Tíz éve szavaztak az önállóságról
PÉTFÜRDÕ A MAGA ÚTJÁT JÁRJA
Sajátos történelmi örökségnek köszönheti létét a Bakony déli lankáin megbúvó nagyközség: A vegyiparnak, amely áldás és átok az itt élõk számára. Az otthon- és munkahelyteremtõ érdemeket nem vitathatja senki, meglehet, az itt élõk egészségének – óvatos fogalmazással élve – nem volt épp’ elõnyös az itteni “mikroklíma”. Ám a település lakói számára mindig fontos volt, hogy környezetüket szebbnek, otthonosabbnak láthassák. Az önállósodásnak immár közel tíz esztendeje. Az 1996. évi referendum óta nagyot lépett elõre a nagyközség, s tervekbõl sincs hiány. Minderrõl Horváth Éva polgármesterrel beszélgettünk, aki mind építészként, mind a település önállóságáért küzdõ csapat tagjaként sokat tett a városiasodó Pétfürdõért. Az elsõ helyi hatósági választástól a mintegy ötezer lakosú nagyközség elsõ embereként küzd a munkatársaival, a testület tagjaival együtt az élhetõbb településért.
– A Várpalotával közös évek alatt bizony nem kaptunk annyit a közösbõl, amennyit elvárt volna a péti lakosság – emlékezik a nem egykönnyû múltra Horváth Éva polgármester. – Itt volt a legnagyobb adófizetõ cég, s 90-tõl 94-ig alig kaptunk egyebet, mint a bombázás emlékmûvét.
– Milyen érzés az önálló településért dolgozni?
– Nem volt könnyû… Be kellett bizonyítani a Belügyminisztérium elõtt, hogy képesek vagyunk az önállóságra. Településszerkezeti, gazdasági és számos egyéb vonatkozásról tanulmányt készítettünk, ám a ‘97 februárjában kapott válaszban megkérdõjelezték több pontját. Csaknem meghiúsult a szándékunk, ám megválaszoltuk a nyitott kérdéseket. Az összefogásnak, a szívós munkának köszönhetõen ‘97 október elsejével kihirdették a településünk önállóságáról szóló határozatot. Novemberben, a helyihatósági választástól állt fel a nagyközség elsõ önálló képviselõ-testülete.
– Mire büszke az önálló évek teljesítményébõl?
– Pétfürdõn nagyon magas, országos átlagon felüli az egy fõre esõ IQ: Jelentõs szellemi erõk állnak a köz szolgálatában. Ez persze nem mindig jó, hiszen sok a gondolkodó ember, így sok vélemény közt kell megtalálni a helyes utat. Legtöbb esetben a pozitív szándékoknak megfelelõen sikerül. Nos, a kistérségnek juttatott “japán hitel” révén jelentõs lépést tettünk a gáz- ivóvíz- és szennyvízhálózat kiépítésében s ‘98-tól felerészt elkészítettük a felszíni csapadékvíz- elvezetés kiépítését is. Bár még 2017-ig tart a törlesztés, elmondhatjuk, hogy három év alatt húsz évet léptünk elõre a nagyközség infrastruktúrájában! Befejeztük az orvosi rendelõ építését, bár ezt még Várpalota kezdte meg. Akkor építettünk bölcsõdét, amikor másutt ez szinte senkinek eszébe nem jutott. Fiatalodik a nagyközség, közel 90 várandós kismamánk van! Szép ravatalozót építettünk, létrehoztuk a szemet gyönyörködtetõ Millenniumi Parkot. Van óvodánk, iskolánk, könyvtárral együtt közösségi ház, gondozási központ s önálló önkormányzati tûzoltóságunk. Címert, zászlót, utcatáblákat készítettünk, s számos apróbb feladatot teljesítettünk.
– Miben fejlõdhet Pétfürdõ?
– Nagy adósságunk az utak megépítése, a meglevõk karbantartása. Sokhelyütt fel kell újítani az ivóvízhálózatot. Hosszabb távon biztosítani kell a polgármesteri hivatal elhelyezését, hiszen a mostani helyünkön nehezen dolgozhat együtt a 23 ember. Feszített a költségvetésünk, a központi támogatás sokkal kevesebb a tavalyinál. Ha nem lennének ilyen adófizetõink – aminek az egészségügyi vonzatát egyébként érezzük – akkor nem is tudnánk az eddigi színvonalat tartani. Szigorú gazdálkodással egyelõre sikerül megõriznünk… A civil szervezeteket 10, az iskolatej akciót 2,5, a gyerekek étkezését 14 millió forinttal támogatjuk.
Kiemelkedõen jó a kulturális és közösségi élet, s számos szervezet révén mozgalmas a sportélet. Több kórusunk s a színjátszó kör is nagyszerûen mûködik. A két nyugdíjasklub, a Vöröskereszt, a Máltai Szeretetszolgálat és a kertbarát kör pedig sajátos feladat-átvállalással élõ jelzõrendszerként megtalálja számunkra a segítségre szoruló embereket.
– Lesz-e ismét “fürdõváros” Pétfürdõ?
– Hajdan hét malom mûködött itt, az elmúlt húsz évben pedig kiégett tõzeg uralta a vidéket… A bányászat idején elapadt vizek lassacskán visszajönnek. Kezelésük, hasznosításuk lesz a következõ évtizedek nagy feladata! Nem feltétlenül a ma oly divatos wellness, de a megfizethetõbb, erdei tábor jellegû gyermekturizmus, a konferenciaturizmus, a kultúra és sport jegyében mûködõ kiszolgáló, könnyen elérhetõ vendégvárás megvalósulhat az elõttünk álló másfél-két évtizedben.
Farsang Lajos