Idén 150 éve, hogy megszületett

Először senkinek sem kellett
Kincsem, a verhetetlen, a legyőzhetetlen „csodakanca” 1874-ben látta meg a napvilágot Tápiószentmártonban, gróf Blaskovich Ernő birtokán. (Az utóbbi időkben születése helyét már Kisbérre teszi néhány kutató.) Akkor még nem sejtették, hogy már a neve is telitalálat, hiszen valóban kincset ért a tulajdonosának, sőt az egész nemzetnek is.
Apja egy Combuscan nevű import angol telivér volt. Anyja Water Nymph, az ozorai Esterházy-ménes kancája volt. Egyéves korában Gödre került. Kincsem egy éves koráig nem volt a tulajdonos istállójának éke, éppen ezért eladásra szánták másik öt lóval egyetemben. A másik öt el is kelt, Kincsem azonban maradt, senkinek nem kellett.
Aztán kétéves korában Blaskovich Ernő, a tulajdonos úgy döntött, megkezdi a ló felkészítését a versenyekre. Karrierje 1876-ban kezdődött. Élete legelső versenyén, Berlinbe megnyerte az 1000 méteres távot. Trénere az Angliából Magyarországra, Gödre települt Hesp Róbert volt.

Különös barát, különös szokások
Legkedvesebb társa egy Csalogány nevű fekete-fehér macska volt, mely nélkül Kincsem egyetlen versenyére sem volt hajlandó elindulni. Legendák keringtek arról, hogy milyen kétségbeesetten kereste az egész istállószemélyzet a boulogne-i kikötőben elkóborolt macskát.
Kincsem kissé kényes jószág volt, különösen a vízre volt érzékeny. Ismertté vált a történet, miként sikerült a baden-badeni versenypálya közelében megfelelő vizet találni, mivel a már egy napja szomjazó Kincsem rá sem hederített az addig felkínált ivóvízre.

Versenyek és győzelmek
Élete során vonaton beutazta fél Európát. Legnagyobb sikereit Magyarországon, Ausztriában, Németországban, Angliában és Franciaországban érte el. 1876. június 21. és október 29-e között versenyzett és nyert Prágában, Hamburgban, Hannoverben, Frankfurtban, Baden-Badenben, Bécsben, Sopronban és Budapesten. Háromévesen győzött az osztrák derbin, Pozsonyban, Baden-Badenben és a budapesti Magyar St. Leger futamain is.
Négyévesen Bécsben kezdte a versenyszezont, 1878. április 22-én. Addig 27 versenyen indult vereség nélkül. Egyedül a francia tenyésztésű, 4 éves Verneuilt tartották hasonló képességűnek.
Augusztus 1-jén a Goodwood Cup futamon Kincsemnek Verneuil-jel kellett volna kiállnia, aki előzőleg megnyerte az Ascot Gold Cup-ot. A verseny előtti napokban azonban Verneuil megsérült, így Kincsem könnyen győzött. Egyik nevezetes futása szeptember 9-én Baden-Badenben történt.
Gróf Hugo Henckel lova, Prince Giles The First fej-fej mellett végzett vele, a bírák holtversenyt állapítottak meg. Blaskovics Ernő nem fogadta el ezt az eredményt. Abban az időben, ha az egyik tulajdonos nem fogadta el az eredményt és a díjat sem akarta megfelezni, kérhették az újrafutást. Egyes források szerint rögtön ezután a két ló lefutotta még egyszer a futamot, és ekkor a kitűnő formában lévő Kincsem hat hosszal megnyerte a 3200 méteres távot.
Kincsem e tekintetben nem tartozott a gyengébbik nemhez, hiszen gyepen az összes mént is csúfosan megverte, akár egy kilométernél rövidebb, akár 4000 méter volt a verseny távja. Ötévesen tizenkétszer állt starthoz, többek között Berlinben, Frankfurtban és sokadszorra Baden-Badenben.

Utódai is sokra vitték
Kincsemet hatévesen is futtatni szerették volna, de a felkészülések során kiderült, hogy lábai nem egészségesek, ízületei elkoptak. Új korszak kezdődött a számára: ezúttal tenyészkancaként bizonyíthatott, Tápiószentmártonba szállították, ahol öt csikót ellett.
Ebből három a híres mén, Buccaneer utódja, kettő pedig egy Doncaster nevű méntől született. Kincsem első ivadéka, Budagyöngye 1882-ben jött világra. Ez a kanca is később sok győzelmet tudhatott a magáénak. Következő csikója Buccaneertől, Ollyan Nincs (szintén kanca), sok sikert ért el a versenypályákon.
1884-ben Kincsem rövid „szünetet tartott”, de a következő évben világra jött Talpra Magyar. A csődör eredményes fedezőmén lett. 1886-ban meglátta a napvilágot Kincsőr Doncastertől. A fiatal csődört be akarták nevezni a német derbire, de korai pusztulása miatt nem érhetett el eredményeket.
A csodakanca utolsó utódja Kincs volt, melyet 1887-ben ellett. Kincs lánya, Napfény később eredményes versenyzővé vált. Utolsó ellése után Kincsem egészsége meggyengült, gyomor és bélgörcsök kínozták. 1887. március 17-én, tizenharmadik születésnapján egy súlyos kólikaroham következtében múlt ki a magyarok legendás telivérje.
Kincsem terebélyes családfát hagyott hátra, melyen magyar és nemzetközi nagydíjak és futamok győzteseit találjuk. Vérvonala, főleg Németországban, a mai napig tovább él, bár egyik leszármazottja sem érte el ősanyja kivételes eredményeit.
A kancák részére rendszeresített legnagyobb angol tenyészversenyt, az Oakst 1974-ben – Kincsem születésének centenáriumán – Polygamy, Kincsem tizenharmadik anyaági leszármazottja nyerte.

Emléke Gödtől a világűrig
A kanca emlékezetét büszkén ápolja a honi lovas társadalom. Nevét Gödön a Kincsem-emlékpark őrzi, a budapesti galopp pálya főbejáratánál pedig – A Kincsem parkban – 1977-ben felállították életnagyságú bronzszobrát.
Tápiószentmártonban a lovaspark névadója lett, és 1999. március 20-án nyílt meg a róla elnevezett múzeum, melynek bejárata előtt egy bronzból készült Kincsem szobor fogadja az ide érkezőket. Tápiószelén, a Blaskovich család kastélymúzeumában is megtalálhatóak a leghíresebb magyar versenyló emlékei. Csontváza a budapesti Magyar Mezőgazdasági Múzeumban van kiállítva, ahol megtekinthetők kitüntetései, érmei is.
A telivértenyésztés egyik központjának számító angliai Newmarket múzeumában (Horse Racing Museum) felállították a magyar kanca szobrát, a tárlókban pedig karrierjének dokumentumai láthatók.
A csodaló nevét az örökkévalóság számára a Sárneczky Krisztián által 2007. június 8-án felfedezett 161975 Kincsem nevű kisbolygó is őrzi.

Összeállította:
Veér Károly