A Drager BG-174 vegyes adagolású, négyórás oxigénes készülék, melyet bányamentési munkák során használtunk, amikor a levegő alkalmatlan volt a belégzésre. A készülék 1973-ban jelent meg a piacon, személy szerint még most is a legkorszerűbbnek tartom. Nagy előnye a korábbi, BG-160A típusúval szemben, mely kétórás volt, hogy 22 kg helyett 12,8 kg a súlya. Van benne egy kétliteres, 200 bar nyomású oxigénpalack, egy légtisztító szelence (kálipatron) – amely a kilélegzett levegő kb. 4%-os szén-dioxidját köti le – egy hatliteres légzsák és állandó adagolás (1.4-1.7 liter/perc).
A készülék másik nagy előnye, hogy tartalmaz egy olyan tüdőautomata membránt, ami érzékeli, ha a légzsák túlságosan feltelt és nehéz a kilégzés, ilyenkor leengedi légzsákból a többletlevegőt, valamint érzékeli azt is, amikor kevés a levegő a légzsákban, ilyenkor hozzáad 60-70 liter/perc oxigént. Csodálatosan jó készülék, nagyon sok emlék fűződik hozzá oly módon, hogy tökéletesen biztonságban éreztük magunkat. Csatlakoztatható szájcsutorával rendelkezett, és amikor az ember szemét csípte a füst, vagy szemüveg és szájcsutora, vagy pedig egy Panorama Nova – szintén Drager-gyártmányú – álarc tartozott hozzá.
– Az egyik készüléket tíz bányamentő adományozza a Tatabányai Múzeumnak, Szalai László kollégánk hozta a készüléket Oroszlányból, a másik pedig a Dragerwerk jóvoltából kerül a múzeum gyűjteményébe – nyilatkozott Petricsek József.
Adorján Attila a cég képviseletében elmondta:
– Huszonnyolc éve dolgozom a Drager Safety Hungáriánál, de a kötődésem a Drager felé már kisgyermekkoromban elkezdődött, hiszen az édesapám az Oroszlányi Szénbányák Központi Bányamentő Állomásának volt a főműszerésze 1975-től 2004-ig. Gyermekként párszor jártam a bányamentő-állomáson, láttam az eszközöket, sőt 12-13 évesen a márkushegyi bányaüzembe is levittek, így a bánya hangulatát már gyerekkorban átélhettem. Édesapám által Drager-gyártmányú készülékek és tárgyak a különböző kiállításokról kerültek haza is. A sors úgy hozta, hogy az egyetem elvégzése után a Dragernél találtam munkát, és azóta – végigjárva a szamárlétrát – jelenleg a Drager magyarországi értékesítési vezetője vagyok.
– Bánhidai lakosként külön öröm, hogy itt, a skanzenben ezekkel a készülékekkel és a többi kiállítási tárggyal vissza lehet hozni azt a nosztalgiát, amit a bányászok munkája jelentett az itt élőknek, valamint bemutatni a látogatóknak a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. egykori szolgáltatásait. A MÁK Rt. alapítása előtt két évvel, 1889-ben jött létre a Drager-vállalat, amit jelenleg a Drager-család hatodik generációja vezet. A bányászat Európában ugyan visszaesőben van, de rengeteg más helyen szolgáljuk az emberi élet védelmét. Hasonló Drager-eszközökkel itt Magyarországon például a tűzoltóság van teljes egészében felszerelve.
A Bányászati és Ipari Skanzen 1988-as megnyitása óta folyamatosan bővülő kiállításokkal várja vendégeit. A nemzetközi vonatkozásban is egyedülálló kiállítóhely egy régi bányaüzem teljes épületegyüttesével, berendezett irodákkal, szabadtéri gépbemutatón és bejárható bányatérség segítségével idézi meg a szénbányászatot a régi XV-ös aknán, amelyet az egykori tatabányai bányászkolóniák jellegzetes lakó- és középületeinek megépítésével és korhű berendezésével tettek még teljesebbé.
Az acélszerkezetű aknatorony, a kasokat mozgató lenyűgöző szállítógép, a kovácsműhely, a víztorony, a fürdő-öltöző épület, a hősi halottaknak állított emlékmű, a volt irodaépület mind-mind sajátos hangulatot áraszt. A skanzen legközelebb 2024 áprilisában nyitja meg kapuit az érdeklődők előtt. Az új bányamentő-készülékek mellett a több mint 22 állandó kiállítás várja az idelátogatókat.