Kollégánk a művészetek kedvelője és gyakorlója
Az indulásról
– Miért írok verseket? Azt hiszem, kissé tekervényes utat kell bejárni ennek kifürkészésére. Kilencéves lehettem, midőn a tanító néni lefülelt, hogy az órán verset írok. Elkobozta azt, és elküldte az akkori diákújságnak. Emléklapot kaptunk érte. Hát… Ennyi az indulás. Miért írtam ott, és akkor, erre nincs magyarázat.
– Térjünk rá ama tekervényes útra. Zenei tagozatos általános iskolába jártam. Énekkar, hangszerek, furulya, hegedű, klarinét. Később a gitárral is megbarátkoztam. Siheder koromban léptem be a városi fotószakkörbe. Az ottani társaság, környezet nagy iskola volt számomra, képlátásban, környezetünk szemlélésében egyaránt.
– A nyomdász szakma is sokat adott. Megjelenő könyvek, újságok révén a magyar nyelv, a helyesírás állandó gyakorlását. Ezek a kacskaringók vezethettek arra, hogy költemények írására (is) adjam a fejem. A kötött versforma művelésében érzem magam otthon. Célom: művemnek legyen dallama, mint a zenének, legyen dinamikus, mint egy jól megkomponált fotó. A magyar nyelv? Nincs más nemzetnek ilyen adománya. Nekünk, tollforgatóknak nem csupán lehetőségünk, feladatunk is e csodálatos kincs megcsillantása műveinkben.
Amikor komolyra fordultak a dolgok
– Már szakállasodó felnőtt voltam, amikor elkezdtem komolyabban foglalkozni a lírával. Kemény iskola volt az. Sok gyakorlás, meddő kísérlet, papírkosárba hajított önkritika volt a tanulópénz. Hosszú idő múlt el, mire megmutathattam valamit az olvasónak. Néhány művem megjelent a 24 Órában, néhány üzemi újságban, a Pest Megyei Hírlapban – később pedig öt irodalmi antológiában.
– Kiadattunk továbbá egy kifestőkönyvet Kertész N. László grafikusművész barátommal, ebben tizenkét versem kapott helyet. Cirka másfél évtizede jelentkeztem az első versíró pályázatra. Azóta hat országos megméretésen vettem részt, minden alkalommal díjazott lettem.
Az Irodalmi Rádióról
– Az Irodalmi Rádió stábjával három esztendeje vettem fel a kapcsolatot. Országos verspályázatukon nyertem egy második és egy harmadik díjat. Állandó blogszerzőjük vagyok azóta.
– Ennek is köszönhető, hogy a közelmúltban újabb lehetőséget kaptam. Az Ünnepi Könyvhétre megjelent az Egy csipetnyi napsugár című antológiájukban két, hosszabb lélegzetű versem kapott helyet. Így aztán társszerző lettem. Dedikálhattam a könyvhéten a fővárosi forgatagban…
VK