– A város említett sajátosságaiból adódott ez a dolog. 1980-tól voltam tanácstag, megyei tanácstag, sõt 95-tõl országgyûlési képviselõ Ercsiben. A rendszerváltó parlament tagjaként kaptam 1990 januárjában a felkérést, hogy vállaljam el társadalmi munkában a tanácselnökösködést, amíg lezajlanak az elsõ szabad választások. Minden rendben lezajlott, ám ez az átmeneti idõszak igencsak elhúzódott. A megválasztott polgármester ugyanis katonatiszt volt, és az összeférhetetlenség miatt le kellett szerelnie. Ez nem volt egyszerû dolog, és egészen november végéig tartott a procedúra, így csak akkor tudtam neki átadni az akkor még nagyközség polgármesteri székét. Azóta is önkormányzati képviselõ vagyok, a pénzügyi bizottság elnökeként, késõbb tanácsnokként, majd 2004-tõl alpolgármesterként szolgáltam a települést. 94-tõl 0 tavalyi évig tagja voltam a megyei önkormányzatnak, jelenleg külsõsként a kisebbségi bizottságban dolgozom.

– Ezek szerint hivatásos politikust tisztelhetünk Önben?
– Szó sincs róla. Két lábon álló embernek tartom magamat. Van egy politikusi énem, amely már tizenéves koromtól nem hagy nyugton: mindig is a köz érdekében való munka motivált kezdve a KISZ-tõl az MSZP-ig. A másik, szakmai énem viszont a cukorgyártáshoz kapcsolható. 76-ban vegyipari gépészmérnökként végeztem az ELTÉ-n, igazi Fejér megyeiként (Székesfehérváron, majd Nádasladányban éltünk) azonban visszavágytam szûkebb pátriámba, így kerültem az egyetemen megismert nejemmel együtt az Ercsi Cukorgyárba. Végigjártam a szamárlétrát, voltam az energiaosztály vezetõje, a gyár bezárásakor pedig mûszaki igazgató. Ezután is maradtam a kaptafánál, három évig Budapesten, a Cukoripari Kutatóintézetben dolgoztam a környezetvédelem területén. 2001-ben következett az igazi váltás az életemben, kipróbáltam magam a vállalkozói szférában: Érden lettem egy autókereskedõ cég képviseletének vezetõje Érden. Ezen a területen dolgoztam egészen októberi megválasztásomig.

– A család hogyan viselte a kacskaringókat?
– Igazából nem voltak ezek kacskaringók. A feleségem szintén gépészmérnök, õ is a cukoriparban dolgozott. Négy éve õ is váltott, a bankszférában helyezkedett el, az Ercsi Takarékszövetkezet a jelenlegi munkahelye. Három lányunk is nagyjából követte a családi hagyományt. A legidõsebb környezetvédelmi menedzser, a középsõ a PSZF akkreditált képzésére jár, a dunaújvárosi Hancoock-nál fog dolgozni, a legkisebb pedig a kertészeti egyetem hallgatója. 1990-ig a cukorgyári telepen laktunk, ekkor sikerült felépítenünk saját házunkat a Duna-parton. Az eltelt harminc évben úgy gondolom, sikerült megtalálni a helyünket Ercsiben.

– Milyen programmal sikerült megnyerni a választók bizalmát?
– Rendezõ elveket igyekeztem megfogalmazni programomban. Röviden annyi, hogy a „Szép Ercsiért!” A jelszó valamennyi betûjét tartalommal töltöttem meg, amelyek tükrözik elképzeléseimet. Ezek a következõk:
SZerethetõ, Élhetõ, Prosperáló, Erõs, Rendezett, CSaládias, Igényes, Értékteremtõ, Racionális, Tiszta várost szeretnék. Sajnos ebbe a szójátékba nem fért bele egy fontos terület, ez a közbiztonság, a közrend megerõsítése városunkban. Ez azért is fontos, mert különbözõ ügyekben – olykor önhibánkon kívül is – sokszor szerepeltünk a bûnügyi krónikákban.

– Milyennek látja a város gazdasági helyzetét ma?
– Az elõzõ ciklus elején a túlvállalások miatt kissé megrokkant a költségvetésünk, ezért mindazokat a megszorító lépéseket, amelyeket a többi városban most meg kell tenni, mi már 2004-05-ben végrehajtottuk. Így mára a helyzetünk stabilizálódott. Látjuk az alagút végét, az adósságállományunk szép ütemben csökken a következõ években. A fejlesztések terén persze elsõsorban a pályázatokban bízhatunk, itt kell minél jobban szerepelnünk.

– Mik a konkrét feladatok?
– Inkább csak sorolom: nagyobb szociális otthon kialakítása a volt nõtlen tiszti szállón, a seregtõl megörökölt romos lakások rendbetétele, a HEMO mûvelõdési házzá alakítása, a város közepén csúfoskodó kastély hasznosítása, intézményeink elmaradt felújításai, a turisták megtartása érdekében szálláshelyek létesítése, az Eötvös Napok exponáltabb megrendezése. Az álmok kategóriájában van a hõforrásunkra épülõ rekreációs központ, és a vízi paradicsom kialakítása. Ami nagyon közel van, az a mentõállomás átadása januárban, az ipari területünkön épülõ Foodexpressz központ februári avatása, a polgármesteri hivatal átköltözése a volt rendõrségi épületbe. Ez utóbbi segítségével bõvíthetjük, kulturáltabbá tehetjük az ügyfélfogadást is. Szóval van mit tennünk bõven!

vk.