14 év alatt közel 5000 tévét javítottam meg, és adományoztam

– Hogy sikerült a tavalyi esztendő? Sok megunt, elromlott készülék jutott el önökhöz?
– Sajnos inkább visszaesésről számolhatok be. Nem igazán tudjuk ennek az okát, de talán az új hulladékgazdálkodási rendszerben keresendő a magyarázat. Amit ugyanis egyszer már leadnak elektronikai hulladéknak, azt mi már nem kaphatjuk meg javításra, így tovább sem tudjuk adományozni.
– Korábban jól működött, hogy olyan üzletek, amelyek tévékészülékeket értékesítettek, átvették a vevőktől a régieket, és ezek egy részét megkaphattuk. Ez ma már a múlté, pedig ez így óriási pazarlás. Mi mégsem adtuk fel, 2025-ben 500 tévét javítottunk meg, és adtunk át.
– Hová kerültek ezek a készülékek?
– Zömében kórházakba. A Fejér Vármegyei Szent György Kórházba az évek során már közel 500 készüléket szállítottunk, ebből csak tavaly 90-et. Itt mindig komoly segítséget kapunk az egyik legnagyobb támogatónktól, a HWD Recycling Kft.-től. Höflinger Norbert ügyvezető igazgató személyesen is segítségünkre van a kiszállításnál. Bárcsak sok ilyen partnerre tehetnénk szert országszerte!
– Bárhová megyünk ugyanis, ahonnan jelzik az igényt. A mi tévéink kerültek például, 30 darab, a kistarcsai Flór Ferenc Kórházba, 14 darab a karcagi Kátai Gábor Kórházba, 24 darab a pápai Gróf Esterházy Kórházba, Sajónémetibe az óvodába, több budapesti és környékbeli bencés iskolába, a Budapesti Károlyi Sándor Kórházba, a Szigetvári Kórházba, melyet a Pécsi Tudományegyetem működtet. Ide 49 készüléket vittünk. De említhetném még Kiskunhalast, Lengyeltótit, Berettyóújfalut, Böhönyét ahol mentőállomásoknak adományoztunk, 34 készülék ment Marcaliba, a kórházba, illetve a háziorvosi ügyeletre is kértek belőle.
– A budapesti Máltai Szeretetszolgálatnál is fölszereltünk egy tévét, és Nógrád megyébe is ment nekik még 24 darab.
– A Szigetvári Kórházban egy fejállomást is sikerült kialakítanunk, ami az antennarendszerhez szükséges. Így egy saját kábeltévés hálózaton keresztül tudják nézni az adást, gyakorlatilag az épület bármely részében. Ez tehát egy komoly beruházás.
– Ez nagyjából a tavalyi „termés”.
– Sok munka ez egyetlen embernek. Akad azért segítsége?
– Segítségem van, de ez is folyton apad, mert mindenkinek közbejön idővel valami, amiért már nem tudja folytatni. Aztán vagy jön új ember, új lehetőség, új segítség, vagy nem. Tavaly inkább az utóbbi volt a jellemző.
– Azt terveztük, hogy az idei esztendőben elérjük a 5 ezer átadott készülékszámot, de annyira visszaesett a javításra leadott készülékek száma, hogy lehet, ez is áthúzódik a jövő évre. Persze ezért mi nem adjuk fel, tesszük, amit tehetünk.
– Bízunk abban is, hogy az új kormány talán nyitottabb lesz az együttműködésre. Mi igazán zöld tevékenységet végzünk, ami akár példaértékű is lehetne. Ahogy korábban, most is igyekszem felvenni a kapcsolatot az illetékesekkel, az első megkeresőleveleket már el is indítottam. Meglátjuk.
– Értem én, hogy kicsik vagyunk, kevés figyelem és energia marad ránk, de mégiscsak valódi értékmentésről beszélhetünk, olyasmiről, ami az Unió alapelveivel is egyezik. Bízunk benne, hogy egyre többen figyelnek fel ránk, és a jó példa ragadós lesz, no meg abban is, hogy végre több támogatót tudhatunk magunk mögött. Mert pénz nélkül ingyen dolgozni azt lehet, de alkatrészeket és benzint a kiszállításhoz mi is csak vásárolni tudunk. Ehhez kérjük a támogatást a Ne Dobd Ki Alapítvány javára!
Cseh Teréz