Pécsett, a XIII. Városi Polgármesterek Randevúján a polgárok – országos médiumokon keresztül leadott – szavazatai alapján dr. Bóka Istvánt választották az „Év Polgármesteré”-nek. Bóka Úr –mint eddigi személyes találkozóink alkalmával minden esetben – nehezen talált néhány szabad percet beszélgetésünkhöz. Ezen azonban azok, akik jártak mostanában Balatonfüreden egyáltalán nem csodálkoznak, hiszen az elfoglaltság okainak egy igen jelentõs része szemmel is jól látható a város közterein. Füred megújult, megfiatalodott, újra régi fényében ragyoghat.

– Mitõl lesz valakibõl igazán jó polgármester? Mi kell hozzá? Szakmai ismeretek, vagy inkább tapasztalat?
– Mindkettõ elkel ezen a pályán. Nekem jogi végzettségem van, a budapesti ELTE Állami és Jogtudományi Karán végeztem. Úgy hiszem, a jogi végzettség, mint alap, nagyon is jó ehhez a munkához, hiszen a rendszerváltástól még nem vagyunk nagyon messze, s ez bizony nagyon sok változás és bizonytalanságot hozott az életünkbe. Ahhoz, hogy ezek között valaki eligazodjon, nem árt, ha rendelkezik ilyen ismeretekkel. Így van ez magánemberként, de különösen igaz ez egy város esetében. Némi gazdasági vénám is van, hiszen gazdasági vállalkozásaim is vannak.
Ugyanakkor a tapasztalatnak sem voltam híján, amikor Balatonfüred város polgármesteri székét elfoglaltam. A rendszerváltás óta részt veszek a helyi politikában. Elsõként az alsóörsi képviselõtestület tagja lettem, majd 1993-tól Alsóörs polgármestere voltam, 1994-tõl 1998-ig pedig a Veszprém megyei Közgyûlés munkájában is részt vettem. 1998-tól országgyûlési képviselõként is tevékenykedem. Ez egyfajta betanulási idõnek is kitûnõ volt. Balatonfüred polgármestere 2002 óta vagyok, a feladatot már úgy vállaltam, hogy addigra a tapasztalatot is sikerült már megszereznem.

– Manapság nem túl rózsás a helyzet az önkormányzati finanszírozások, fejlesztések területén. Az állandó megszorítások, az ellenzéki szerepvállalás mellett hogyan sikerül megteremteni az egyensúlyt?
– Az önkormányzati testületben – szerencsére – alapvetõen jó az összhang, tudunk együtt dolgozni. Az elmúlt éveket a finanszírozás terén egyfajta kettõsség jellemezte: az elnehezülõ mûködési feltételek egészen jó fejlesztési lehetõségekkel párosultak. Míg tehát a mûködés területén kilógott mindenünk a nadrágból, addig a fejlesztési forrásokért – rengeteg jó lehetõséggel élve – pályáztunk európai uniós, országos és régiós szinteken is. Az elmúlt öt évben ugyan nem minden pályázatunk volt sikeres, de azt nem éreztem sohasem, hogy az ellenzéki szerepvállalás miatt hátrányba kerültünk volna. A város nem is annyira a kormányzattól függ ugyanis, mint inkább a regionális szervezetektõl, akiktõl úgy érzem maximális segítséget kaptunk. Mi mindig jó elõre készültünk a feladatokra, és igyekeztünk jó irányba befolyásolni is ezeket a folyamatokat.

– Egy sor beruházás már elkészült, a folytatásról vannak már elképzeléseik?
– Valóban az elmúlt években szép számmal történtek fejlesztések a városban. 4-500 millió forintnyi beruházás valósult meg közpénzbõl, a magántõke pedig 8-11 milliárdot (!) fektetett ebbe a városba hotelek, szállodák képében, s teremtett ezzel olyan új munkahelyeket, amelyek az év egészében megélhetést biztosítanak az itt élõk egy jelentõs részének.
A jövõre vonatkozó tervek esetén az a helyzet, hogy várost fejleszteni ma kétféle forrásból lehet: vagy európai uniós pénzekbõl, vagy a magántõke segítségével. A mai önkormányzati finanszírozási rendszer nem teszi lehetõvé, hogy saját erõbõl nagy programokat tudjunk megcsinálni, hiszen ehhez kell önerõ és alapos elõkészítés. 6-7 olyan javaslatunk van, amit szeretnénk megvalósítani, és célunk, hogy folytathassuk a városrehabilitációt. Szeretnénk egy elkerülõ utat építeni a város körül, felújítani az arácsi városközpontot, a zeneiskolát, a gimnáziumot. A Fürdõ utcában oktatási központot tervezünk, és szerepel az elképzeléseink között egy szociális alapszolgáltatói központ is. A magántõke is tovább szépíti beruházásaival a várost, a Paksi Atomerõmû oktatási-rekreációs központjával, az SCD-csoport ötcsillagos szállodájával emeli majd a szolgáltatói színvonalat, s ugyanezt a cél szolgálja, ha sikerül megoldanunk a Fürdõ utcában az ún. szolgáltatói övezetet, amely a kisiparosok, szolgáltatók számára biztosít majd európai körülményeket.

– Az Ön munkája rengeteg elfoglaltsággal jár, sok idõt igényel. Hogyan tudja ezt összeegyeztetni a családi életével?
– Úgy gondolom épp ugyan olyan családi életet élünk mint sokan mások, nem hiszen, hogy ebben különböznénk bárkitõl is. Normális családi életet tudunk élni, ahogyan azt kell. Tesszük a dolgunkat.

– Hogyan szokott pihenni? Van hobbija?
– A sportot nagyon kedvelem, különösen a focit. Délutánonként a helyi öregfiúk csapatában jómagam is szívesen rúgom a bõrt. A város viszonylag sok sportegyesületet támogat, s jó magam is igyekszem ennek érdekében mindent megtenni, mert a sport nem csak pihentet, de szórakoztat is.

Cseh Teréz