Balázs József
mérnök – Székesfehérvár
(1940. 03. 23. Kiskunhalas)
Életpálya
– 1958-ban Budapesten érettségiztem az I. László Gimnáziumban. 1959-64 között az Építõipari és Közlekedési Mûszaki Egyetem Mérnöki Karán tanultam, s szerkezetépítõ statikusként végeztem. A Vizitervhez kerültem – akkoriban indult be a Gabcsikovo-Nagymarosi vízlépcsõrendszer építése, s én mindenképpen oda akartam kerülni. Ehelyett a III-as közmûirodába küldtek, amibõl aztán vita is kerekedett. Végül megígérték, hogy ha három hónap múlva is úgy gondolom, hogy oda akarok menni, akkor mehetek. Aztán itt ragadtam nem kevesebb, mint négy évig!
– Az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatósághoz Gyõrbe kerestek szakembert, mert megalakult a Közmû Osztály. Két évig csoportvezetõként, majd újabb két évig osztályvezetõ-helyettesként dolgoztam ott. Aztán létrejött Székesfehérváron a Viziterv kirendeltsége. Felkértek, hogy jöjjek ide kirendeltségvezetõ-helyettesnek. A legtöbb gyakorlattal rendelkezõ voltam a cégnél, s ez mérnöki és közigazgatási gyakorlatot is jelentett, aminek nagy részét tervezéssel töltöttem.
– Vonzó volt a közmûtervezés, nagyon sokrétû tevékenység ez, sok egyedi szerkezettel, nem csak tipizáltakkal, és emellett az ipar is foglalkoztatott. Itt ragadtam, s 1990-ig a Vízügyi Tervezõ Vállalat Székesfehérvári Kirendeltségének vezetõje voltam, ezt követõen pedig a kirendeltség egy szûkebb magjából létrehoztuk a ma is mûködõ kft-t.
– Ha a sok szép eredmény közül választanom kellene, a legbüszkébb talán arra vagyok, amelyet még a 80-as években az országos vízellátási pályázatokon értünk el. Észak- és dél-dunántúli pályázatokon is indultunk. Az elsõ alkalommal második és harmadik helyet értünk el a csapatommal, a dél-dunántúlin pedig elsõ és harmadik helyet. Szakmailag és anyagilag is fontos állomás volt ez nekünk.
Kamarai szerepvállalás
– A korábbi években három alkalommal vállaltam a szavazások elõkészítésének, lebonyolításának szervezését. A legutóbbinál kaptam a felkérést, hogy induljak a választáson. Úgy gondoltam, volna mit tenni, mert azt láttam, hogy a tagok alig ismerik egymást. Idõnként kézzel fogható az érdektelenség, hiszen kötelezõ a kamarai tagság, és a legtöbben elsõsorban a jogosultság megszerzése miatt lépnek be a kamarába. Abban a reményben vállaltam az elnökségi tagsági munkát, hogy mindezeken tudunk majd jó irányban változtatni.
Cseh Teréz