Egy délutánra és estére kortól, nemtől független közösségek, baráti társaságok vették birtokba a Bányászati és Ipari Skanzent, ahol Kammerlohr-Kováts László, az Agora Kortárs Galériájának vezetője, valamint az intézmény munkatársai várták a produkciók előadóit, alkotókat és a fiatal, középkorú és idős érdeklődőket.
A fesztivál egyik különlegessége, hogy nincs jellemző életkori besorolása, s talán éppen ebből adódik Réz András nyitómondata is. Bármikor, bárki, bárkihez odaléphetett, tehetett fel kérdéseket, esetleg egy korsó sörrel révült a különleges zenére, vagy éppen lubickolt a művészeti ágak egyéb műfajában. Szertelenül, határtalanul és szemtelenül merülhettek el a habokban, hiszen a név, a dada, a meghökkentő, formabontó művészeti irányzat és a program ezt lehetővé tette.
Réz András védőbeszéde után a színpadon egymást követték a révületet segítő együttesek. Giliszta, Létrák, Totoro, Későn érők, Rühös Foxi és a Tudósok hozták hangulatba a kortalan közönségüket. Közben alkotások készültek a Dadabánya művésztelepen, ahol Szurcsik József és barátai élőben alkottak a színesre festett törpék és a szabadtéri kiállítás árnyékában.
Fotó: Szabó János
