Partnerség, együttmûködés, szolgáltató jelleg

Ellentmondásos esztendõ vége felé közeledünk. S a december a számvetés ideje, a tények és tendenciák elemzésének idõszaka. A visszapillantásé és persze a tervezésé is. Bár végleges mérleg még persze nem készíthetõ, de a 2005-ös események elemzésére kértük Szabó Gábort, a Fejér Megyei Közgyûlés elnökét.

– Elnök úr, milyen elképzelésekkel kezdték el a 2005-ös évet?
– Van egy elfogadott ciklusprogramunk, amely mentén mind a politikai, mind a fejlesztési, intézménymûködtetési szándékok idõrendben követhetõk. Tudott volt, hogy merre akarunk haladni, továbbfejlõdni. Amikor az idei éves mûködésünket, üléstervet, költségvetést rögzítettük, illetve a politikai szándékokat megfogalmaztuk, akkor az volt a kiinduló pont: illeszkedjen bele a saját magunk által megfogalmazott ciklusprogramba, intézményi fejlesztési programba. Sajnos, megyei önkormányzat számára nem elõnyösek azok a feltételek, amelyeket az országos költségvetés biztosít számunkra.  Abból, hogy felerõsödött két új szintnek a szerepe, a kistérségé és a régióé, nyilvánvalóan következik: megyei szintrõl egy kicsit a hatáskörök, a jogok, a pénzügyi lehetõségek gyengüljenek, vagy átadódjanak ezekre a szintekre. A mi elképzelésünk eredetileg az volt: e ciklus végére felállna egy közigazgatási értelemben vett régió, ami három megyére, statisztikai régióra épül, s ez esetben Fejér megyének egy olyan erõs, határozott megyeképet kell mutatatni, ami ebben a hármasban fontos, meghatározó pozíciót tud számára biztosítani. Ezt a magatartást, illetve az ehhez igazodó mûködést szerettük volna biztosítani, nem számolva azzal, hogy az éves költségvetés az alapfeladatokra, a kötelezõ feladatokra sem biztos, hogy elegendõ muníciót ad. Ha pedig a kötelezõ feladatokra sem jut elegendõ pénz, akkor valószínû, hogy az önként vállalt, politikai célokból kellett inkább lefaragni. Azt, hogy erõs megye, összefogott megye legyünk, megint könnyebb a feladatok mentén teljesíteni, mint a közigazgatási vagy politikai oldalról. A megye településeit úgy összefogni, hogy ehhez törvényi hatásköre nincsen a megyének, csak koordináló, szervezõ, együttmûködõ, a partnerség elvén alapuló társként jelenjen meg a megye, ez nyilván zömében az önként vállalt feladatokra tud alapozódni. A szolgáltatói megyei jelleg, amellyel a megye egész területét kiszolgáljuk, az kötõdik jobban az intézményeinkhez, és annak sorsa függ elsõsorban az állami finanszírozástól. Ebben a logikában egy olyan helyzet elé kerültünk, hogy az idei éves költségvetésünkben megpróbáltunk reális mérleget felállítani.

– Hogyan és mivel számoltak?
– Mivel ez a korábbi évekhez képest háromszáz milliós nagyságrenddel rosszabb finanszírozást jelentett, ezért nem tehettünk mást: elhatároztuk, hogy tovább megyünk a vagyonfelélés útján, és ami nagyobb ingatlanállományunk van, ennek a hasznosításából próbáljuk meg fedezni a hiányunkat és nem más technikával. El kell mondanom, hogy abban voltunk reálisak, vagy realitáshoz közeliek, hogy csak olyan ingatlanhasznosítást terveztünk az idei évre, amelyre az elõzõ években érdeklõdés már volt. Tehát megkereséseink voltak, esetleg kiírt pályázatunk volt, amire már jelentkezõk voltak, így nemcsak elméletben terveztük ezeket  bevételeket, hanem azt gondoltunk: hogyha ezt ténylegesen a piacra tesszük, akkor ebbõl befolynak majd a hiányzó összeg fedezetei, és innentõl kezdve nem lesz hiányunk az éves mérlegben, és ezáltal az éves mérleg biztosítani tudja a ciklusban elhatározott, éppen erre jutó feladatok  teljesítését. 

– Már tavaly áttekintették valamennyi intézményük mûködésé, s az önkormányzat bevételi lehetõségeit…
– Akkor perspektívát határoztunk meg mindegyik intézmény elé, vázoltuk, a ciklus folyamán a sorsukba hogyan kívánunk beleavatkozni. Voltak intézményeink, ahol folyamatos felújításokban, bõvítésekben gondolkodtunk, voltak intézmények, amelyeknek azt mondtuk:  mûködjenek tovább a hátralevõ idõszakban, sem helyzetüket rontó, sem helyzetüket javító intézkedéseket nem tervezünk. És vannak olyan helyzetû intézményeink, amelyekre kimondtuk: olyan állapotban, olyan körülmények között mûködnek, hogy egyértelmûen újjáépítés, egy új helyszín kialakítása vagy az egész épület újjáépítése lehet a megoldás. Ezért róluk pályázatokban, állami támogatásokban, nagy beruházás-szerûen gondolkodunk, és csak akkor teszünk koncepciózus lépéseket, ha ehhez megkapjuk az anyagi biztosítékokat. Ezt a felhalmozási, felújítási elképzelési listasorozat idén végre akartuk hajtani. Nyilván van az úgynevezett nem kötelezõ, megyepolitizáló feladatkörünk, amiben idén csak folytatni akartuk a munkákat, de minden ilyen esetben az önkéntességben vagy plusz források elõteremtésével, vagy plusz munkával energiával tudjuk csak biztosítani azt, hogy ami nem kötelezõ annál többet teljesítsünk. Ezen a területen szintén meghatározó lépéseket tettünk. Mert folytatni szeretnénk a ciklus elején meghatározottakat, a partnerséget, ami a településekkel, a megye kistérségeivel, illetve a megye különbözõ társadalmi szervezeteivel kapcsolódott össze.
– Az éves napi költségvetésünket úgy kellett kezelni, hogy minden nap és minden héten azt nézzük meg: „addig nyújtózkodj, amíg a takarónk ér”. Ha nincs plusz bevételünk, plusz forrásunk az állami finanszírozáshoz képest, akkor nézzük meg azokat az elemeket, amelyekkel vissza lehet fogni a kiadási oldalt. Plusz forrás lehetett volna még az ingatlanhasznosításon túl, hogyha az illetékhivatali bevételeink megnövekednek, amelyek az egetlen ilyen adószerû támogatást adnak a megyei önkormányzatnak, de miután az ingatlanok illetéke is a piachoz kötõdik, és a piac állt, így nem volt nagyobb ez a bevétel sem. Azt látom most az év végéhez közeledve, hogy az illetékhivatalunk nem tudja hozni azt a nagyságrendû bevételt, ami pluszokat vártunk az idei évben, de még a tavalyi eredményt sem biztos, hogy tudják hozni.  Megtettük azt, hogy az év elején megemeltük azokban az intézményekben a térítési díjakat, ahol ilyet fizetnek az ellátottaink. (kollégiumok, szociális otthonok). Itt pedig azt tapasztaltuk, hogy a térítési díj elért egy olyan szintet, hogy az ellátottainknak egy része nem bírja a megemeléseket már tovább fedezni, ezért nagyon sok munkával, személyre szóló elemzéssel alig jutottunk elõre. A bevételi oldalon elég kevés kézpénzt tudtunk a költségvetési mérleg számára hozni.

– Mit tehettek a kiadások csökkentése érdekében?
– Azt mondtuk, hogy racionálisabb, visszafogottabb mûködést várunk az intézményeinktõl. A mérleghiányunk elsõsorban a felújítások rovására ment. Hogy ne álljon elõ mûködési zavar, ne fenyegessen csõdhelyzet, ezért kénytelenek voltunk a hitelállományt is, amennyire lehetséges volt, kihasználni. Az elõzõ évben elérte a hitelállományunk a 800 milliós nagyságrendet, éves folyószámlahitelként, kénytelenek voltunk idén ezt 900 millióra felemelni, hogy a mûködési zavart és a csõdhelyzetet elkerüljük. Ha ezt valaki meghallja, azt kell értenie, hogy egyféle visszafogott, de biztos mûködést garantáltunk az év során, elhasználódó, elkopó intézményi háttérrel, feltételekkel.

– A pályázatok terén 2005-ben voltak jelentõs eredményeik…
– Benyújtottunk pályázatokat, amelyek eredményesek voltak, ezekhez különbözõ pénzeket, támogatásokat kaptunk. A legnagyobb eredményünk a megyei levéltár sorsához kötõdik.  Ebben az évben realizálódott egy hosszú, teljes folyamat. Sikerült elérnünk, hogy egy kormánydöntés értelmében a tulajdonunkba került az épület, amelynek azonban életveszélyes sok része. Így ismét az államhoz fordultunk, adjon pénzt a felújításra. Évente egyszer adnak címzett állami támogatást, minek a nagyságrendje eléri a milliárdos nagyságrendet. A kormány ebben az évben a Fejér Megyei Levéltárat támogatta, 1 milliárd 175 millió forintra becsülik a felújítás összegét. Jövõre megindulhatnak a felújítási folyamatok. Két év múlva már egy modern levéltár mûködik majd. Ilyen célzott elképzelésünk volt még a sárosdi szociális otthon és a polgárdi iparterületen lévõ rehabilitációs intézet, ahol fogyatékos ellátást biztosítunk. Ezen a két helyen olyanok a körülmények, hogy szintén hasonló nagyságrendû, nagy beruházásra van szükség.  Megoldás lenne, ha új épületek épülnének, vagy máshová költöztethetnénk az intézményeket. Erre most nem nyertünk pénzt. Ezeket a pályázatokat életben tartjuk, és tovább visszük.  Vannak olyan típusú eredményes pályázataink, amely egy-egy intézmény egy részének felújítását segítették. Ebben a legnagyobb eredménynek tartom, hogy a Fejér Megyei Szent György Kórház számára két terápiás medence felújítására, Csákváron és Székesfehérváron, lehetõség adódott. A pályázathoz az önrészt a megyei önkormányzat biztosította, és ehhez a támogatást a Regionális Területfejlesztési Tanácstól nyertük.  Az idén elnyert pályázatoknak csak a megkezdésére van lehetõség. A pályázaton szerzett pénzek mellett intézményeink egy folyamatos továbbélést tudtak produkálni. Mûködési zavar vagy a korábbiakhoz képest nagyobb lerobbanás az intézményekben nem következett be. Van egy tervszerû, folyamatos karbantartási, felújítási rendszerünk, ez mûködik, és ehhez kötõdõen kellett volna a plusz bevétel az ingatlanhasznosításból.

– Hogyan látja a társadalmi kapcsolataik fejlõdését?
– E tekintetben óriási elõrelépésnek tekintem, hogy az Ady Endre utcai Civil Ház sorsával kapcsolatban megoldásra tudtunk jutni. Ebbe a civil házba úgy kerültek be különbözõ civil szervezetek, hogy Székesfehérvár városával közösen kerestünk arra helyet, hogy irodákat, mûködési feltételeket biztosítsunk nekik. Az elõzõ önkormányzati ciklusban betelepültek ezek a szervezetek, de miután a megyei önkormányzat biztosította a ház mûködõ képességét, a városi önkormányzat a rezsihez járult hozzá. E kettõ magán hordozta azt a feltételt, hogy ha rendezvényeik, programjaik vannak, akkor arra a pénzt a civil szervezeteknek kellett biztosítani. Az épület felújítására így tényleg nem maradt pénz, s a ház állapota egyre romlott. Mivel rövid idõn belül nagy léptékû felújításra szorul majd az épület, ezért határoztunk úgy: jobb ha a civil szervezetek mûködését áthelyezzük egy másik intézménybe. Ennek egyeztetésében partnerünk volt a civil szervezetek megyei szövetsége. Az egyeztetés eredménye az lett, hogy a Fejér Megyei Mûvelõdési Központba helyeztük el a szervezeteket. Megnyertünk egy igen komoly összegû pályázatot Fejér Paktum pályázatként. 50 millió forintot arra, hogy Fejér megye területén minden olyan szereplõt – munkaügyi központot, önkormányzatot, vállalatot, munkakeresõ személyt – leültessünk egy asztalhoz, és mûködtessünk egy ilyen kapcsolati rendszert, irodára „felfûzve”, hogy mindenki beadja a szándékait, munkaerõigényét, és közös adatbázisra, együttmûködésre, koordinációra épülve ezek a szereplõk találkozzanak egymással. Ennek megvalósítására nyertünk tehát állami forrásból 50 millió forintot, és ennek a rendszerét két éven belül ki kell alakítanunk. Ezt indítottuk el idén augusztusban. Ugyanígy nyertünk arra pénzt, hogy Fejér megye minden kistérségében szeretnénk, ha mûködne egy vállalkozókat segítõ inkubátorház. Azt vállaltuk fel, hogy átnézzük a megye kistérségeit, és az ottani helyzeteknek megfelelõen nyújtunk segítséget. Ahol nincsen még elképzelés sem, ott mi magunk készíttetünk elképzelési terveket. Ahol van elképzelés, ott mi megvalósítási terveket készíttetünk. Ahol már mûködik, ott pedig a fejlesztést terveztetjük meg. Az a célunk: Fejér megye minden kistérségében elkezdõdjön egy ilyen inkubátorház kialakítása.  Vannak olyan társadalmi eredményeink is, amelyek nem pénzfüggõek. Felélénkült az idei évben a kábítószerügyi fórum, felélénkült a közbiztonságügyi bizottságunk, amit együtt mûködtetünk a Fejér Megyei Rendõr-fõkapitánysággal.  Harmadik partnerként bevontuk ebbe a Kodolányi János Fõiskolát is. Az idei év végére ez a bizottság a megye egész területére kiterjedõ közbiztonsági koncepciót tud már elfogadni. Idén õszre megalakítottuk a szociális kerekasztalt. A megye területén mûködõ összes szociális intézmény képviselteti magát, egy koordinációs párbeszéd-asztalról van szó.

– Hogyan összegezné, értékelné az elemzett témaköröket?
– A legkevesebb elõrelépést az anyagi háttér elõteremtésében és a kötelezõ feladatok mûködési feltételeinek javításában értünk el. Az intézmény-hálózatban és beruházás-fejlesztési területen vannak kiugróan jó példáink, komoly összegû nyertes pályázataink, elõrelépéseink. Vannak eredményeink a társadalmi kapcsolatok erõsítésében is.  Nem volt eredménytelen év. Mi még nagyobb fejlõdést szerettünk volna elérni, fõleg anyagi fejlesztés területén, de következetesen haladunk azon a nyomvonalon, amit elhatároztunk. A politikai, társadalmi téren folytatjuk azt a magatartást, ami a partnerségen, az együttmûködõ szándékon és a megye szolgáltató szerepén alapul. Megyei önkormányzatként, Székesfehérvárral együttmûködve, itt, a dunántúli régióban biztosítani tudjuk a fejlõdést, a megfelelõ életkörülményeket, a jó munkafeltételeket a jövõben is.

Cs.B.