Négy fiatal és a rézfúvós koncertezési hagyomány

 A személyi változásokat az okozta, hogy a tagok fõiskolára, egyetemre mentek. Így Ráner Máté lett a trombitás, Györök Máté a harsonás a két alapító tag mellett.
A civil életben hárman is zenészek, zenetanárok, csak Deák Balázs – akivel beszélgetek – végzett az ELTE filozófia szakán. Emiatt meglehetõsen elfoglaltak, nehéz a rendszeres gyakorlásokat egyeztetni, de egy-egy felkérés például segít a próbafolyamatok ütemezésében.
Az elsõ próbálkozás a diáknapokon rögtön arany minõsítést hozott, de a szakma igazi elismerésének az országos zeneiskolai kamaraverseny nívódíját érezték. Azóta a repertoárjuk igencsak kiszélesedett. A reneszánsztól a kortárs zenéig mindent játszanak úgy, hogy az opera, a dzsessz is helyet kap mûsoraikban, s a zenei átiratokat jórészt maguk (fõleg az ország legfoglalkoztatottabb dzsessztrombitásaként ismert Hámori János, aki a zenekar vezetõje is) írják.
– Hogyan fogadták a Zichy ligetes felkérést?
– Azért örültünk különösen, mert egyrészt játszottunk már ott, másrészt jó érzés, hogy a városban a kultúrát alakító emberek ismernek bennünket, számítanak ránk.
– Egy szabadtéri koncert milyen nehézséget jelent a zenekarnak?
– A rézfúvós hangszerek eleve jól hangoznak szabadtéren. Tartjuk a XX. századi rézfúvós koncertezési hagyományt, hogy egy közvetlenebb kapcsolatot alakítunk ki a közönséggel, tájékoztatót is mondunk a bemutatandó darabjainkról. A zenésztársaim száj körüli izmai pihenni tudtak egy kicsit, amíg bevezetem a számokat – ez az ismeretterjesztés mellett tehát a szakmai-technikai színvonal miatt ugyanolyan fontos. Nem okozott most az a technikai hiány sem gondot, hogy nem volt hangosítás, megkértem a nézõket, húzódjanak közelebb a székükkel. A hátrébb ülõknek ugyan jobban kellett figyelniük, de a visszajelzésekbõl úgy tudom: hallottak mindent. A fizikai közelség miatt a közönség még jobban benne volt a koncertben, nekünk sokkal kamaraibb jelleget adott, élvezetesebb volt szerepelni.
Összességében a hõség miatt az amúgy is komoly erõfeszítést igénylõ játékmód pedig még nagyobb koncentrációt igényelt.
– Melyik darab legrégebbi a repertoárban?
– A macarénai Szûz címû darabot megalakulásunk óta játsszuk. Ez egy bikaviadal történetének visszaadása, hozzánk is közel áll ez a népszerû dallam, és a nézõk szintén szeretik.
– Legközelebb mikor találkozhat Önökkel a fehérvári közönség?
– Egy karácsonyi templomi koncert anyagán dolgozunk, azzal fogunk megjelenni decemberben.

Göde Andrea