Az adatfelvétel
2006. októberében, az önkormányzati választások után a Gazdaság- és Vállalkozáselemzõ Intézet (MKIK GVI) a területi kamarák közremûködésével, több mint 12.000 céget keresett meg szokásos, félévenként sorra kerülõ vállalati konjunktúra vizsgálata során. E vizsgálat a legkiterjedtebb, legtöbb céget felmérõ vizsgálat a magyarországi vállalati konjunktúra vizsgálatok között. A megkeresett vállalkozások közül 1309 cég töltötte ki kérdõívünket – vizsgálatunk ennyi vállalati vezetõ válaszain alapul. A megkérdezett cégek 34%-a az iparba, 11%-a az építõiparba, 25%-a a kereskedelembe és az idegenforgalomba, 5%-uk a szállításba és 26%-uk az egyéb szolgáltató szektorba tartozik. A válaszadók 43%-a foglalkoztatott kevesebb, mint 10 fõt, 29%-uknál a létszám 10 és 49 fõ közé, 18%-uknál 50 és 249 fõ közé esett, és 10%-uk létszáma meghaladta a 249 fõt.

Eredmények
A GVI konjunktúra kutatás eredményei szerint 2006. II. félévében javultak a magyar cégek üzleti helyzetét és jövedelmezõségét tükrözõ mutatók, miközben a vállalkozások várakozásai – nem függetlenül a kormányzat részben megvalósított és tervezett megszorító és kereslet szûkítõ csomagjának hatására – pesszimistábbakká váltak és csökkent a GVI Konjunktúra Mutató értéke. Ez arra mutat, hogy a rövid távú kilátásokat illetõen meglehetõsen nagy a bizonytalanság a magyar cégek körében.
A 2006. októberi felvétel tanulsága szerint az elmúlt fél évben tovább javult a magyar cégek üzleti helyzete, de ezt már nem követik a 2007. I. negyedévére vonatkozó kilátások – a cégek mind az üzleti helyzet, a jövedelmezõség, a beruházások és a foglalkoztatottság tekintetében romlása számítanak a következõ fél évben. Mindez erõs és stabil külpiaci konjunktúra mellett valósul meg.
Az elõbbiekkel erõs kontrasztban állnak a cégek várakozásai, leginkább a kicsi és döntõen belföldre termelõ cégek esetében láthatjuk ezt. A Konjunktúra Mutató a belföldre termelõ cégeknél csökkent és legnagyobb mértékû visszaesésére a mikro-vállalkozásoknál és a kis cégeknél került sor. Az ágazatok között különösen az ipar helyzete kedvezõ továbbra is, de a Konjunktúra Mutató enyhe visszaesése az ipari termelés növekedési ütemének várható lanyhulására utal. Leginkább drasztikus romlás az üzleti és humán szolgáltatásoknál és kereskedelemben érzékelhetõ.
A Konjunktúra Mutató értéke továbbra is az exportáló cégek körében a legmagasabb – ez a szint korábban csak több mint 2/3 arányban exportáló cégekre volt jellemzõ, de most már felzárkóztak hozzájuk a kisebb arányban (33-66%) exportáló cégek is. Ennek megfelelõen a magyar cégek egyes csoportjaiban megfigyelhetõ romló várakozásokat az exportálók véleménye ellensúlyozza és a magyar gazdaság várható teljesítménye – milyen mértékû lesz a GDP növekedésének ütemcsökkenése jövõre – elsõsorban az exportáló cégek üzleti helyzetétõl függ.
A borúlátóbbá váló kilátások mellett továbbra is nagy különbségek mutatkoznak a cégek között vállalatnagyság szerint. A mikro-vállalkozások körében továbbra is magasabb az üzleti helyzetet rossznak érzékelõ, illetve romló tendenciára számító cégek aránya, mint a nagyobb cégek körében. A mikro cégek 24%-a érzékeli üzleti helyzetét rossznak, és csak 13%-a jónak, míg a legnagyobb cégek körében mindössze 5% szerint rossz és 45% szerint jó a cég üzleti helyzete. Ezzel megegyezõ irányú, bár korántsem ilyen erõs összefüggés mutatható ki az üzleti helyzetre vonatkozó várakozások esetében is. A GVI Konjunktúra Mutató értékében a legnagyobb különbséget továbbra is a cégek tulajdonosi típusai között lehet megfigyelni: többségében külföldi tulajdonban lévõ cégek várakozása jóval kedvezõbb, mint a magyar tulajdonban lévõké.
 
Beruházások
A beruházási aktivitás lanyhulása várható a következõ fél évben. 30% alá csökkent a növekedéssel számoló cégek aránya és megközelítette az 50%-ot a változatlan beruházási volumennel számolóké. A beruházási aktivitás elsõsorban gépberuházásokra irányul, az építési beruházások szintje már 2003 októbere óta nagyjából változatlan, csak szezonális hatások mutathatók ki ebben.
A beruházási aktivitás várható növekedése továbbra is az iparban (32%) jellemzõ leginkább, míg az építõiparban, a szállításban és a szolgáltatásoknál a legritkább (23-10-19%).
Gyengébb beruházási aktivitás lesz jellemzõ a mikro-vállalkozásokra és a kisvállalkozásokra és erõsebb a közepes és nagy cégekre. A beruházási aktivitás várhatóan a részben, illetve többségben külföldi tulajdonban lévõ cégeknél lesz a legmagasabb, de nem éri el az elmúlt félévben jelzett szintet. A magyar tulajdonban lévõ cégeknél jelentõsen csökken a beruházási aktivitás.

Létszám
Megfordulni látszik a korábbi, a munkaerõ kereslet növekedését jelzõ tendencia – nõ a létszámot csökkenteni szándékozó és csökken a növekedést célzó vállalkozások aránya. Hozzá kell ehhez tenni, hogy – az idei árpilisi kiugrást leszámítva – még így is élénkebb létszámfelvételi szándékok jellemzik a magyar cégeket, mint 2003. április óta bármikor.
Nem változik a létszám stabilitásával számoló cégek aránya (közel 60%), miközben 23%-ot ér el a leépítést tervezõké és 20% alá csökkent a létszámot bõvíteni szándékozóké. A létszámot leginkább a többségi külföldi tulajdonban lévõ cégek tervezik növelni (27%), míg legkevésbé a magyar tulajdonban lévõknél tervezik ezt (12%). Az is megfigyelhetõ, hogy kis- és a mikrocégek terveznek legkevésbé létszámfelvételt (12-8%) és a közepes, valamint a nagy cégek leginkább (21-18%). Továbbra is leginkább az exportáló cégek körében várható a létszám növekedése (34%).
Az ipari vállalkozások tervezik legnagyobb arányban a létszám növelését: a cégvezetõk 20%-a jelölte meg, hogy várhatóan nõni fog a cégénél foglalkoztatottak száma.

Forgalom, kapacitáskihasználás
A kapacitáskihasználás számottevõen javult az elmúlt félévhez képest és az egész mintában átlagos értéke meghaladta a 78%-ot. Ezzel megközelítette a fellendülés csúcspontján, 2000 októberében mért értéket. A külföldi tulajdonban lévõ cégek és a nagyvállalkozások kapacitáskihasználása számottevõen magasabb (85% és 80%), mint a többi cégé.
Az összes értékesítés 2005. áprilisban megindult növekedése tovább folytatódott: a cégek több mint 45%-a számolt be az értékesítési volumen növekedésérõl és közel 20%-uk csökkenésrõl.
Ezt a mozgást egyértelmûen az export mozgatja. A 2003. áprilisi mélypont után 2006 egész évben tovább folytatódott az export eladásokra vonatkozó javuló tendencia. Az exportáló cégek 65-69%-ánál nõtt az export értékesítés volumene és csak a cégek 9-17%-ánál csökkent. A külföldi tulajdonban lévõ cégek 70%-ánál volt növekedés, míg a tisztán magyar tulajdonban lévõ cégek 39%-ára volt ez jellemzõ.

A járulék- és adminisztrációs terhek növekedésének hatása a regisztrált létszámra
A megszorító csomag részeként 2006. szeptember 1-tõl a vállalkozásoknak a bruttó 125 ezer forint alatti bérszinten foglalkoztatottak után e bérszint mellett kiszámított járulékterhet kell befizetniük. Ez akkor, ha a cég ténylegesen e bérszinten foglalkoztatja a munkavállalókat, és idáig e bérszint melletti tb járulékokat fizetett be – többletterhet ró a vállalkozókra. A törvény szerint nem kell megfizetniük e többlet járulékot, akkor, ha bejelentik az APEH-nak, hogy ténylegesen ennyi bért fizetnek a munkavállalóknak. Ekkor a bejelentés valóságtartalmát az APEH ellenõrizheti. A GVI egy korábbi vizsgálatából (KKV Körkép) tudjuk, hogy az ilyen helyzetben lévõ cégek több mint 80%-a élni kívánt a bejelentés lehetõségével, annak ellenére, hogy az APEH képviselõi informális csatornákon (könyvelõk számára az adóváltozásokról tartott szóbeli tájékoztatókon) hangsúlyozottan arra kívánták rávenni a cégeket, hogy ne éljenek e lehetõséggel, mert, ha élnének, akkor mindenre kiterjedõ és elhúzódó revízióra számíthatnak.
A másik, a foglalkoztatottságot érintõ kormányzati döntés a munkavállalónkénti elektronikus bevallások rendszere, amely a bejelentett munkaerõ adminisztrációjának növekedése okán jelenleg jelentõs többletterhet ró a cégekre.
Jelen felvétel során egyrészt arra voltunk kíváncsiak, hogy a járulékterhek ilyen megállapításának politikája milyen hatással lesz a cégek jövõben meghozandó foglalkoztatással kapcsolatos döntéseire. Másrészt arra, hogy az adminisztrációs terhek növekedésének milyen foglalkoztatási hatásai lesznek.
Azt korábban láthattuk, hogy a megkérdezett cégek 16%-a tervez elbocsátást a következõ fél évben. Az elbocsátást tervezõ cégek közül minden negyedik foglalt állást úgy, hogy a járulékterhek és az adminisztrációs terhek növekedése szerepet játszik ebben a várható döntésben. Ez a 25%-ot meghaladó arány arra mutat, hogy a két kormányzati döntés erõteljesen befolyásolni fogja a cégeket foglalkoztatási döntéseik meghozatalában.
Ha ágazati, nagyság vagy egyéb vállalati paraméter szerinti különbségeket keresünk ebben, akkor érdekes megfigyeléseket tehetünk. Egyrészt azt láthatjuk, hogy az építõipari cégek körében számottevõen erõteljesebb hatásról van szó: a létszámleépítést fontolgató cégek fele említette, hogy az alacsony bérszintû foglalkoztatottaknál fizetendõ többletjárulék szerepet játszik a várható elbocsátási döntéseikben. Továbbá a kizárólag belföldre termelõ, magyar tulajdonban lévõ cégek vélekednek számottevõen gyakrabban így (33% és 35%). Az elõbbieknél sokkal szembetûnõbb magatartásbeli különbség rajzolódik ki a cégek nagysága szerint: a mikrocégek, és a kisvállalkozások túlnyomó részénél szerepet játszanak a foglalkoztatási döntéseknél a szabályozási környezet kedvezõtlen változásai.
A fenti eredmények két interpretációja is elképzelhetõ. Elõször az, hogy a létszámcsökkenés valójában bekövetkezik, azaz a cégek vagy kivonulnak a betanított munkát igénylõ piacokról, vagy a  drágábbá váló rutinmunkát igénylõ technológiákat tõkeigényesebb technológiákra váltják (munka – tõke átváltás). De másodszor az sem kizárt, hogy itt nem valóságos létszámleépítésrõl van (lesz) szó, hanem csak arról, hogy a drágábbá váló munkaerõt hivatalosan elbocsátják, hogy aztán feketén újra foglalkoztassák.
Megkértük a cégeket, hogy a 2006.szeptember 1-én bevezetett négy adófajtát értékeljék aszerint, hogy mennyire fogják befolyásolni jövedelmezõségi helyzetüket. Az értékelést egy 1-tõl 5-ig terjedõ skálán adhatták meg, ahol egy azt jelentette, hogy nincs a megadott adófajtának hatása, 5 pedig azt, hogy jelentõs negatív hatással jár. A válaszok alapján az a kép rajzolódik ki, hogy a magyar cégek leginkább az adózatlan nyereség után fizetendõ szolidaritási adó negatív hatásával kalkulálnak, amit az „elvárt adó” követ.
A vélemények szerint a cégeket legérzékenyebben a nyereség után a társasági adón felül fizetendõ 4%-ok szolidaritási adó fogja érinteni, amely mellett az elvárt adó hatásával számolnak leginkább.
Az elvárt adó és a szolidaritási adó negatív hatásairól az idegenforgalomba és a szállításba tartozó cégek számoltak be nagyobb mértékben, a minimálbér kétszerese utáni járulékteher leginkább a kereskedelmi és a kizárólag belföldre szállító cégek jövedelmi szintjét érinti. Az elvárt adó, a szolidaritási adó, valamint a minimálbér kétszerese után fizetendõ járulék mindegyike erõsebben hat a kisebb, mint a nagyobb cégek jövedelmezõségére.

Forrás: GVI