Rock and roll és vidámság, áll a fejfán
Ilyen ember volt Mazán Tibi, vagy, ahogy mindenki ismerte, a Csülök. A Kilián körtéri vagány fickó nagy utat járt be a neki rendeltetett közel 67 év alatt.
Elkezdett érdeklődni a fényképezés iránt, persze ebbe is a legnagyobb vehemenciával vetette bele magát. A legjobb eszközöket szerezte be, kitanulta a legjobb iskolát Dallos Pistánál, majd a Magyar Újságírók Szövetségénél, és szorgalmával jónevű fotóssá vált néhány év alatt.
Imádta fényképezni az ökölvívó meccseket, a szép lányokat, a tájakat, a természetet. A tanultakon kívül ösztönszerűen ráérzett a fotózás lényegére. Sajtófotósként gyakorlatot a 24 óránál és a Regio Regia magazinnál szerzett. Mindig jó szívvel fogadta a kritikát, a jobbító szándékot. A képek így egyre jobbak lettek, de a munkatempó csak egyre gyorsult.
A jókezű fotósra mások is felfigyeltek. Dolgozott a Szakképzési Centrum, és a Városháza fotósaként is, tavaly év végén pedig úgy alakult, hogy parlamenti fotós lesz belőle, Bencsik János országgyűlési munkatársaként. Ez azonban csak terv maradt, ehelyett – ahogy azt János írta Facebook bejegyzésében – találkozunk valamikor egy égi kiskocsmában…
Büszke volt, hogy képeiből többet leközöltek a küzdősportok portáljain, a National Geographic-ban, és kiállíthatott a tatabányai őszi tárlaton is.
Mérhetetlen szorgalma, kitartása röpítette rövid idő alatt a fotós pálya magaslataiba, ugyanakkor éppen ez, a rengeteg bevállalt feladat vette el tőle a további lehetőségeket. Január közepén, szeretett sportcsarnokában, munka közben, egy szalagavató megörökítése közben állt meg a szíve. A mentősök egy órán át küzdöttek az életéért. A többi néma csönd: intenzív osztály, mélyaltatás, megrebbenő szempillák, apró kézmozdulatok, majd a reménytelen, hosszú, téli álom.
Fotóival búcsúzunk kedves munkatársunktól, barátunktól.
Veér Károly