Ma is kísért a Benes dekrétumok árnya

Tatai és szőgyéni delegációk tagjai együtt emlékeztek meg a 79 évvel ezelőtti szörnyűségről. Az akkor még Csehszlovák Köztársaság területéről a Benes dekrétum értelmében százezres nagyságrendű magyarajkú embert deportáltak Magyarországra. A szőgyéni és felvidéki családok nagyrészt Tatán és a környező településeken leltek új otthonra.
Tata önkormányzata az emléknap megszervezésével adózik immár évről-évre a szülőföldjükről kitelepített magyarságnak. Azoknak a felvidéki magyaroknak állítanak emléket, akiket állampolgárságuktól, közsségüktől, vagyonuktól megfosztva, szülőföldjükről űztek el.
Az Emléknap programjai idén kétnaposak voltak. Elsőként könyvbemutató keretében Méri Bulcsú szőgyéni, történelemkutató könyvét a „Südwind hadművelet” című művét mutatták be. A még csak 18 éves fiatalember a Garam és Szőgyén környéki II. világháborús katonai, harcászati eseményeit hozta közelebb a hallgatósághoz. A szerző beszélgetőtársa Stegmayer Máté történeti muzeológus, a Tatai Helytörténeti Egyesület (THE) elnöke volt.
Az eseményen a szőgyéni és a tatai helytörténeti civil szervezeteinek vezetői együttműködési megállapodást írtak alá. Tata részéről Stegmayer Máté, Szőgyén részéről Leboc Szabolcs, a Szőgyén Öröksége Társulás elnöke látta el kézjegyével az okmányt. Stegmayer Máté elmondta, már hosszú ideje működnek együtt, melyet most papír alapon is megerősítettek, támogatják egymás rendezvényeit, Szőgyénnel egyébként is több évtizedes a jó kapcsolat. A helyörténeti kutatások további eredményeket hozhatnak mindkét fél számára.
A komáromi Magyarock Dalszínház társulata a rockopera műfajában dolgozta fel, állította színpadra és mutatta be a tatai közönségnek is a felvidéki magyarság drasztikus elűzetését szűlőföldjükről. A „Fehérlaposok” című tragikus történet Másik Lehel és Vízeli Csaba szerzeménye. A mű családok visszaemlékezéseinek felhasználásával készült.
– A tatai és a szőgyéni emlékkeresztek jelképezik – mondta az emléknapon Michl József polgármester -, hogy béke csak akkor lehet, ha hajlandóak vagyunk egymással szóba állni, ha hajlandóak vagyunk megérteni egymás életét, és hajlandóak vagyunk megpróbálni szeretni egymást. A szeretet azt jelenti, hogy nem akarok, nem vagyok hajlandó neked rosszat tenni.
– Éppen ezért nekünk magunknak újra és újra fel kell tennünk a kérdést: mit teszünk azért, hogy a magyarság a szeretetkapcsolatot tovább tudja erősíteni. Ezért óriási dolog mindegyik határon túli testvértelepülésünkkel való kapcsolatunk, Szőgyénnel, Szovátával és Magyarkanizsával. Reményeink szerint, ha végre befejeződik a háború, sikerül találnunk egy kárpátaljai települést is, hogy nekünk tataiaknak és gyermekeinknek elmondhassuk, és meg is élhessük, mit jelent 15 millió magyar közé tartozni függetlenül attól, hogy a nagyhatalmak milyen vonalakat húzogattak a térképre, mit hazudtak, mit kényszerítettek ránk, mit vettek el tőlünk.
– Ezer éve élünk a Kárpát-hazában, s még sok ezer évünk lehet hátra, de csak akkor van erre esélyünk, ha hiszünk az isteni irgalmasságban, s emellett hajlandóak is vagyunk megtanulni mindazt, amit hiszünk. A felvidéki barátainkat azért szeretjük, mert ismerjük már egymást, régóta összejárunk, barátok lettünk, s ugyanígy vagyunk a teljes magyarsággal és egymással is a lakóhelyünkön, hiszen akit ismerünk, azt tudjuk csak szeretni!
– A kitelepítettek hozták magukkal a felvidéki hitet – emelte ki beszédében Méri István, Szőgyén polgármestere -, amely átsegítette őket a legnehezebb időszakokon is. Dolgoztak, építkeztek, gyermekeiket nevelték, és közben meg tudták őrizni a magyar identitásukat. Ma már büszkén mondhatjuk, hogy abból a fájdalmas elszakításból valami nagyon értékes született: egy erős testvéri kapcsolat Szőgyén és Tata között. Kötelességünk emlékezni. Kedves tatai testvéreink! Még egyszer köszönöm a befogadó szívüket, amit 1947-től minden nap megmutatnak. Kívánom, hogy legyen béke és megértés a Kárpát-medencében. Éljen Szőgyén és Tata testvérvárosi kapcsolata! Éljen a magyar nemzet!
KTJ