Schaffer Mártonnét mindenki ismeri a kis faluban. Két évtizedig hivatalsegédként kézbesítette az önkormányzat leveleit, takarított a faluházban, iskolában, óvodában, de besegített a települési rendezvények, illetve a gyerekek étkeztetésének elõkészítésébe is.
– Húsz évvel ezelõtt sokkal barátságosabbak voltak az itt élõk, mint a mostani rohanó világban, ahol mindenki siet, nincs idõ egy kis megállásra, beszélgetésre – mondja Mici néni, aki idõközben két fiút is felnevelt -. Két évvel ezelõtt már nyugdíjba mentem, de tovább maradtam, mivel férjem külföldön dolgozott. Most azonban véglegesen hazatért, s én is úgy döntöttem, ennyi volt. A munkakörök specializálódnak, s ma már nem olyan sokrétûek a feladatok, mit annak idején. Ami pedig a jövõt illeti, a családdal, gyermekeimmel, három unokámmal, utazással, szeretném tölteni a következõ éveket – mondja Várgesztes utolsó pedellusa, aki hétfõtõl jól megérdemelt pihenését tölti.