– Milyen elõzményei voltak a várossá avatásnak? – kérdeztem dr. Palovics Lajost, Biatorbágy polgármesterét.
– A várossá válás folyamata gyakorlatilag a rendszerváltást követõen indult el. A település lerobbant villamosvezetékkel rendelkezett, a vezetékes ivóvíz-ellátás is csak 1990-re valósult meg, épp úgy, mint a csatornázás, szennyvíz-elvezetés, vagy a gázhálózat kiépítése. Késõbb készíttettünk egy tanulmányt is arra vonatkozóan, hogy miben is állunk jól, illetve miben kellene még fejlesztenünk a városi funkciók megvalósításához. A lakosság létszáma dinamikusan növekszik, ezt jól mutatják a számok is, 1990. januárjában 7.176 lakosunk volt, ma ez közel 11 000!
– Mikor döntötték el, hogy kezdeményezik a várossá nyilvánítást?
– Az az igazság, hogy korábban úgy éreztük, hogy nincs különösebb okunk arra, hogy várossá váljunk. A támogatás sem lett volna ettõl több, sõt még olyan téveszmék is hatottak a lakókra, hogy a várossá válás kifejezetten hátrányos lenne bizonyos dolgokra, pl. az állattartásra. Késõbb azonban az új jogszabályok az építményhatósági tevékenységet, az okmányiroda mûködtetését már városi jogokhoz kötötték, és megváltozott a finanszírozás helyzete is. Ez már elgondolkodtató volt, így 2005 januárjában – kicsit kapkodva – gyorsan pályáztunk a városi címre. A beadványunkat formai okok miatt elutasították. 2006 választási év volt, úgy gondoltuk, ezen legyünk túl, de végül még abban az esztendõben eldöntöttük, hogy újra pályázunk. Így már nyugodtabban fel tudtunk készülni.
Szisztematikusan próbáltunk tehát megfelelni a városi követelményeknek. A közszolgáltatások, majd a humán infrastruktúra-fejlesztések, útépítések után a zöldterületek következtek, a negyedik ciklusban pedig bõvítésre került a közösségi ház, újjáépítettük a faluházat, és új óvodát is átadhattunk. Az utolsó idõkben némi „luxus” is belefért, restaurálásra került például a Szentháromság szobor, s itt a tér átalakításával egy francia kisvárosi hangulatot sikerült varázsolnunk. De emellett az intenzívebb fejlõdést mutatta az is, hogy játszótereket, sportpályákat tudtunk építeni. Ami még hátra van, az a tömegközlekedés javítása, és az oktatás fejlesztése. Új általános iskolát és szakképzõ iskolát szeretnénk, amely igazodik a település igényeihez.
– A fõvárossal milyen a kapcsolatuk?
– Településtörténeti szempontból mi része vagyunk ennek a világvárosnak. A rendszerváltásig a fejlesztések megálltak a mesterségesen lefojtott közigazgatási határoknál, azon túl nem engedtek semmit. A 90-es években azonban ez kirobbant, s így itt nagyon gyors lett a fejlõdés. Itt megy el az M1-es autópálya, az 1-es út, sõt az 1. sz. vasútvonal is. Településtörténeti tanulmányokból elõre lehetett tudni, hogy ez fog következni, s mi erre tudatosan készültünk is, és a településen kívülre irányítottuk a csomópontokat. A változást talán az mutatja a legjobban, hogy a rendszerváltásig Budapest irányába ment a migráció, ma már jellemzõen onnan jönnek ide. Ugyan ez igaz a munkavállalásra is, ma már a fõvárosból járnak ide dolgozni az emberek.
– Biatorbágy hagyományairól, rendezvényeirõl is említsünk néhány szót! Milyen nemzetiségûek élnek itt?
– A térségben történelmileg három réteget találunk. Bia, Páty, Tök református magyarok lakta terület, amely megélte a török hódoltságot. A másik réteget a betelepített svábok alkotják. Katolikus németek, akik Torbágyon-Kistorbágyon élnek inkább. Etyeken, Budajenõn, Telkin és Torbágyon pedig gyergyóremetei és ditrói székhelyek élnek, akik katolikus magyar nemzetiségûek, de eléggé markánsan eltérõ kulturális hagyományokat ápolnak.
Természetesen városunk rendezvényeinek jelentõs része is ezekhez a hagyományokhoz kötõdik. A Hagyományõrzõ Egyesület hívta életre a Nõsember bált; Pászti Miklós vegyeskórusunk nívós kórushangversenyeket rendez évente; testvérvárosi kapcsolatainkat alapvetõen meghatározták a ki- és betelepítettek rokoni kapcsolatai, mi rendelkezünk például az elsõ magyar-ciprusi partnerkapcsolattal. Legnagyobb rendezvényünk a Biatorbágyi Napok, s természetesen ez alkalommal az ünnepség középpontja maga a várossá nyilvánítás.
Cseh Teréz