Mint a német kisebbségi önkormányzat elnöke, örömét fejezte ki, hogy együtt tudnak ünnepelni a wendlingeni, marienbergi, és dorogi polgárok. Ezután Alexander Lencsés, a Dorog-Wendlingen Baráti Egyesület elnöke beszélt a kitelepítettek mindennapjairól, az újrakezdésrõl és beilleszkedésük nehézségeirõl.
Ezután a dorogi németek kitelepítésérõl szóló, „Ide-oda vándorlunk, sehol sincs hazánk már” címû kiadványt mutatta be dr. Tittmann János polgármester a szerzõ Láng Beáta és Kolonics Péterné társaságában.
Vasárnap reggel az ünnepi programsorozat a hagyományos szentmisével indult a Szent József plébánia templomban. A délelõtti, Hõsök terén tartott megemlékezést megnyitó beszédében Dr. Tittmann János polgármester emlékeztette az egybegyûlteket, hogy immáron a 15. alkalommal került sor a Megbékélés Napja megünneplésére. Ebben az évben a Megbékélés Napjának két kiemelkedõ gondolata van: a városépítés, a városfejlesztés, és a dorogi németek kitelepítésének 60. évfordulója. Ebben az évben fejezõdött be egy négy éve elindult városépítési folyamat, melynek záróköveként átadhattuk városunk uszodáját. „A városépítés békességet, együttmûködést kíván. Nem volt ez így hatvan évvel ezelõtt. Nekünk az a dolgunk, hogy a békés építés feltételeit teremtsük meg, a nyitott szívvel egymáshoz közeledés lehetõségét, jóra törekvés lehetõségét, azért, hogy utódainknak soha ne kelljen emlékmûvet állítaniuk azoknak, amiknek mi szenvedést okoztunk.”
Az ünnepi beszédet Dr. Kaltenbach Jenõ, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogok országgyûlési biztosa tartotta. A kitelepítés évfordulója kapcsán elmondta: „a több,mint ötven évnyi hallgatás és máig tartó kollektív amnézia után végre nemcsak jó lenne tisztán látni, hanem ideje lenne a rengeteg hazugság, sanda felelõsség áthárítás után egyenes derékkal szembe nézni a múlttal. Akkor is, ha belepirulunk. Jó lenne elrendezni a történteket az iskolák történelem könyveiben is, hogy legalább az utánunk jövõ generációk, akik ezt már bûntudat nélkül megtehetik, megismerhessék az igazságot.” Azért kell újra és újra felidézni a borzalmakat, hogy ne ismétlõdhessenek meg. Az sem érdekes ma már, hogy kit terhel a felelõsség, s milyen mértékben. A kollektív felelõsség pedig ugyanúgy értelmetlen és tisztességtelen lenne, ahogyan az volt hatvan évvel ezelõtt. A minket foglalkoztató legfontosabb kérdéseknek a „Miért?”-nek és a „Hogyan?”-nak kellene lennie. Meg kell kísérelnünk a tanulságok megkeresését, meg kell próbálni válaszolni a „Hogyan fordulhatott elõ?” kínzó, kényes kérdésére. A múlt beismerése, bevallása nélkül nincsen jövõ. Történelem könyveinkben mindmáig hiába keresünk utalást ennek az országnak az évezredes sokszínûségére. Szent István híres intelmeinek üres ismételgetésén kívül ugyan mi emlékezteti a felnövõ generációkat arra, hogy az ország üdvéért nemcsak a magyarok vére hullt, agya gondolkodott, szíve dobogott? A válasz másik fele a demokratikus hagyományok hiányában keresendõ. Egy országban akkor beszélhetünk csak demokráciáról, ha az emberek soha, semmilyen körülmények között nem válnak, nem válhatnak a hatalom játékszerévé. Ha valóban azt akarjuk, hogy azok a tragédiák, melyekre emlékezve ma itt összegyûltünk, valóban ne ismétlõdhessenek meg, mindig tudnunk kell, hogy mi a teendõ, és soha nem engedhetjük el egymás kezét.”
A kegyeleti koszorúzást követõen a Kitelepítési emlékmûnél is elhelyezték a megemlékezés virágait Dr. Kaltenbach Jenõ, Dr. Tittman János, Frank Ziegler, Thomas Wittig és Kolonics Péterné. Az ünnepség zárásaként a Bányász zenekar és a Cantilena gyermekkórus közös elõadásában az Európai Unió himnusza hangzott el. Ezután az ünneplõk a német tájházhoz sétáltak, ahol emléktáblát lepleztek le a kitelepítés évfordulója kapcsán.
Vasárnap délután városunk szülöttjének, Lencsés Lajos oboamûvésznek erre az ünnepi alkalomra készült lemezbemutató hangversenyére került sor. A koncert elõtt dr. Tittmann János, Frank Ziegler, Thomas Vittig polgármesterek emlékeztek a 10 évvel ezelõtti, Dorog és Wendlingen am Neckar városa közötti partnervárosi szerzõdés aláírásáról. A nagy élményt nyújtó elõadás során Lencsés Lajost a Budapesti Vonósok kísérték. A hangverseny befejezõ részében a Bányász zenekar színvonalas mûsorát hallhattuk. Szép és méltóságteljes volt ez az ünnep – ezen a két napon igazán jó érzés volt doroginak lenni.
Mazsu