Jómagam gyermekként – bár imádtam olvasni, mintegy öt év alatt sikerült kivégeznem a zalalövõi közkönyvtár több tízezres könyvállományát – a hatvanas, hetvenes években megváltóként vártam csütörtökönként a Füles érkezését, valamint az akkori Pajtás újság megjelenését.
Ezekben a lapokban – késõbb a Magyar Ifjúságban, a Képes Nyelvmesterben, a Népszavában, sõt olykor a Zalai Hírlapban, és a Pesti Mûsorban is – ugyanis mindig közöltek képes történeteket, amelyek a verbális, olvasott információkon túl képileg, amúgy filmszerûen is kiegészítették az olvasottakat.
Kik segítettek ebben? Zseniális alkotók:
Korcsmáros Pál, a Rejtõ figurák megalkotója, Zórád Ernõ, a szecessziós, Krúdy-s, Gugi Sándor és Endrõdi István a karikatúra mesterei, Sebõk Imre a fekete-fehér színek varázslója, Szenes Róbert a végletekig kidolgozott grafikák mestere, avagy az újkori magyar képregény guruja, Fazekas Attila, aki ráadásul belekóstolt –anno domini – a saját kiadású füzetek piacra dobásába is.
Tinédzserként eme vágyamat – amely nem oltotta, csak kiegészítette a „valódi” irodalom utáni érdeklõdésemet – igyekeztem megosztani másokkal is. Általános iskolai osztálytársaim közül sokan nem átallották magukévá tenni  – bizony hazavitték – az általam iskolába behozott, akkurátusan összefûzött képregényeket.
Nagyon örültem, amikor úttörõként kineveztek a helyi papírgyûjtési akciók amolyan beszedõjének. Mázsaszám jöttek a hatvanas évek újságjai, amelybõl bizony kitépdestem a képregény oldalakat, sokszor késõ estig gubbasztva a papírhalom felett.
A középiskolában aztán levelezõ (hobby) partnerre találtam, akivel cserélgethettük nézeteinket, no meg a hiányzó sorozatok részeit. Kiss Ferencnek hívták az illetõt, ma a Füles újság elismert képregény forgatókönyv írója.
Jött aztán az „átkos” eltûnése, a rendszerváltozás. Immáron harmincéves fejjel csak lestem, hogy a polcokon már Supermenek, Batman-ek vigyorognak – ez valahogy nem dobott fel.  Hálisten volt néhány újság – Hepiend, Menõ Manó, Komix -, amelyek kielégítették a nívós képregények utáni vágyódásomat.
Ezek az újságok úgy 1990 körül aztán gazdasági nehézségek miatt sorban megszûntek, maradtak az amerikai szuperhõsök…
Néhány évig dolgoztam a Komárom-Esztergom megyei napilapnál, a 24 Óránál, ahol akkoriban egy zseniális grafikus, Gáspár Gusztáv (Árgus) színesítette karikatúráival az amúgy szürke írásokat. Megismervén a képregény iránti vonzódásomat, Árgus mester valamikor 95 tájékán kezembe nyomott egy négyoldalas rajzos történetet, amelyet a fent említett Kiss Ferenccel közösen készített, ám egyetlen magyar újság sem hozta le.
Mivel teljesen jogtiszta a dolog, úgy gondolom, hogy a magyar képregény tényleges megjelenésének ötvenedik évfordulóján semmi mással nem tiszteleghetek jobban az úttörõ elõdök emléke elõtt, minthogy saját lapunkban ezt a kis krimit immáron közkinccsé teszem, akár a Szépségfesztivál gyõztes hölgyeinek is figyelmébe ajánlva!
Olvassák figyelemmel, és akit érdekel, mellesleg megjegyzem, hogy Budapesten, az ominózus Erzsébet-téri Gödörben március közepén immár harmadik alkalommal képregény-fesztivál lesz – ahol bemutatkoznak az elátkozott mûfaj legújabb, ígéretes tehetségei.
Ha érdekli, tartson velem, én biztosan ott leszek!

Veér Károly