– Ennyi év sikeres kiállítását felül lehet még múlni? Lehet még újat nyújtani?
– Bizonyos értelemben biztosan, de sajnos a Covid óta egyre nehezebb aktivizálni a tagjainkat, beszívja a fotel az embereket, ráadásul korosodnak is a kertbarátok, ami miatt sajnos az egészségügyi állapotuk is egyre jobban romlik. A mag azért még kitart, és ha néha-néha összeszorított foggal is, de viszik a hátukon az egészet, évről évre építik a kiállítást, mosolyogva fogadják a vendégeket. Hogy még meddig bírják, azt nehéz lenne megmondani, de amikor összeáll minden, az biztos, hogy az egy újra töltést, új lendületet ad mindannyiunknak. Így volt ez az idén is.
– Nem csak a Berhidai Napok, de a Berhidai Kertbarát Kör kiállítása is elköltözött. Sikerült belakni az új helyet?
– A Református Közösségi Ház adott otthont a kiállításunknak, ahol jóval kisebb helyünk volt, de ennek most kifejezetten örülünk, mert szeptemberben nem mindig lehet már szép, mutatós zöldségeket produkálni, ahogy idén sem. A poloskákkal élet-halál harcot vívtunk, nincs természetes védekezési mód ellenük, és nem válogatnak, mindent letarolnak. Erre nagyon várunk már valamilyen jó biológiai megoldást. Minden más – akár a nagy meleg, akár a vízhiány – valahogy megoldható, de ez ellen egyelőre tehetetlenek vagyunk.
– Az új helyünkkel egyetlen gondunk volt csupán, hogy így egy nappal rövidebb ideig tarthattunk nyitva. Vasárnap már át kellett adjuk a teret a Berhidai Napok aktuális programjainak. Hónapokig készülünk erre az attrakcióra, és persze nem örülünk annak, hogy csak másfél napig lehetett megtekinteni azt a sok csodát, amit összeállítanunk.
– Mi a helyzet a lekvárfőzőver-sennyel?
– Az természetesen idén sem maradhatott el, de ezen a téren is változtattunk, a kuriózumot most nem az ilyen-olyan ízek, hanem inkább az ilyen-olyan alapanyagok adják. Vagyis mindenki abból főzött idén lekvárt, ami épp adatott. Például cukkiniből. Vagy épp körtéből, aminél azt hittük, már nincs tovább, nincs több verzió, amit ki ne próbáltunk volna, de mégis lett. Én például a körtét mangóval, maracujával, gumibogyóval párosítottam. Ugyancsak különlegesség lett a „házisárkány” is, aminek a karakterét a sárkánygyümölcsíz adta meg. Ezek a lekvárok elsősorban a fiatalokat próbálták megszólítani. A versenyre nevezők zöme természetesen a klasszikusokkal készült. A barackpártiak legtöbbje idén sajnos vásárolt gyümölcsből készítette el a finomságait, de nehézségek ide vagy, oda, most is sokféle ízt kóstolhattak a látogatóink.
Cseh Teréz