Milyen jellegû gondokkal küszködik a Fejér Megyei Önkormányzat? Mi áll a problémák hátterében? Hogyan érinti ez az embereket? Ezekrõl faggattuk dr. Balogh Ibolyát, a Fejér Megyei Közgyûlés elnökét, aki kijelentette: a jelenleg hatalmon lévõ kormányzat az utóbbi két és fél évben valóra váltotta „ígéretét”, azaz kiemelt céljai közé tartozik a megyék teljes pénzügyi, gazdasági ellehetetlenítése. E kegyetlen, szisztematikus intézkedéssorozat azonban – derült ki beszélgetésünk során –, az önkormányzati intézményekben gondozott emberek tízezreit is méltatlan helyzetbe hozta.
– Ennyire rossz a helyzet?
– A kormány gyakorlatilag tönkretette, lehetetlen helyzetbe hozta a megye gazdálkodását, jogsértõ módon, az Alkotmány betûinek és szellemének semmibe vételével mintegy kétmilliárd forintot vontak el az elmúlt idõszakban. Ezt úgy próbáltuk kompenzálni, hogy hitelt vettünk fel. Hazugság az az állítás, hogy a megyénél túlburjánzott a nem kötelezõ feladatok ellátása, támogatása. Mire gondoltak az illetékesek? Szüntessük meg a megyei múzeum és a Megyei Mûvelõdési Központ tevékenységét? Bocsássunk el orvosokat, egészségügyi szakdolgozókat? A helyi pártkatonáik tiltakoznának a leginkább minden ilyesfajta elgondolás ellen. Mi azt gondoljuk, hogy kulturális, egészségügyi, szociális gondozási értékeink védelme, fenntartása igenis kötelességünk. A mentálisan és fizikailag szisztematikusan tönkretett társadalomnak szüksége van ezekre. Az elvonások a megyei fenntartású szociális, kulturális, oktatási intézményeket, valamint a megyei kórházat, és ezáltal a legvédtelenebbeket, legrászorultabbakat sújtják. Sokszor felteszem a kérdést, a kormányban ülõk hogyan tudnak így gondolkodni? Vajon nyugodtan hajtják álomra a fejüket ilyen döntések után? A kormányzat úgy tesz, mintha ezek a problémák nem is léteznének. Évrõl évre csökkennek a normatíváink, már felerészben sem fedezik intézményeink mûködési költségét. Nincs saját forrásunk, pedig az Alkotmány elõírja, hogy a megyéknek biztosítani kell folyamatos bevételi lehetõséget. Errõl azonban hatalmi gõgjükben teljesen megfeledkeznek. Magyarul kell beszélnünk: itt a megyék teljes elsorvasztása a cél.
– Milyen kiutat lát ebben a helyzetben?
– Egyszerûen nincs segítség. A pályázati kiírások, hogy választékosan fogalmazzak, fölöttébb sajátosak, a pályázatok lebonyolítása felháborító, jogsértõ, gondoljon csak a póluskórházak több tízmilliárdos uniós pályázatának úgynevezett eredményhirdetésére… De elõfordul az is, hogy a társadalom pénzét használva egyszerûen visszatartják a kifizetéseket, mint amilyen például a megyei levéltárunk felújításakor keletkezett elsõ résszámláink kifizetését… Azt mondják, idén még nem nyíltak meg a források… Érdekes megközelítés. Nekünk ugyanakkor a keletkezett áfát be kell fizetni a meg sem kapott, igen jelentõs összeg után!
– Számíthatnak jogorvoslatra?
– Az elmúlt idõszakban kétszer is az Alkotmánybírósághoz fordultunk. Elõször két éve, a megyékkel együttmûködve nyújtottunk be beadványt, mert kötelezõ feladataink ellátásához, törvénysértõ módon, nem biztosítottak a források. A témakör a mai napig nem került az Alkotmánybíróság napirendjére! Kérdezem: milyen az a társadalom, ahol a legalapvetõbb kérdésre sem kaphatunk választ, illetve jogorvoslatot? A második beadványunk arról szól, hogy már az intézményeink önálló gazdasági tevékenysége is akadályokba ütközik. Konkrétan arról volt szó, hogy egy építkezés, útépítés megkezdése elõtt a megyei múzeum másfél milliárdos összegig köthetett szerzõdést a beruházóval az adott terület régészeti feltárására, és jogosult volt a bevételre. Most ezt a lehetõséget, lényegében, egy tollvonással megszüntették, félmilliárdra csökkentették a múzeumok mozgásterét, létrehoztak egy új hivatalt, amely az egész országban intézi ezeket az ügyeket, végzi a feltárásokat, és felveszi a bevételt!
– Milyen sors vár így a megyékre?
– Úgy gondolom, hogy szükség van az ezeréves megyerendszerre. A megye össze tudja fogni a településeket, hogy visszaállítsák például a mezõgazdaság presztizsét, az emberek önbizalmát. Sokat tehetnénk a félig-meddig szétvert családokért, a közbiztonság visszaállításáért, azokért a rászorultakért, akik 2009-ben is lehetetlen körülmények között élnek, a perifériára szorultak. Sajnos ma az eklektikus jogszabályi háttér nem ad lehetõséget például a rend visszaállítására. Káosz van, lehet lavírozni, ügyeskedni, szervezett bûnözõk úszhatják meg a büntetést. Az emberek egyszerûen nem esnek azonos elbírálás alá. Én úgy gondolom, hogy itt elsõsorban maguknak a törvényalkotóknak kellene példát mutatni – de hát ez egyelõre csak álom. Már az is kis elõrelépésnek számít, hogy ezekrõl a témákról ma már legalább lehet beszélni.
– Idén nagyszabású rendezvénysorozatra, ünneplésre készülnek.
– Veszprém, Pest és Zala megyékkel közösen 2009-ben ünnepeljük a megye ezeréves fennállását. Az alapfilozófiánk az, hogy az ezeréves megyei lét a kultúra része, nemzeti érték. Intézményrendszerünket, kulturális értékeinket gondozni, védeni kell: ez ad erõt a munkához, és lehetõséget a méltóságteljes ünneplésre, megemlékezésre.
veér