – WC-ket, mosdókat – is kialakítottunk, a tetejére pedig napelem került.
– A projektnek része volt egy a parkolóban kialakítandó elektromos autótöltő állomás, és készült egy mini szennyvíztisztító is, a kiállítócsarnok és a fogadó épület vizes-helyiségeinek kiszolgálására.
– Az egykori XX-as akna portaépületének felújításával, bővítésével alakítottuk ki a fogadó épületet.  A porta épületének felújításával alakítottuk ki a recepciót, a büfét, valamint idekerültek az irodák és a vizesblokkok. A bővítéssel alakult ki a tetőterasz és a fogadó tér. A korhadt, kormos egykori portaépület szívfacsaró látványt nyújtott, nehéz volt elképzelni, hogy egyszer még nagyon hasznos, szép épület alakul ki belőle. Összességében egy jól sikerült feladatot tudhatunk magunk mögött, és a visszajelzések is nagyon pozitívak, ipari jellege ellenére, egy nagyon is emberi környezetté vált a terület és az épületek.
– Mi jelentette a legnagyobb kihívást a munkák során?
– Leginkább az, hogy már a közbeszerzési pályázat elnyerésekor tudtuk, hogy pótmunkákra nincsen lehetőségünk. A nettó 508 millió forintos projektet kemény feltételek mellett kellett kiviteleznünk. Végül – igaz, nagyon kis mértékben és kizárólag olyan feladatokra, amelyek eredetileg nem szerepeltek a közbeszerzésben – néhány pótmunkára aztán mégis sor került, de minden mást a költségvetés átcsoportosításával kellett megoldanunk. 60-70 tételt átvezetése vált szükségessé a megrendelő részéről a pályázaton. Pótmunka volt az említett személyakna gépház elbontása, egy kerítés építése a fogadóépület elé, illetve a falézépületen levő egyik mosdóhelyiség akadálymentessé tétele. Menet közben ugyanis megváltoztak az erre vonatkozó előírások. Nem is csoda, hiszen a terveztetés még 2017-ben történt, a pályáztatás 2020-ban, a befejezés pedig 2021-ben volt. Szerencsére egy nagyon jó, együttműködő csapatban dolgozhattunk, mind a beruházó, mind a megrendelő, mind a tervezők, a műszaki ellenőrzők részéről ugyanazt a lelkesedést, rugalmasságot tapasztaltuk, ahogyan mi is hozzáálltunk a feladathoz. Összességében tehát nagy kihívás, de mégis nagyon szép, emlékezetes munka volt. Egészen más egy ilyen régi épületbe újra életet lehelni, mint egy vadonatújat a nulláról megépíteni. Persze mindegyiknek megvan a maga varázsa.

Cseh Teréz