A Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház õsbemutatójának tapsolhatott Tatabányán a Közmûvelõdés Háza nézõterét zsúfolásig megtöltõ közönség március 22-én. András Attila és Péter Ferenc álmodta színpadra Wass Albert: Jönnek, és Adjátok vissza a hegyeimet! címû lélekbe markoló kisregényeit.
A puritán egyszerûségében is – mindössze néhány kelléket, sti-lizált jelmezt felvonultató – lenyûgözõ elõadást András Attila rendezte. A szerepeket Péter-Körmöczi Petronella, Kálló Béla, Kákonyi Tibor, Molnár Zoltán és Péter Ferenc játszotta hitelesen, magával ragadóan. A délvidéki társulat többek közt Bencsik János, Tatabánya polgármestere támogatásával mutathatta be a Trianon-sokkot, a bécsi döntéseknél érzett lelkesedést, az emigráltak szomorúságát, a román elnyomás brutalitását, egyszóval az erdélyi magyarok sanyarú sorsát felelevenítõ darabot.
Legjobban talán a zseniális, a hivatalos irodalomból számûzött, ám néhány éve az olvasók által újra felfedezett író, Wass Albert önéletírásának soraival tudjuk feleleveníteni az elõadás hangulatát:
„Ezek csak jöttek, jöttek fölfelé a Deák Ferenc utcán. Rendezetlenül, összevissza lépve, jöttek végeláthatatlan nagy, lompos seregben…
…Apám ott állt mellettem az ablakban, s könnyes szemmel nézte õket. „Ez a csorda, – motyogta –, ezek nyerték volna meg a háborút?”
Mikor a menet éle elérte a fõteret, rekedt hang rikácsolt valamit, és a rendezetlen sorok megálltak. Valahonnan hátulról egy egyenruhás tiszt trappolt elõre lóháton, és tartott valamiféle lelkesítõ beszédet, majd odalovagolt a Kárpátok õréhez, és leköpte a magyar katona szobrát…
…Talán egy óra se telt bele, s néhány egyenruhás ember megjelent a szobornál, matattak rajta valamit, aztán félrehúzódtak. Valami nagyot dördült a szobornál, a falak is megremegtek, pár ablak betört, s mire a füst szétoszlott, a szobor darabokra törve hevert szerte az utcán, s a díszesen faragott építmény romokban heverve füstölgött…
…Így érkezett Románia Kolozsvárra.”
(Wass Albert: Voltam – részletek)