Kultikus szórakozóhelyek a Kárpát-hazában VI.
Veér Károly
A magyarok zenei tehetsége méltán világhírű, szinte minden korban szórakoztatták a közönséget magyar muzsikusok és énekesek a királyi udvaroktól a legszínvonalasabb lokálokon át a komolyzenei koncerttermekig. Amikor a beatzene az 1960-as évek legelején Magyarországot is meghódította, a legtehetségesebb hazai zenekaraink színvonal tekintetében pillanatok alatt felzárkóztak a nyugati élvonalhoz.
A mind gyakrabban hazánkba látogató nyugati sztárok fellépési lehetőségéért cserébe magyar előadók és együttesek is megmérettethették magukat a beat őshazájában, Angliában és a világ más részein. Később a leleményes hazai zenészek minden csatornát megtaláltak és kitapostak, hogy nyugatra utazhassanak akkor, amikor ez a vasfüggöny miatt roppant nehézségekbe ütközött. Számos fesztiváldíj, hanglemez és turné bizonyítja, hogy több formációnk is a világhír közvetlen közelébe került, habár a nagy áttörés végül nem sikerült senkinek.
Vizsgáljuk meg néhány fő szál mentén a magyar sikereket: az első a nyugati vendéglátózás. Számos magyar muzsikus szolgáltatott világszínvonalú zenét hosszabb-rövidebb ideig hotelekben, bárokban, lokálokban vagy luxushajókon a szórakozni vágyó igényes közönségnek. Olyan nagyságokkal, mint Szakcsi Lakatos Béla, Babos Gyula, Fogarasi János, Frenreisz Károly, Balázs Fecó, Horváth Charlie, Somló Tamás, Pataky Attila, Tunyogi Péter, Révész Sándor, a Piramis kezdeti formációja vagy a Bergendy és az Apostol együttes. Az óriási rutin megszerzése mellett az volt a legfontosabb, hogy az akkori magyar törvények értelmében az a muzsikus, aki egy évnél hosszabb időt töltött szerződéssel nyugaton, vámmentesen hozhatott be például hangszereket. Ezt a kiskaput kihasználva fegyverezte fel magát világmárkás hangszerekkel a magyar rock-zenekarok többsége.
A másik lehetőséget a nagy nemzetközi fesztiválokon való szereplés jelentette. A világ egyik legnagyobb zenei fesztiválján, Japánban a Yamaha World Popular Song Festivalon, rögtön az első évben, 1970 novemberében harmadik lett az Omega együttes a Gyöngyhajú lány című dalával, a következő évben a Locomotiv GT különdíjban részesült ugyanott.
1974-ben Vincze Viktória szintén a harmadik helyet szerezte meg, 1983-ban a Neoton Família megnyerte a nagydíjat, 1984-ben pedig Katona Klári a „Legkiemelkedőbb előadás díja” elismerésben részesült. Két évvel később a Karthago szintén győzedelmeskedett ugyanitt, majd szerződést kötöttek a Teldec kiadóhoz tartozó OK Musica céggel, és két angol nyelvű nagylemezt jelentettek meg, illetve sikerrel turnéztak Ausztriában és az NSZK-ban.
1979 januárjában népes hazai zenészválogatott (LGT, Fonográf, Sebő együttes, Hacki Tamás, Katona Klári, V’Moto-Rock, Neoton Família és Szűcs Judit) utazott a cannes-i MIDEM fesztiválra, ahol a magyarok emlékezetes gálakoncertet adtak január 23-án. Több előadó és együttes készített angol nyelvű albumot, melyeket a Hungaroton standján osztogattak a szakemberek.
1967. július 7-én, 8-án és 9-én fellépett Budapesten a The Spencer Davis Group, melynek menedzsere, John Martin jó barátságot ápolt Charlie Coutts szerkesztővel, aki akkor éppen a Magyar Rádió angol szekciójában dolgozott, és nagyon szerette a beatzenét. Az ő közbenjárására 1968. június 6-án az Omega angliai turnéra utazhatott John Martin meghívására. Nyolc koncertet adtak, négyet Londonban, de játszottak Birminghamben, Oldhamben, Edinboroughban és Manchesterben is.
A turné szünetében a Decca cég felkérésére egy nagylemeznyi anyagot rögzítettek, ami Omega Red Star from Hungary címmel novemberben jelent meg. Novemberben ismét egy rövid turnét bonyolítottak le a The Nice társaságában, majd egy újabb, ezúttal harminc koncertre szóló meghívással a tarsolyukban tértek haza, ám a harmadik kiutazást a hazai hatóságok megakadályozták, mondván, hogy az egyensúly ne billenjen ki, utazzon inkább az Illés együttes.
1970. július 9–11. között Spanyolországban, Palma de Mallorcán a Barbarella Fesztiválon harmadik helyen végeztek az Olyan szépen mosolygott című dalukkal, a Gyöngyhajú lány című slágerüket egy francia kiadó kívánta megjelentetni egész Európában, lemezfelvételre és turnéra akarták szerződtetni a zenekart, ám a magyar hatóságok hazarendelték őket. Az Omega tagjai a szállodában egy hosszú éjszakán szavaztak, hogy disszidáljanak-e vagy térjenek haza. Az előzetes megállapodás úgy szólt, hogy a többség akaratának minden tag aláveti magát, döntetlen esetén hazaindulnak.
1971-ben Presser Gábor és Laux József, valamint akkori felesége, Adamis Anna szövegíró elhagyták az Omegát. A magukra maradt zenészekben feszült a bizonyítási vágy, hamar megtalálták új társukat, Debreczeni Ferenc dobost, és megcélozták az európai sikereket. 1973-ban hosszú távú szerződést kötöttek az NSZK-beli Bellaphon lemezcéggel Peter Hauke menedzser segítségével, és sorban jelentek meg a Németországban felvett angol (és német) nyelvű albumaik. Olyan világsztárokkal koncerteztek és turnéztak együtt, mint a Uriah Heep, a Supertramp vagy a Scorpions. Úttörőként vásárolták meg és mutatták be a magyarországi színpadokon a legkorszerűbb hangszereket és színpadi, valamint látványtechnikai berendezéseket, mint például 1977-ben a lézershow-t mint vizuális elemet. 1981-ben egy igazi világcég, a WEA szerződtette az Omegát, de egyetlen lemez megjelenését követően elálltak a közös munka folytatásától.
Az 1971-ben frissen startoló új zenekar, hazánk első szupergruppja, a Locomotiv GT már a megalakulásakor nem kevesebb célt tűzött ki maga elé, mint a világhírt. Erre komoly alapot adott számukra a négy tag sziporkázó tehetsége és világszínvonalú, korszerű rock-muzsikájuk. 1971. június 26-án Budapesten koncertezett a The Tremeloes együttes, elkísérte őket a legmértékadóbb angol zenei szaklap, a New Musical Express vezető újságírója, Roy Carr is, aki látta az LGT bemutatkozó koncertjét a Budai Parkszínpadon, és élményeiről, benyomásairól azzal a címmel közölt fényképes beszámolót, hogy „A következő rock-szenzáció keletről jön, nem nyugatról!”
Már a megalakulás évében felléptek a Yamaha fesztiválon Tokióban, ahol különdíjat és egy konténernyi hangszert kaptak. 1972. május 27-én felléptek Angliában, Lincoln városában a Great Western Express fesztiválon, egyenrangú partnerként több világsztárral. 1973-ban Londonban várta őket az Ally Pally fesztivál az Alexander Palace-ban, ahol látta őket a kor legfontosabb producere, az akkor a The Rolling Stones lemezeit is készítő Jimmy Miller, és szerződtette a zenekart.
Októberben felvették első angol nyelvű nagylemezüket Londonban, ahol a felvételek során egymásnak adták a kilincset a világ vezető rockzenészei, Jack Bruce még játszik is az LGT lemezén. 1974 júniusában a londoni Rainbow színházban rögzítették műsorukat Dick Clark In Concert című műsora számára, majd júniusban Gombos Zoltán, a Pannonia Enterprises és a Liberty Publishing Co. elnökének segítségével az Egyesült Államokba utaztak egy hosszú turnéra és egy újabb angol nyelvű lemez felvételére.
Olyan világhírű, vezető rock-zenekarokkal játszottak egy színpadon, mint a Lynyrd Skynyrd, a ZZ Top, a Rush, a Nazareth, a Grand Funk Railroad vagy Ted Nugent. Jól haladt a lemezfelvétel is, mire a magyar hatóságok kötelezték az LGT-t, hogy szakítsák meg a turnét és a felvételeket és utazzanak a finnországi Turku városába, a Ruisrock Fesztiválra.
Egy idegileg szétzilált csapat tért vissza az USA-ba, ahol közeledett a hazatérés időpontja, amikor is kiderült, hogy az LGT szólógitárosa, Barta Tamás nem megy haza társaival. Ezért a visszatérőkre Magyarországon retorzió várt, Amerikában pedig szerződésszegés miatt elálltak a már felvett második lemezük megjelentetésétől, mert az tilalmazta a tagcserét.
1982-ben újra nekifutott az LGT, ismét Angliában: az EMI világcéggel kötöttek szerződést, megjelent a Too Long című nagylemezük, és Nagy-Britanniában turnéztak a 10cc társaságában. A kiadó szakemberei gyakorlatilag mindenbe beleszólást akartak, még a tagok kinézetébe és öltözködésébe is, amit az LGT nehezen viselt. Stúdiózenészi lehetőségeket is lebegtettek számukra, ám Magyarország vezető zenekarának tagjai nem ezért jöttek a szigetországba, így az EMI-szál is elhalt.
Magyarország legnagyobb rockzenei „exportcikke” a Skorpió együttes volt az 1970-es években, köszönhetően a rendkívül tehetséges Frenreisz Károlynak. Virtuóz hangszeres játékuk lenyűgözte a közönséget, és az általában külföldön is magyarul éneklő együttes itthon sokak által bírált szövegeivel sem akadt probléma nyugaton.
Éveken át rendszeresen a Skorpió nyerte az Interkoncert emlékplakettjét a külföldön legtöbbet koncertező magyar zenekarként. 1978 különösen erős évük volt: az épp ötéves csapat júniusban játszott Törökországban az Istambul Festival gálakoncertjén, augusztus 12-én Helsinkiben, 14-én a svédországi Örebróban, 22-én a finnországi Turkuban a Ruisrock fesztiválon olyan világsztárokkal egy színpadon, mint Bob Geldof akkori zenekara, a The Boomtown Rats és a Uriah Heep. 1978 decemberében Svédországban felvették első angol nyelvű nagylemezüket, ám a következő év tavaszán a Skorpió feloszlott, így a frissen megjelent albumukat már nem volt alkalmuk élőben bemutatni Nyugat-Európában.
Forrás: poptortenetiemlekpont.hu